Egy politikus halálára

Elhunyt Kelemen Atilla állatorvos, aki öt cikluson át volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője, hosszú ideig az alakulat Maros megyei szervezetének elnöke – adta hírül a PestiSrácok, a Maros Megyei Ebtenyésztők Egyesületének a bejelentésére hivatkozó Székelyhon.ro portál nyomán.

Az erdélyi magyar médiában – nyilván a sokak által vitatott „halottakról jót vagy semmit” mondás alapján – csupa jót írtak az elhunyt szakmai és közéleti tevékenységéről. De mortuis nil, nisi vere – szól a latin mondás, ami értők szerint magyarul helyesen a következőképpen hangzik: Halottakról igazat vagy semmit.  Eme parancs szerint próbálok eljárni magam is.

A szakmai életpályáját laikusként nem áll módomban megítélni, amit a médiából alkalmam volt megtudni, annak alapján valóban beírta nevét az erdélyi/romániai kinológia és lovassport történetébe. Amiért minden elismerést megérdemel. Nem egyértelmű viszont 1988-1991 közötti amerikai emigrációban töltött éveinek értékelése. A Wikipédia szerint egy lovakra specializált kórházban sebész szakorvosként, míg mások szerint lógondozóként dolgozott.

Hazatérését az RMDSZ és a magyar állam milliós tételű „reinstallációs” forinttámogatása segítette. Kezdetben a nemzeti oldal híveként mutatkozott, hogy aztán végleg elkötelezze magát a posztkommunista balliberális irányzat mellett. Hosszú évekig a legbefolyásosabb RMDSZ-vezetők közé tartozott. A Markó-Frunda-Borbély-Kelemen négyesfogat tagjaként joggal okolható az erdélyi és főleg a marosvásárhelyi magyarság mai reményvesztettségének, kishitűségének kialakulásáért. Maros megyei elnöksége idején sorozatban érték a kudarcok a vásárhelyi magyar közösséget, köztük talán a legfájóbb: Fodor Imre polgármesteri tisztségének 2000-ben történt elvesztése. Amiért – mert a tapasztalt szabálytalanságokat, csalásokat nem ott óvták meg, ahol kellett volna – elsősorban a  megyei elnök Kelement terhelte a felelősség.

És a leglátványosabb – akár árulással is felérő – politikai tette: személyes jelenléte a 2002. december 1-jén a budapesti Kempinski Hotelbelben megesett, Erdély elcsatolásának évfordulóján rendezett gyászos koccintós szertartáson, ahol olyan feketeöves politikai bűnözők társaságában mutatkozott, mint Adrian Năstase akkori román kormányfő, néhai Verestóy Attila szenátor, illetve Medgyessy Péter, a D-209-es kormányfő, Kovács „merjünk kicsik lenni” László külügyminiszter.

Aki mindezekről megfeledkezik, vagy nem hajlandó figyelembe venni, az bűnt követ el, mi több: az téved. Úgy vélem, az utókornak a feladata, egyszersmind kötelessége a közéleti és politikai szerepet vállalók tevékenységének hiteles megítélése.

A többi nem rám, ránk, hanem egy magasabb ítélőszékre tartozik.