Szándékosan nem a „baloldali” szót használtam. Mert a valódi, tisztességes baloldaliságot jellemző szociális érzékenység, a nehezebb helyzetben lévőkkel való őszinte szolidaritás nemhogy nincs ellentétben a keresztény szellemiséggel, hanem az EGYIK fontos tégla a krisztusi tanok falában. Az azonban nagy tévedés, hogy a kereszténységnek AZ alapja volna a szegények segítése, a szolidaritás és az egyéb „napi jócselekedetek” stb. A keresztény hit alapja egészen más. De haladjunk sorban…
A baloldaliság alapvetően azt jelenti, hogy valaki a társadalmi egyenlőtlenségeket nem fogadja el megváltoztathatatlan adottságként. És erre – baloldaliságának jellegétől függően – különböző típusú válaszokat ad.
Mi a baloldaliság?
A radikális, a kommunista, a harcos baloldali egyszerűen el akar venni azoktól, akiknek van, és odaadni azoknak, akiknek nincs.
És még ezen belül is van különbség radikális is „mérsékelten radikális” között; az egyik fel is akarja akasztani a „burzsujt”, a másik „csak” annyival büntetni, hogy megfosztja vagyonától.
Leginkább persze magának akar pénzt és hatalmat. Ez a bolsevik mentalitás lényege. És van köztük bőven, akit csak ez érdekel. De sokukban valóban nemcsak puszta birtoklási-öldöklési vágy, hanem lángoló küldetéstudat is dolgozik. Tényleg elhiszik, hogy ők hősök, akik megszabadítják nyomorúságaiktól a szegényeket (azzal, hogy erőszakkal újraosztják a társadalomban felhalmozott javakat). Úgy vélik, ez morálisan is helyes. Mert a kommunista, a szélsőbalos szerint, akinek van valamije, az csakis mások kizsákmányolásával, lopással, érdemtelenül szerezhette azt.
Jobboldaliság, kapitalizmus
Szemben a tradicionális jobboldalival, aki azt vallja, hogy akinek van valamije, az munkával, tehetséggel, szorgalommal szerezte, és megérdemli. Vagy ha a szerencse is szerepet játszott, akkor ez is egy olyan adottság, ami része Isten teremtett világának, amit elfogadunk, amin változtatni nem tudunk. Mint ahogy azon sem, hogy kinek mennyi tehetség adatott meg. Ettől még persze egy jobboldali is lehet szolidáris a nehezebb helyzetűekkel, a szegényekkel. Sőt, ha keresztény, akkor különösen. Akár magától, akár parancs(olat)oknak engedelmeskedve. De a szolidaritást önkéntes alapon, jótékonyság keretében kívánja megvalósítani. És leginkább úgy, hogy minél több lehetőséget teremt mások számára is a boldoguláshoz. Horgászbotot ad, nem halat. Gondoskodik róla, hogy az ő prosperitásából mások is részesülhessenek. Munkát ad, munkahelyet teremt. Ebből persze ő tovább prosperál, amiből megint csak befektet. És így erősödik a spirál. Ez a kapitalizmus lényege.
Persze a kapitalizmus súlyos anomáliákat is képes okozni. Ha felelőtlenül, önző módon, az erőfölénnyel visszaélve működtetik. Ha nincs semmi kontroll, ha csakis a profitmaximalizálás az egyetlen szempont. Nem számítanak a környezeti, társadalmi hatások. Az sem, ha megszűnnek a munkahelyek egy országban, mert minden termelést kiszerveznek máshova. Ahol sokkal olcsóbb, kihasználhatóbb a munkaerő. Ez jellemzi a mai globálkaptalizmust, amely viszont a retorika, a szavak szintjén folyamatosan jóemberkedik. Mindjárt erre is visszatérünk…
Amikor a kapitalizmus „elszabadul”, olyankor nagyon is van helye a valóban baloldali gondolatoknak, és indokolt valamifajta mérsékelt újraelosztás. Ezt képviselik a tisztességes baloldaliak, az egykori szociáldemokraták. De ők egyáltalán nem a kapitalizmus megdöntésében gondolkodtak. Svédország remek példa. Egy nagyon is kapitalista, piacliberalizáló, a vállalatok szabályozását minimálisra redukáló rendszer, amely viszont a magas adókon keresztül egy erős szociális hálót épített ki a kevésbé tehetősek számára. Hasonló, eredetileg baloldali programokat valósítanak meg sorra a világ más országaiban is – elsősorban a jobboldali pártok. Mert a gazdaságok szinte mindig akkor fejlődnek, amikor jobboldali kormányok hatékony nemzetgazdasági stratégiákat alkalmazva növelik a jólétet, és közben baloldali programelemeket is beemelve kiszélesítik azt.
Mi a kereszténység?
Na, de mi köze mindezeknek a kereszténységhez? A hithez nyilván nincs. De nagyon fontos: a kereszténységnek két aspektusa is van. Az egyik a vallási kereszténység, a másik a keresztény kultúra és az abból eredő „politikai kereszténység”. A kereszténység hangsúlyozza az egyén szabad döntését (ami kifejezetten bibliai eredetű, hiszen Isten szabad akaratot az embernek, hogy önmaga keresse és akarja a jót a bűnnel szemben). A protestantizmus már kifejezetten a személyes boldogulást, gyarapodást is erénynek tartja. És ezen gondolatok a fundamentumai Európa kulturális-politikai berendezkedésének (beleértve a világ Európa által kolonizált részeit is). A politikai kereszténység az egész életformánk alapja, beleértve a szekuláris intézményeinket, mindennapjainkat is.
A vallási kereszténység pedig a szakrális életünket, személyes hitünket jelenti. A parancsolatok teljesítését, de ami még fontosabb: a kegyelem elfogadását. Mert kereszténynek lenni nem „jóságot”, „erkölcsös életet” jelent; pláne nem azt, hogy tökéletesek vagyunk. Hanem hogy bűnösként állunk Isten elé, de elfogadjuk az ő kegyelmét. Azáltal, hogy hiszünk Jézus Krisztusban, aki Isten fia, és emberként leszállt a Földre azért, hogy megszabadítson minket bűneinktől. Nehézségeinkre, problémáinkra, tökéletlenségeinkre, életünk kérdéseire Ő a válasz. Ezt a hitet bárki magáévá teheti. Függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldali. Hogy a tehetség és szorgalom által felhalmozott javak önkéntes vagy adminisztratív eszközökkel történő újraelosztásában, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek realista elfogadásában vagy ezek idealisztikus csökkentésében hisz-e.
A vallási, hitbéli kereszténység mellett bármilyen – tisztességes – politikai meggyőződés megfér. Megférne. De ma már nincs vallási, hitbéli kereszténység kulturális kereszténység nélkül. A keresztény hit és a keresztény kultúra nem tud létezni egymástól függetlenül, és mindkettő össztűz alatt van. Összehangolt támadás folyik a teljes judeo-hellén-keresztény civilizációval szemben. Egyrészt kívülről, a radikális iszlám világából, másrészt belülről, az ateista-progresszív-globalista, valójába nihilista, a hagyományainkat teljesen eltörölni akaró baloldal felől. Sőt, ma már nem is a jobb- és baloldal között van a törésvonal. Hanem a nemzeti érdekek, évezredes emberi minták, a normalitás és a fennálló rend kerültek szembe egy kozmopolita elit egyszerre utópisztikus és harcias hatalmi törekvéseivel.
Az egykori baloldal már rég nem a kevésbé tehetősek életkörülményeinek, társadalmi státuszának javításáról szól. Ma nincs is érdemi különbség a kommunisták, a szociáldemokraták és a liberálisok között. (Utóbbi ráadásul eredetileg egy sokkal inkább jobboldali gondolat volt, aminek nyomai ma a libertáriánusoknál fedezhetők fel.) Baloldaliak helyett ezért is nevezzük ma már balosoknak őket. Minden korábbi baloldali irányvonal egyesült egy indoktrinált és másokat is indoktrinálni akaró, militáns politikai dzsihádbrigád monopóliuma alatt. Vallásos fanatizmussal kergetnek és erőltetnek rá másokra mindenféle hitpótlékokat; az áldozatkultúrától és a melldöngető antirasszizmustól kezdve az LMBTQ-valláson és a politikai korrektségen át a multikultiig és a klímapánikig.
Aki ezt a mai baloldalt bármilyen módon is támogatja, annak nincs, nem is lehet semmi köze a kereszténységhez. Sem a kulturálishoz, sem a vallásihoz. Mert a keresztény vallás az igazság kimondására és a szeretetre szólít fel, nem pedig a valóság tagadására, a „gyűlöletbeszéd” betiltásának nevében. A keresztény kultúra tenni akarásra nevel, nem pedig áldozati pózra. A keresztény hit a fajtalankodást, a nemi eltévelyedést kerek-perec bűnnek nevezi, nem pedig ünneplendő „másságnak”. A keresztény kultúra a más kultúrák értékeinek befogadásáról szól, nem pedig a sajátunk feladásáról.
Ezeket nem lehet relativizálni. Illetve de, lehet; ez történik ma nap mint nap, a balosok körében. Ez az ő hitviláguk. De aki a krisztusi tanokkal szembemenő ideológiákkal és a keresztény kultúra elpusztításán munkálkodó politikai erőkkel van egy platformon, az – hiába is hiszi ezt magáról – sohasem lehet keresztény.
Vezető kép: Tata, 2013. december 31. A Kálvária-szoborcsoport sziluettje a Kálvária-dombon. A szoborcsoport Schweiger Antal 1770 körül készült alkotása. Fotó: MTVA/Bizományosi/Lehotka László
Pandora
2022-12-07 at 08:51
NEM,nem nem !!!!! A baloldalisággal szorosan összefügg a hazudozási kényszer. Van,hogy csak az ábrándjaikat osztják meg velünk hazugság formájában,de a mindennapjainkban is látható,hogy minden szorult és nem szorult helyzetben folyamatosan HAZUDNAK.A kereszténynek van lelkiismerete és nem hazudik ( Ha mégis igen,akkor megbánja,meggyónja és penitenciát végez )Nem állítom,hogy a keresztény hibátlan,de nem velejéig romlott,mint a baloldali,lásd a történelmi példákat is.
FER
2022-11-14 at 11:00
A damaszkuszi úton minden lehetséges. Balosoknak kizárólag úgy !
hivő
2022-11-10 at 08:16
Sok jo dolgot irtál
ebben a cikkben.
A legfontosabb az Isten
által megelőlegezett
szabad akarat és büneink
megbocsátása ha őszinték
vagyunk.ie.közelitünk az
alapálláshoz,kb. a Tizparancsolathoz.
Ezt a szabad akaratot akarják
most véglegesen elvenni tőlünk.
A ..sötét..oldal felépitette a
kereszténység visszáját.Volt
egy univerzális egyház, egységes
latin nyelvvel és konkrét
szabályok amik segitettek mederben
tartani a világot.
Ma az angol az univerzális nyelv,
a pénz nyelve,ami biztositja a
hatalmat az árnyékoldalnak és
a Vatikán is rossz kezekbe került.
Két Isten nincs,két urat nem lehet
szolgálni.
bl
2022-11-08 at 19:51
Az utolsó 3 bekezdés nagyon/nagyot üt.
100/100
Végső Anna
2022-11-08 at 19:18
“Bruno Vespa”
Aki egy “baloldalra húzó katolikus”.Szerinte “egy katolikusnak a pápa mindenkor fontosabb,mint a saját kálvinista államfője.
Megkérdezném tisztelettel: tudja-e,hogy a történelem során a pápák leginkább politikai szereplők voltak?! (Az egyszerű nép csinált belőlük bálványt).
bl
2022-11-08 at 18:17
Olaszországban a balos kulturális keresztények a kommunisták voltak, akik a rendszerváltáskor átnevezték magukat demokrata pártnak. A fejlődési íve a baloldalnak világszinten hordoz egy skizofrén bűntudatkeltést (a másik a hibás) és egy nem normális érzékenység terjesztését (ami szintén a kereszténységből eredezik, de nyilvánvalóan hamis). Kétélű korbács ez, egyrészt bűnös a jobboldal, másrészt hamis módon érzékeny a baloldal. Mindkettő óriási károkat okoz a normalitásban. Már nyomokban sincs jelen a régi normalitás, ami a második világháború után még mindenhol jelen volt Európában.
bl
2022-11-08 at 18:08
Fontos, jó cikk ez…
+1 Azt kellene látni, hogy a mai modern cégek sok esetben úgy működnek mint a régi, balos, kommunista keretlegények. Átszármazott a fejletthaladó cégekhez a skizofrén lelkület, növekedésük villámgyors, bukásuk szint lehetetlen, mert beágyazzák magukat mindenféleképpen is a hétköznapi életbe. Tehát a szélsőbalos forradalmi lendület ma a fejletthaladó cégeket jellemzi: államként viselkednek, boszorkányüldözést folytatnak, és pénzzel látnak el olyan ügyeket melyek terrorizmusként is értelmezhetők. Nincs új a Nap alatt: minél nagyobb a hatalma, annál többet akar.
Bukohill
2022-11-08 at 16:49
A judeo-hellén-keresztény civilizáció csak a haladárok rémálmaiban létezik.
A kereszténység alapja nem az Ószövetség, nem is a tízparancsolat.
“34Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.
35Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”
Bruno Vespa
2022-11-08 at 16:06
Tisztelt Hozzászólók!
A kérdéskör körbejárásához a szerző által is emlegetett TÖKÉLETLENSÉG fogalmat szeretném a középpontba helyezni. Abban – szerintem – megegyezhetünk alapvetésként, hogy a kereszténység a tökéletlenek (és nem a töketlenek!) vallása. Hitének alapja Jézus, aki maga is mondta, hogy nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek kell az orvos (lásd Mk 2,19).
Ebből adódóan az ember akár fizikálisan, akár lelkileg lehet tökéletlen (bár szinte mindnyájan mindkét szempontból ezt a tábort erősítjük). Az utóbbi aspektusba tartoznak bűneink, hajlamaink, elveink, felfogásaink. Azt, hogy a politikai gondolkodásunkat (amely lehet elv vagy pusztán hajlam is) mennyire befolyásolja a szocializációnk és mennyire a “saját felfedezés”, az a politológia és a szociológia egyik nagy kérdése. Az örökölt normáktól pedig igen nehéz eltérni, ezt is tudjuk talán mindannyian (pl. családon belüli erőszak, alkoholizmus stb.). Emellett azt sem kell elfelejtenünk – és sajnos sok szerző ebben a témában így tesz -, hogy a valakire leadott szavazat, vagy a puszta szimpátia nem jelenti azt, hogy 100%-ig egyet lehet érteni a pártszövetség/párt/mozgalom nézeteivel. Sőt, talán jobb is, ha nem így teszünk, mert a 100% jobb esetben bigottságot, rosszabb esetben személyi kultuszt jelent (ez utóbbi pedig akár bálványimádás is lehet – mindkét oldalon!).
Egy baloldalinak sem kell szimpatizálnia az LMBTQ+-szal (lásd a régi “szocialista erkölcs” fogalmát, mely alapján sok helyen elítélték ezt a devianciát), csak ma az nem lesz sikeres a politikai paletta azon oldalán. De ugyanígy egy jobboldalinak sem kell elfogadnia a monarchia intézményét (gondolom ez sem lenne túl sikeres politikai projekt) vagy a hagyományok jegyében az egyházi tized bevezetését. Ez arra enged következtetni, hogy a pártok/mozgalmak sem teljesen elvhűek, hanem mérlegelik a politikai piac (lásd szavazók) preferenciáit – valaki jól csinálja ezt és valaki nem. Emellett létezik a protest szavazat is… (szerintem nem jó a kormány, mert álszent, inkább máshová húzok, akinek van is esélye; a kormánypárt szimpi, de a jelöltje nem, ezért mást húzok be…)
Ahogyan a szerző helyesen kifejtette a baloldal nem egyenlő a kommunizmussal (miként a jobboldal sem az abszolút monarchiával vagy a feudalizmussal). A baloldali eszmék (pl. nagyobb szociális biztonság, munkajogok védelmi, sztrájk lehetősége) jó része könnyen összehangolható a társadalom igényeivel – ezek egy részét látjuk ma hazánkban is. A jobboldal nézetei (pl. családok védelme, kis közösségek megőrzése) egy balközép politikából sem hiányzik, csak más alapokon képződik. A cikkíró önkéntességére vonatkozó gondolattal is egyet lehet érteni. De mi történik akkor, ha az önkéntesség elhal, ha nincs (vagy nagyon csekély) az adakozás és a társadalom széles rétegei járnak rosszul? Ez állami beavatkozást igényel(het). A vagyonok újraelosztása ennek megoldása (lásd földosztások) – csak ezt is lehet sikeresen és sikertelenül csinálni. “A protestantizmus már kifejezetten a személyes boldogulást, gyarapodást is erénynek tartja.” Nos, személyes meggyőződésem, hogy ez csak a vadkapitalizmus palástolására szolgál, hiszen ez alapján nagyobb vagyon nagyobb erény és egy végtelen körforgásba jutunk. A lokálisabb protestantizmus ellentéte a globális katolicizmussal is lefordítható (egy katolikusnak a pápa mindenkor fontosabb, mint a saját kálvinista államfője/kormányfője – ha kell, akkor hátrányt is szenved emiatt…)
“Aki ezt a mai baloldalt bármilyen módon is támogatja, annak nincs, nem is lehet semmi köze a kereszténységhez.” A kereszténység nem ettől függ egyetlen felekezetben sem (gondoljunk a keresztelésre). Ha nem töketlenkedem, hanem vallom, hogy Isten az Úr, aki engem alkotott, hogy Jézusban hiszek, akkor ő is megvall engem. Minden tökéletlenségem ellenére!
– Van tökéletes politikai rendszer?
– Nincs.
– Tökéletes politikus?
– Nincs.
– Tökéletes oldal?
– Nincs.
– Szabad akarat?
– Van.
– A lelkiismereted szerint kell dönteni?
– Igen.
– A lelkiismeret Isten szava/sugallata?
– Igen.
– A kísértést el tudod mindig különíteni?
– Nem.
ui.: baloldalra húzó katolikus
Balos keresztény létezik, de nem itt
2022-11-08 at 14:11
De, lehet. Lásd Olaszország. Itthon valóban nem működött a dolog, lásd 50-es évektől 89-ig.
csakafidesz
2022-11-08 at 13:43
Nem. Egy balos nem lehet keresztény, legfeljebb gazember lehet. A balosoknak az egyetlen opciójuk, hogy jobban belemélyednek a liberálbolsevizmusba és akkor bitangok lesznek. (Jó hír: Buzeráns az lehet, sőt el is várják tőlük.)
Rózsa
2022-11-08 at 12:54
Az igazi keresztény a TÍZ PARANCSOLAT szellemében él, és nem törekszik arra, hogy másokat átverjen, meglopja, más feleségét, férjét nem kívánja, tiszteli az embereket, és nem akarja mások halálát, vagyonát. Természetesen fojtathatnám, de annyi bizonyos, hogy a vagyont úgy is meglehet osztani, hogy a dolgozó embereknek, rászorulóknak a munka után több jövedelmet osztanak ki, hogy ők is könnyebben megéljenek, és nem csak a spekulatív tőkét kellene emelni, akár mások becsapása révén. A szülök felnevelik gyerekeiket, és amikor ők már nem bírnak dolgozni, akkor a fiatalok segítik őket. Ez valahogy így működik, de nem mások kiirtásával kellene fenyegetőzni. A bal oldali politika pedig erre épül, így nem lehet keresztény, és nem is az.
khm
2022-11-08 at 12:47
DE Lehet! Ahogy fából vaskarika is.
Mert-írok
2022-11-08 at 12:33
Nem lehet! A baloldal ellensége az Isten népének és mindennek, ami isteni Törvény. Ergo: a másik oldalra valók.
Aki megtér, az már nem lehet baloldali!
Győző
2022-11-08 at 12:29
Baloldali egyszerre a sátánnak és Istennek szolgálni?
Ateista okoskodás, értelmiségi mérnökösködés.
Nahát
2022-11-08 at 11:55
A baloldal alapvetése a keresztények és a kereszténység gyűlölete. Ennek ellenére sok baloldali keresztény hívő ember van, vagy legalábbis annak hiszik magukat.
Netta
2022-11-08 at 11:07
Nem lehet.
A Donáth-maffia is megélhetési keresztény.
Uncle Ment
2022-11-08 at 10:56
“Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok?
Nem így tesznek a vámosok is?
S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek?
Nem így tesznek a pogányok is?”
Noname Senki
2022-11-08 at 10:00
A BAL-s nem lehet keresztény, mert az ideológiája (szocialista-kommunista-liberális) egy tőről fakad és teljes szembenállást képvisel a kereszténységgel. Ez csak azoknak nem evidencia, akik nem éltek a Rákosi/Kádár rendszerben.
chatillon r
2022-11-08 at 09:50
egy keresztény lehet balos de nem szavazhat a dk-ra, momentumra mzp-re stb, mert azok keresztényellenes nézeteket vallanak.
egresi istván jános ernő
2022-11-08 at 09:49
Balliberális / (neo)marxista kormányzat nem lehet keresztény, politikája nem keresztény alapokon nyugszik.
kbandi1
2022-11-08 at 09:08
Maradjunk csak Magyarországon a kereszténység és a baloldaliság összehasonlításakor. Az átkosban a baloldaliak a keresztény vallást maradinak tartották, a haladó eszmevilágba sehogysem fért bele a vallás, ezért együtt gyakorolni a kettőt hivatalból nem lehetett.
A mai neoliberális baloldal a kereszténységet elutasítja, ideológiájuk a krisztusi tanításokkal szemben, a kereszténység elpusztításán dolgozik, nem lehet vallásos, és sohasem lehet keresztény sem. A vallással szembemenő, erkölcsöt, családot romboló ember nem lehet vallásos. Ellentétük mint a tűz és a víz a fizikában, egymással fel nem oldható semmilyen ármánykodással sem.
Tamás
2022-11-08 at 08:53
A keresztények nem kirekesztők és nem baloldal-jobboldal, pláne nem a Fidesz és az ellenségképeivel (félelmeivel) vitázik.
Jeszy pont azt csinálja ami ellen maga is szól: relativizál.
A keresztények betartanak alapvető parancsokat, pld. amelyeket kőtáblába vésetett a Mindenható. Azok közül is a ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy, vagy akár a ne lopj parancsokat.
Csak az álkeresztények gerjesztenek felesleges vitákat vélt ellenségekkel – és tartanak földi hívságokat előbbrevalónak az örökkévalónál.
Grimmbusz
2022-11-08 at 08:10
Na, Perintfalvi “művésznőnek” lesz min megtapadnia a héten 😀
Nyelvminátor
2022-11-08 at 07:43
Csak egy igazi nyelvináci gondolhatja azt, hogy a saját terminológiáját lenyomhatja mindenki más torkán. Az emberi nyelvek, közöttük a magyar nyelv is, folyamatosan változó, fejlődő és visszafejlődő szellemi tőke, adat, tudás, stb. A szavak jelentése a használattól függően változik, bővül, szűkül, és akár teljesen el is tűnhet, ha túl sokat használják értelmetlenül. A kommunikációban nem az a lényeg, hogy ki milyen szavakat mire használ, hanem hogy a saját gondolatait képes-e duplikálni a hallgató vagy olvasó fejében. Ez az írás pedig aligha szólít meg bárkit is, aki még nincs azonos ideológiai buborékban a szerzővel.