Az oroszok már Venezuelában vannak!
A venezuelai válságban az „amerikai világbirodalom” betegségének minden tünete megjelenik. A mostani események közvetlen kiváltó oka az, hogy az orosz Rosznyeft szép csendben átvette a kőolajkitermelést. És, ha ebből valaki nem értene esetleg, az orosz TU-160-as nehézbombázók is megérkeztek. Ez pedig kivágta a biztosítékot az amerikaiknál, akik elismerték elnöknek az ellenzék vezérét, Juan Guaidót.
A birodalomban elég nehéz fenntartani a békét, mert valahol mindig éppen lázongás van. Latin-Amerikában - Hondurasban és Nicaraguában - évek óta polgárháború folyik, és most már Venezuela is ide tart. Az USA az oroszok feltűnéséig nem nagyon foglalkozott a térséggel, hiszen annyi más helyen van baja. Recseg-ropog a birodalom viskója, és szaladgálnak össze-vissza. Érdemes felsorolni néhányat: Afganisztán, Irak, Szíria, Fülöp-szigetek, az iráni huzavona, Katar, vagy Afrikában Csád, Szomália, vagy Európában Ukrajna. Ezen válságok mindegyike katonákat, fegyvereket igényel, és a baráti rezsimek igényt tartanak az anyagi támogatásra.
Ez rengetegbe kerül, és akármilyen furcsa, de a dúsgazdag USÁ-nak sincs ennyi erőforrása. Képtelenek ennyi problémát egyszerre hatékonyan kezelni; gyakran csak a szemét szőnyeg alá söprésére van energiájuk.
A tanácstalanságot és a szerencsétlenkedést jól példázza az a nem régi eset, amikor Dan Coats és Gina Haspel hírszerzési vezetők kijelentették, hogy „Irán nem fejleszt atombombát”. Trump elnök erre dühbe gurult és közölte, hogy Irán a legnagyobb fenyegetés, és a CIA főnökei nem értenek semmihez - az ő szavaival: „menjenek vissza az iskolába tanulni.” Világosan látszik, hogy Washingtonban azt se tudják eldönteni, hogy ki az ellenség. Teljes a zavarodottság és a káosz nemzeti stratégiai ügyekben.
Vagy gondoljunk Soros Györgyre, aki afféle árnyék-külpolitikát folytat a kormánya háta mögött.
Megérkeztek az oroszok
Venezuela tulajdonképpen senkit se érdekelt egészen addig, amíg az oroszok tavaly be nem tették oda a lábukat. Putyint se kell félteni, okos ember, és észreveszi az amerikaiak gyengeségét, amit igyekszik kihasználni. A krimi és szíriai sikere után új zsákmány után nézett, és erre a célra Venezuela pont megfelelt. Rengeteg olaja van, és a vasércnek, bauxitnak és aranynak is bővében van. Kiterjedtek a kihasználatlan mezőgazdasági területek: egyszóval jó kis üzletnek tűnik.
Átvették tehát az olajipar irányítását, mert a nyugati mérnökök leléptek és az egész ágazat haldoklott. Beindították az olajfúró tornyokat, azokat, amiket egyébként az amcsik vittek oda. A kitermelt nyersanyagot aztán szépen eladják Kínának.
Nicolas Maduro hivatalban lévő elnök orosz zsoldosokból álló testőrséget kapott, és leszálltak a TU-160-sok. Ezek a hidegháborúban szolgálatba állított, nagy hatótávolságú gépek, amelyeket kifejezetten nukleáris fegyverek szállítására terveztek.
Vagyis ha voltak rajtuk atombombák, ha nem, mindenképp nyílt provokáció egy másik kontinensre küldeni őket.
Moszkva így kommentálta az eseményt:
Mivel az Egyesült Államok kilép az úgynevezett INF-szerződésből, amely korlátozza a nukleáris fegyverek számát, ezért új bázisokat keres.
Mivel Venezuela aránylag közel fekszik az USA déli partjaihoz, ezért ideális nukleáris bázis lehet. Hugo Chávez korábbi venezuelai elnök már 2008-ban felajánlotta Orchilla szigetét erre a célra. Ez a szituáció már kezd nagyon hasonlítani a '62-es kubai válsághoz, amelynek majdnem csúnya vége lett. Csak Hruscsov és Kennedy utolsó pillanatban megkötött egyezménye hárította el az atomháború veszélyét.
Az aranytartalékok sorsa
Az USA úgy érezte, hogy lépnie kell valamit. Azt találták ki, hogy a venezuelai parlament elnökét, Juan Guaidót elismerik hivatalosan az ország elnökének. Ő ki is kiáltotta magát államfőnek, igaz, semmi hatalma sincsen. Perpillanat úgy tűnik, hogy Maduro ellenőrzi a hadsereget és minden más fontos intézményt.
Ez persze nem zavarta az Egyesült Államokat és szövetségeseit, többek közt az Európai Parlamentet, hogy Guaidót törvényesnek ismerje el.
Ezt az „elnökválasztást” rögvest puccsnak minősítette Oroszország és Kína.
De a színjátéknak van egy hozadéka. Mivel a jelenleg fungáló kormány nem törvényes, ezért nem rendelkezhet az ország aranytartalékaival. Az USA és Nagy-Britannia egyből lefoglalta Venezuela náluk levő készleteit. Ez lényegében einstandolás, sőt: akár lopásnak is tekinthetjük. Guaido ellen-államfő se rendelkezhet vele.
Következik a háború?
Hát ez van most. Van egy ország, amelynek ellopták a pénzét, van egy elnök, aki csalással nyerte meg a választásokat, van egy önjelölt elnök, akinek viszont semmiféle hatalma sincs. Az USA az elmúlt évtizedekben ilyenkor azt szokta tenni, hogy az adott országba bevonul katonailag. Ezt az ötletet bedobták a Fehér Házban, és Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó meglebegtette 5000 katona odaküldését.
Putyin erre kijelentette, hogy ő mindent meg fog tenni Venezuela olajkészletének megvédésére. Na-ná, miazhogy!
Tegyük hozzá, hogy az 5000 amerikai katona semmire se elég, még a fővárost se tudnák elfoglalni. A sikerhez több százeres haderőre lenne szükség, de akkor se biztos a győzelem. A baloldali elnökhöz hű emberek felmenekülnének a hegyekbe és beennék magukat a dzsungelbe. Számíthatnának orosz utánpótlásra és kegyetlen, a vietnami háborúhoz hasonló harcot indítanának. Mindkét félnek irtózatos veszteségei lennének. Továbbá kérdés, hogy ilyen „felszabadító” háborúra van-e elegendő szabad kapacitásuk az amerikaiknak.
Sőt, a latin-amerikai államok szintén az USA ellen fordulnának. Igaz, a legtöbbjük kormánya nagyon utálja a Maduro-féle kommunistákat, de a jenkiket még jobban gyűlölik, és a közvélemény hallani sem akar az USÁ-ról.
Bolsonaro, a nemrégiben megválasztott brazil elnök kategorikusan kizárta a katonai beavatkozás lehetőségét. Ahogy fogalmazott:
Mindig is szembenálltunk a Maduro-rezsimmel, különösen amiatt, hogy Venezuelának nagyon szoros kapcsolatai voltak Lula és Dilma Rousseff korábbi brazil elnökökkel és Kubával. A mostani venezuelai rezsimet meg kell változtatni.
Persze dicséretes ez a határozottság, de azért véghezvinni nem lesz olyan egyszerű.
