Pesti Srácok

Egy Himnusz, egy nemzet, egy csapat – Égjetek el a pályán, mást nem várunk tőletek

Egy Himnusz, egy nemzet, egy csapat – Égjetek el a pályán, mást nem várunk tőletek

Az amerikai médiában „rákos sejtnek” nevezik azokat az amúgy kitűnő játékosokat, akik bomlasztják a csapategységet. Akik rossz hatással vannak a többiekre, így többet visznek, mint hoznak. A kései Kádár-kor, majd a kilencvenes évek magyar futballja maga volt a rákos sejt, amely szinte azonnal felzabálta az idegen testeket. Most mintha megváltozott volna valami. Nem várunk győzelmet mindenki ellen. Nem Császárokra várunk, hanem egy szimpatikus, melós, jól összerakott, egymásért küzdő csapatra. Tegyétek ki a szíveteket a pályára, és égjetek úgy el, ahogyan mi égünk el minden egyes válogatott meccsen a stadionban vagy a tévé előtt. Hogy aztán feltámadjunk. Ha ez megvan, mi boldogok vagyunk. Hadd hörögjenek az örök hörgők, és hadd károgjanak a károgók. Magyarország–Wales 1–0, publicisztika.

1.

„Én Nagy Ádámban semmit sem látok” – mondta a Sport TV egyik állandó szakértője, az ex-népszabós Hegyi Iván még a meccs előtt. Szíve joga baromságokat beszélni, ahogyan nekünk is elkapcsolni; mindenki tudja, hogy rekedt hangján mindig szívesen ócsárolja a magyar futballt, mert ugye „Albert”, „a brazilok”, meg „az a régi Vasas” volt csak az igazi. (Varga Zoli meg egy „szemét”, „nagyszájú” „disszidens”.) Ismerjük a magyar szagmát, meg a Sport TV örök időkre lefagyott, megmerevedett műsorpolitikáját: Hegyi gyaníthatóan még évekig mormoghatja a magáét, sorolhatja az óriási közhelyeket a kocsmai fellegekben járó Puhl Sándor, meg a húsz éve kiégett Nyilasi Tibor mellett, nincs is ezzel gond.

PestiSracok facebook image

Én már szerencsétlen (itt most edzői ámokfutására gondolok) Détári Lajost is csak hazatérése után, kövérkésen, kicsit már leeresztve láttam, viszont végignéztem, ahogyan Illés Bélát, Halmai Gábort, Vincze Ottót és a többieket ajnározzák, és azt is, hogy nemzetközi szinten sohasem értek el semmit. Rendben, utóbbi lőtt két szép gólt a Grasshoppers ellen, de az egész karrierje nagyjából ennyi volt, két villanás. Jól emlékszem, mennyire sokat vártak tőle az újabb és újabb csapatokban, és mennyire nem vált be szinte sehol. A tehetségét senki sem vitatta, de a mentalitása miatt csak Magyarországon adtak neki újabb és újabb esélyt.

Illés Béla is csak a mi pocsolyánkban lehetett király. Volt annyi magához való esze - és Kádár krumplileveséből átszivárgott renyhesége és lustasága -, hogy meg sem próbálkozott külföldön: elvolt itthon a hatalmas fizetéséből, meg a prémiumból, számolatlanul lőhette a góljait, miután a szerencsétlen, képzetlen, puha védők szerteszaladtak előle. Illés, mekkora gól! - üvöltötte szegény Knézy Jenő. Igen, de csak itthon. Az igazán elszomorító az, hogy az állítólagos, éppen most zajló futball-rendszerváltás során Illés vezetőként „megkaphatta” a Haladást: láttuk, mi lett a klub sorsa, a csődközeli helyzetből csak a város húzta ki (ha kihúzta) az egyesületet. Vincze Ottó legalább jól választott: a Görbicz Anitára eső, kiérdemelt reflektorfényből neki is jut, így időről-időre elmondhatja, hogy nem érti, miért nem kap komolyabb feladatot.

2.

A kilencvenes és kétezres évek rothadt, sehova sem tartó, bűzlő futballmocsarától megundorodva úgy vártuk Dárdai Pált, akár a Messiást. Tudtuk, hogy az egész életükben az állami csöcsön élősködő öregek és az általuk kinevelt új banda azonnal nekiesnek: vártuk a selejt lázadását, és nem is kellett csalódnunk. Megkapta a vezetőség, hogy Dárdai kinevezésével szemen köpték a szagmát. Magyar földre magyar edzőt, és így tovább. A sikertelen futballból sikeresen meggazdagodó Csank János még ma sem érti, miért nem kap feladatot, de nem baj, mi legalább értjük. Akkor is, ha a minap megjelent interjúban csak a sikereiről beszélnek, és az utolsó húsz (!) évet nagyjából elhallgatták.

3.

Életem egyik legszebb sportélménye a 2016-os Európa-bajnokság volt. Marseille-ben menetelve az egyik legjobb barátommal és sok tízezernyi ismeretlen magyarral. Ma is tartom, amit akkor írtam, gondoltam: ez a szereplés nekünk, szurkolóknak járt. Mi szenvedtük végig azt a sok szemét, nézhetetlen meccset, mi néztük végig, hogyan fossák le látványosan az akaratgyenge, túlfizetett labdabohócok a válogatott mezt évekig. Az Eb előtt Bernd Storck is megkapta a magáét, hogy csak egy utazóhal, aki felkapaszkodott a távozása után hirtelen már jó szakembernek tűnő Dárdaira. Egy német tucatedző. Aztán kiderült, hogy nem. Akkor sem, ha később távoznia kellett a nemzeti csapat mellől. Idén Storck már Belgiumban tett kisebb csodát: bent tartott egy előtte rettenetesen szereplő csapatot.

Aztán jött Rossi. A kókler vagy már csak dolgozni nem akaró Leekenst töröljük ki a fejünkből: ez a válogatott a kopasz olasz mesternek lett kitalálva.

Rossi elképesztő tettet hajtott végre, amikor aranyig vezette a Honvédot, és ugyanezt várjuk most tőle, hogy valahogy kijuttassa a válogatottat a 2020-as Európa-bajnokságra. A játékosállomány technikai tudását, elismertségét tekintve biztosan volt már ennél jobb csapatunk, még a közelmúltban is. De ezt a küzdést, ezt a csapatszellemet csak Dárdai, Storck és Rossi alatt láttuk és látjuk.

Már megint a hajrában nyertük meg a meccset egy nálunk erősebb, brit válogatott ellen. Akaratban, szívben, hozzáállásban, taktikailag és csapategységben múltuk felül Walest, pedig nem a mi játékosaink futballoznak a Realban és a Tottenhamben. Rossi stratégiája ismét működött: türelmes passzjáték és a rögzített helyzetek sorozatos kialakítása.

Aki beleillik ebbe a rendszerbe, jöhet. Aki nem, az nem. Az első félidőben Dzsudzsák egymás után csavarta be a szögleteket és a szabadrúgásokat, és nagyon kevés hiányzott a gólhoz. Az a Dzsudzsák, akit százszor leírtak, százszor kiköveteltek a válogatottból, de megint megmutatta, hogy a nemzeti csapatban egészen más egyéniség, mint amit gondolnánk róla.

4.

Szentség. Ezt nem értik sokan. Nem várunk győzelmet mindenki ellen. Nem fogunk nektek esni egy Wales elleni vereség után. Nem várjuk tőletek a Puskás-, Albert-féle futballt. De csípőre tett kezet, nagyképűséget sem akarunk látni. Nem Császárokra várunk, hanem egy szimpatikus, melós, jól összerakott, egymásért küzdő csapatra. Varga Zoltán profizmusát akarjuk.

Ha ez megvan, mi boldogok vagyunk. Hadd hörögjenek az örök hörgők, és hadd károgjanak a károgók.

Fotó: MTI

Ajánljuk még

Háromgyermekes postáskisasszonnyal, a pártklub kalandos múltú sztárjával bukott le Jakab Péter

Exkluzív 2021 november 24.
Háromgyermekes édesanya Molnár Enikő, Jakab Péter kabinetfőnöke, akivel lebukott a Jobbik elnöke – tudta meg a PestiSrácok.hu. Hétfőn a Bors hozott hozott nyilvánosságra egy videofelvételt, amelyen az látható, hogy Jakab egy budapesti lakásnál várja a nőt, majd széttárt karokkal rohan elé, másnap reggel pedig nagy körültekintéssel, együtt is távoztak a lakásból. Az azóta megjelent cikkek szerint Jakab autója többször is ennél a lakásnál parkolt és olyan fotó is nyilvánosságra került, amelyen a Jobbik elnöke egy bőrönddel érkezik a lakáshoz. Kedden pedig arról írt a Bors, hogy bár Molnár Enikő letagadta, hogy Jakab ezúttal is nála töltötte az éjszakát, később úgy menekítették ki a politikust a lakásból. Jakab Péter persze tagad és perrel fenyeget mindenkit, azt próbálja elhitetni, hogy csak munkakapcsolat fűzi a kabinetfőnökéhez, és egész éjszakákon át csak dolgoznak.

Nincs kezelhetetlen gyerek, csak meg kell tanulnunk nevelni – PS-interjú Beszédes Henrietta gyermeknevelés-specialistával

Exkluzív 2021 december 29.
Nem vagy rossz anya, és nincs olyan, hogy kezelhetetlen gyerek – vallja Beszédes Henrietta gyermeknevelési specialista. A kétgyermekes fiatal édesanya egészen új szemléletmóddal dönti le a sztereotípiákat és győz meg arról, hogy minden sokkal egyszerűbb a megoldás gyermeknevelési nehézségeinkre, mint eddig hittük. A legfőbb probléma, hogy senki sem mondja meg, tanítja meg, hogyan kell gyermeket nevelni, mi egyáltalán az, hogy nevelés – azt hisszük, ennek ösztönből kell jönnie. Találunk ugyan garmadával könyveket nevesebbnél nevesebb gyermekpszichológusok, szakemberek tollából, csak éppen a gyakorlatban valahogy nem úgy működnek a dolgok. Jön a patthelyzet, a mindennapos harcok és az önvád: nekem ez nem megy, rossz anya vagyok. Az sem túl nagy segítség, hogy oly könnyen ragasztanak bélyegeket a gyermekekre, mondják ki speciális nevelési igényűnek, nehezen kezelhetőnek, mert egyszerűen nem illik bele az átlagosba, a megszokottba, mert valamiért más. A megélt és ránk zúdított problémák özönében aztán a legfontosabbra figyelünk egyre kevésbé: hogy ki is az a gyermek, akit nevelünk, mit gondol, mit akar és miért, mi az, amitől egyedi, amitől különleges. Beszédes Henrietta szerint éppen ez lenne a lényeg és a kulcs az egyszerű neveléshez: látni, érteni és kibontakozni hagyni azt a másik emberi lényt, aki ránk bízta az életét, de attól az még az övé. Heni televíziós riporterből lett gyermeknevelési specialista. Édesanyaként és kommunikációs szakemberként jött rá, hogy a nevelés legfőbb eszköze pontosan az, amit a munkájában nap mint alkalmaz: a kommunikáció, a megértés és együttműködés.

A Mezey-válogatott egyik legnagyobb rejtélye a Nyilasi-ügy lett – Ma sem egyértelmű, hogy miért maradt itthon a csapatkapitány

Exkluzív 2021 június 2.
A Mezey-válogatott történetében három különlegesség, ha úgy tetszik, nagy rejtély, „titok” van. Az egyik az, hogy miként tudott szinte a semmiből kinőni egy világverő gárda? A másik, hogy miért ért véget ez a csodálatos menetelés úgy, ahogyan véget ért? A harmadik pedig az, hogy a csapat szellemi vezére és csapatkapitánya, Nyilasi Tibor vajon miért nem utazott ki a mexikói világbajnokságra? Visszaemlékező sorozatunk mai részében a Nyilasi-ügy hátterét igyekszünk feltárni.

Milliárdos ingatlanvagyonnal gyarapodik tovább tatabányai családok nyomorán a „Szeviép-család” – Csinos céghálót találtunk az egykori vezér fia körül

Exkluzív 2022 május 25.
A Pesti TV Az Ügy című riportműsorában mutattuk be a tatabányai szellemtársasházat, amely tizenöt éve áll befejezetlenül. A huszonegy lakásos, a földszinten nagy irodaépületet is magába foglaló ingatlant sajátos konstrukcióban kezdték építeni 2004 után. A telektulajdonos, első számú építtető, a Környe és Vidéke Takarékszövetkezet ingatlanhasznosító cége, a Tak-Ing végelszámolás alatt áll; az építő Pólus Kft. 2007 óta felszámolás alatt; a lakásaikat előre kifizető tatabányai családok, összesen tizenöt károsult család a mai napig nem kapott vissza egy fillért sem. Közben tavaly év végén a félkész épület az egyik szeviépes érdekeltség kezébe került. A Szeviép-üggyel a PestiSrácok.hu az elmúlt években kiemelten foglalkozott; követjük a több száz kisvállalkozó csődjéért felelős, csődbűncselekménnyel vádolt milliárdosok ma is tartó büntetőperét. Megmutattuk, hogy a mai napig milyen luxusban élnek, és egy tényfeltáró cikksorozatban azt is, hogy a Szeviép csődeljárása előtt milyen elképesztő céghálót építettek fel a Szeviép-vezérek, amely cégekben immár egy-egy családtagjuk a tulajdonos. Ebben a tényfeltáró riportban azt mutatjuk meg, hogyan kerül a Szeviép-vezér B. Sándor fia Tatabányára, miként jutottak hozzá a tizenöt család anyagi megnyomorítását jelentő, milliárdos értékű ingatlanvagyonhoz, és azt is, hogy a tatabányai botrányban szereplő cég csak egy az újabb céghálóban. Körülbelül tíz milliárdos vagyont találtunk éppen csak, hogy „muzsikáló” cégekben, és mindez az egyik B.-fiú kezében fut össze.