Karácsony kiszolgálja a hisztit: Teljesen felesleges a klímavészhelyzet kihirdetése
A klímaváltozásról a tudósok a '80-as és '90-es években kezdtek beszélni, amire aztán szépen „rástartolt” a baloldal, aki ebben meglátta a politikai lehetőséget és a várható üzleti hasznot. Ma már az egész nyugati világban teljes erővel dübörög a klímahisztéria, és Karácsony Gergely főpolgármesterré választása után hozzánk is meg fog érkezni az egész zöldpropaganda. Ugyanis Karácsony meghirdeti a klímavészhelyzetet. Ez elől nincs menekvés: ha tetszik, ha nem, ha akarjuk, ha nem, akkor is egész álló nap hallgatni fogjuk a zöldpropagandát. Ezért próbáljuk megérteni, mit jelent ez a kifejezés, hogy klímavészhelyzet.
A klímavészhelyzet deklarálása manapság nagy divat; számtalan város vagy ország jelenti ki, hogy hatalmas a baj, és ezért tenni kell valamit. Ezért megfogalmaznak valamiféle nyilatkozatot, és elszántan megígérik, hogy majd odafigyelnek a szé-dioxid-kibocsátásra, vagy a biodiverzitásra, vagy akármi másra. Legutóbb éppen az osztrák parlament szavazott meg egy ilyen értelmű határozatot. Ebben elismerik, hogy
az éghajlati és környezeti válság enyhítése és annak következményeinek kezelése a legfontosabb feladat.
Érdemes figyelni a nyelvezetet, hiszen ma már nem klímaváltozásról beszélnek, hanem egyenesen klímaválságról. Ebben a témában is dolgozik az orwelli logika: szépen átírják a nyelvet, és egészen más jelentést adnak egy fogalomnak. Például korábban az egész folyamat megkérdőjelezőit klímaszkeptikusnak nevezték, ám ma már a „klímatagadó” kifejezéssel illetik őket – jelentsen ez bármit is.
Visszatérve a klímavészhelyzet kihirdetésére: ma már Nagy-Britannia, Írország és Spanyolország is elfogadott egy ilyen értelmű nyilatkozatot. Közös bennük, hogy az egészben szinte semmi konkrétum sincs: mindegyik iromány lényegében egy üres frázispuffogtatás. Megígérik, hogy nagyon harcolni fognak a klímaváltozás ellen, de elfelejtik közölni, hogy konkrétan mit is akarnak csinálni. De tenni valamit sokkal nehezebb és drágább, mint beszélni róla. Sőt, az se biztos, hogy érdemben tudunk-e valamit csinálni.
Itt van példának okáért a műanyag szívószálak és dobozok esete, amelyek betiltását tervezik. Most azt tegyük félre, hogy a műanyag-felhasználás elenyésző része ezeknek a termékeknek a gyártása. Sokkal érdekesebb az, hogy folynak a termékfejlesztések, hogy papírral helyettesítsék a műanyagot. Csak ezzel az a probléma, hogy a papírgyártás nagyon energiaigényes eljárás, és az alapanyaga a fa, amihez rengeteg erdőt kell kivágni. Ez ellentmond annak a jelszónak, hogy védjük meg az erdőket, például Amazóniában. Úgy oldunk meg egy problémát, hogy csinálunk helyette egy másikat. Hát ennek nem sok értelme van, csak az ilyen „környezetbarát” termékek gyártóinak hasznát növeljük; a klímavédelem ügye ettől aligha mozdul előre. Persze ez is valami, hiszen az értelmetlen és kikényszerített fogyasztás is növeli a gazdaságot, mivel keresletet támaszt.
Az USA-t nem érdekli a klímavédelem
Az üvegházhatású gázok közül a legjelentősebb a szén-dioxid, és az összes terv ennek a csökkentését irányozza elő. Van egy másik csoport, a nitrogén, amelyik a mezőgazdaság mellékterméke, amiért elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés és a rizstermelés felelős. Ennek megváltoztatása lehetetlen, mivel a világ legnépesebb ázsiai országainak lakossága rizst eszik, és aligha fognak éhenhalni a klímavédelem nemes céljáért. A párizsi klímaegyezmény ezért csak a szén-dioxidra vonatkozik, és ennek kibocsátásának mérséklését célozta meg. Ám ebből az egyezményből az USA kilépett, és a mostani republikánus kormányt nem érdekli az egész klímaügy. Ha melegszik a bolygó, akkor melegedjen. Ha emelkedik a tengerszint, akkor majd építenek gátakat. Ennek jegyében a Trump-kormány szabad utat engedett a szénhidrogén-kitermelésnek, és nem izgatja a karbonsemlegesség. Ma már a világ legnagyobb kőolajtermelője az USA, és éveken belül a legnagyobb földgáztermelő ország címét is elhódíthatja.
Nyugat-Európa bekeményít zöld témában
Nyugat-Európában azonban éppen az ellenkező folyamat zajlik le. A németek és franciák nagyon beleálltak a karbonsemlegesség dolgába. A gond csak az, hogy az ehhez szükséges ipari technológiák drágák és még eléggé kiforratlanok. Ugye a széndioxid-kibocsátás zöméért két ágazat felelős: az áramtermelés és közlekedés – ma már a kohászat a technológiai váltásnak köszönhetően viszonylag kis karbonkibocsátó. Ám itt van a kutya elásva. Ma még a villanyautó és az alternatív áramtermelés drága, nem elég hatékony, és kapacitásgondok is vannak. Hiszen a szélerőművek vagy napelemek csak a lakossági fogyasztásban jutnak szerephez, ám az ipar, a gyárak csak hagyományos, azaz fosszilis és atom alapú energiára utaltak. Szóval csodálattal adózhatunk a klímavédelemért elkötelezett emberek és mozgalmak felé, csak sajnos azt nem tudjuk, hogy miként lehetne ezt megvalósítani? (Persze ezen nem a zöld pártokat értjük, akik a környezetvédelmet felhasználva és eredeti szándékából kiforgatva egyfajta kommunizmust propagálnak.)
Ezen a ponton ismét eljutunk Budapesthez. A magyar főváros széndioxid-terhelését alapvetően két módon lehetne mérsékelni: az autóforgalmon keresztül, illetve a földgáz, a fa és szén alapú lakossági fűtés kiváltásával. Kötelezhetnék az embereket arra, hogy használjanak elektromos autót. De a többség aligha tudná megfizetni például a cirka 20 milliós Teslát. Bevezethetné a város a dugódíjat, és ennek révén megtilthatná az autóközlekedést a belvárosban. De gondoljunk csak bele, hogy ez milyen káoszhoz vezetne, és hatalmas társadalmi ellenállást váltana ki. Másrészt a gyakorlatban se tűnik megvalósíthatónak. Idős emberek aligha fognak kerékpárra pattanni vagy gyalogolni. Tehát Karácsony Gergely bármennyire is szeretne, akkor sem tud érdemi intézkedést hozni a széndioxid-kibocsátás terén. Ezért nem marad más neki, mint hangzatos nyilatkozatot tenni, fantasztikus és csodás dolgokkal teleírni néhány papírlapot, és azt ünnepélyesen felolvasni, majd megszavaztatni a Közgyűléssel.
A kormányfő várja az ötleteket
Egyébként valami hasonlóra gondolhatott Orbán Viktor is, amikor ezt mondta:
Én arról kaptam tájékoztatást, hogy bevezetik a fővárosban, ez rendben van, legalább megértjük, mit is kell csinálni. Én a magam részéről kifejezetten támogatom, várom a közgyűlés döntését, hogy megértsem, mit lehet tenni a fővárosban, hogy csökkentsük a vészhelyzetet.
Ezekből a szavakból azt lehet kiolvasni, hogy a magyar kormányfő is szeretné, ha tisztább lenne Budapest levegője, csak azt nem tudja, hogy ténylegesen mit lehet tenni az ügy érdekében. Félő, hogy Karácsony Gergely sem tudja, és látszatintézkedéseket fog hozni. De a korrektség nevében adjuk meg neki az esélyt, hátha előáll valamivel, és nemcsak a spanyolviaszt találja fel.
