A józan eszüket, ép erkölcsüket még őrző magyarokat joggal háborítja föl, hogy köztörvényes bűnözők milliomosként távozhatnak a börtönből, mert romlott lelkű ügyvédek és bírák segítségével kártérítést kapnak az államtól, a nem elég komfortos cellák miatt. Tiszteletteljes javaslattal élnénk a törvényhozók felé: módosítsák a szabályozást úgy, hogy azzal a bűnözővel, aki beperli az államot, fizettessék ki fogvatartásának utolsó fillérjét is! Akkor majd elmegy a kedvük az adófizetők pénzének megdézsmálásától. Ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász portálunknak úgy nyilatkozott: nincs olyan uniós előírás, amely tiltana egy ilyen jellegű intézkedést.
Olyan korokban, mikor az emberiség még nem vetkezett ki teljesen önmagából, még használta a józan eszét, nem fordulhatott volna elő, hogy a társadalom elhalmozza minden földi jóval azokat a bűnözőket, akik gyilkoltak, raboltak, fosztogattak, a törvénytisztelő polgárok vesztére törtek. Ma ott tartunk, hogy a békés, törvénytisztelő emberek életét megkeserítő bűnözők igencsak enyhe büntetésekkel megúszhatják rémtetteiket. A halálbüntetést a bűnözőpárti Európai Unió miatt el kellett törölnünk, de még az ehelyett kitalált tényleges életfogytiglani szabadságvesztést is kezdik fölpuhítani. A Soros-féle Magyar Helsinki Bizottság beadványa nyomán elmarasztalták Magyarországot, mondván: szegény bűnözőknek felülvizsgálat nélkül semmilyen reményük nem marad a szabadulásra, és ez „kegyetlen, embertelen, megalázó” a számukra.
- Az áldozatok vagy az ő hozzátartozóik véleményét természetesen nem kérte ki a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), ők le vannak ejtve. Mint, ahogy az sem jutott el a strasbourgiak tudatáig, hogy ebből a beteg nézőpontból vizsgálva valójában az egész börtönösdi egy „kegyetlen, embertelen, megalázó” procedúra a bűnözőnek. (És nyilván ez lesz az eszelős liberalizmus következő támadási iránya: mindenfajta büntetés, szabadságvesztés betiltása az „emberiesség”, a „humánum” nevében.)
Olyan apróságok sem számítanak, minthogy egy tömeggyilkosnak semmilyen kiskaput nem szabadna hagyni arra, hogy valaha szabaduljon. Mert akkor előfordulhat, hogy egy elmebeteg liberális bíró feltételesen szabadlábra helyezi a tömeggyilkost, aki odakint újabb mészárlást rendez. Strasbourg miatt a magyar törvényhozás úgy módosított a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés szabályozásán, hogy 40 év után egy úgynevezett kegyelmi bizottságnak kell megvizsgálnia az elítélt feltételes szabadlábra helyezésének lehetőségét. Ám, a liberálisoknak ez sem elég, ők 25 évre akarják leszállítani az első felülvizsgálat időpontját. Beadványuk már Strasbourg előtt hever, és ne legyen kétségünk, hogy milyen döntés születik majd. Mindez oda vezethet, hogy például egy 20 éves korában tömeggyilkosságot elkövető terroristának a liberálisok megadnák az elvi esélyt, hogy 45 évesen, élete teljében újra szabadulhasson, és ott folytassa, ahol abbahagyta.
A társadalom utolsó önvédelmi mechanizmusainak, egészséges védekező ösztöneinek lebontása zajlik a szemünk láttára. A szélsőséges liberalizmus – ha hagyjuk – egy olyan világot épít, amelyben a bűn nem nyerheti el méltó büntetését, sőt még jutalmat is kap.
Az áldozat fizessen a bűnözőknek?
Ennek az őrületnek egy igen jellegzetes példája a „börtönbiznisz”, amelyet a magyarok háromnegyede elutasít, és amelynek néhány napja üzent hadat Orbán Viktor miniszterelnök. A börtönbiznisz valójában egy új és igen hatékony pénzbehajtási módszer, amellyel a társadalmi normákat fölrúgó, gyilkoló, rabló, erőszakoló bűnözők a börtönbeli ingyen koszt és kvártély mellett, immár busás kártérítésben is részesülnek futószalagon, mivel nem elégedettek a cellák kialakításával, méretével, fényviszonyaival… Mostanáig közel 13 ezer pert indítottak a Magyar Állam ellen bűnözők, és 9 milliárd forintot meghaladó az az összeg, amit kipereltek a fogvatartási körülményekre való hivatkozással. Ez a pénz a bűnelkövetők és az őket erre fölbujtó, romlott lelkű ügyvédek zsebébe került. Végsősoron nem az államtól, hanem tőlünk, törvénytisztelő emberektől veszik el ezeket a milliárdokat, a mi adóforintjainkat lovasítják meg röhögve.
- Éppen ezért, tiszteletteljes javaslattal élnénk a magyar törvényhozás, az Országgyűlés felé: legyenek kedvesek, módosítsák a jelenlegi büntetés-végrehajtási törvényt úgy, hogy azzal a bűnözővel, aki a fogvatartási körülmények miatt beperli az államot, ellátásának utolsó fillérjét is fizettessék meg! Így, ha netán kártérítést ítélne meg Strasbourg vagy egy magyar bíróság a bűnözőnek, összességében mégis neki kelljen fizetnie a magyar államnak. Valószínűleg gyorsan elmenne a kedve a pereskedéstől, és ehelyett minden idejét arra fordíthatná, amiért rács mögé került: elkövetett bűnei megbánásával.
Természetesen jogos az a fölvetés is, hogy necsak a pereskedő rabnak, hanem minden rabnak fizetnie kelljen a kosztot és kvártélyt, ám első lépésként beérnénk ezzel is. (Milyen érdekes, hogy a szélsőséges liberális okostojások, az ilyen Bokros-, Gyurcsány- meg Bajnai-félék mindig csak a törvénytisztelő, adófizető polgárságnak szokták elmagyarázni fölemelt mutatóujjal, hogy „nincs ingyenebéd”. A bűnözőknek viszont van, ez számunkra természetes.)
Ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
A börtönbiznisz megingatja a jogszolgáltatásba vetett közbizalmat
A börtönbiznisznek reményeink szerint gátat szabó javaslat kapcsán megkerestük ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogászt, a Századvég Alapítvány jogi szakértőjét, aki elmondta: nincs olyan uniós előírás, amely egyértelműen tiltana egy ilyen jellegű törvénymódosítást. Kiemelte: tudomása szerint más európai országokban egyelőre nincs arra példa, hogy a fogva tartás költségeit levonnák a kártérítésből, kártalanításból. Ugyanakkor megjegyezte: az elmúlt években fölerősödő, káros itthoni tendenciákat vissza kellene fordítani, különös tekintettel arra, hogy a börtönbiznisz a tisztességesen boldoguló magyar adófizetőknek ne jelentsen plusz anyagi terhet, igazságosnak nem tekinthető társadalmi hozzájárulást.
A börtönbiznisz valójában egy tudatos visszaélés a joggal, mivel egyrészt károsítja az államot, másrészt alapvetően megingatja a magyar polgároknak az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmát
– fogalmazott ifjabb Lomnici Zoltán. Az alkotmányjogász szerint, a nem kívánatos közhangulatnak ágyaz meg a magyar államtól ezidáig kiperelt 9 milliárd forint is, amely a bűnelkövetők és az ügyvédek számláira jutott. Sokatmondó, hogy miközben a kártérítési törvény nem köti ki, hogy a fogvatartottnak kötelezően jogi képviseletre lenne szüksége a kártérítés megindításakor – bizonyos ügyvédek mégis tetemes hasznot húzhatnak a börtönbizniszből.
Ifjabb Lomnici Zoltán kiemelte: jelenleg a kártalanítás minden egyes, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között eltöltött nap után jár a raboknak, ám annak mértéke bírói mérlegelés kérdése, sőt a fő jogszabályi háttéren túl, nincs olyan iránymutatás vagy állásfoglalás, amely érdemben segítené a magyar bírókat az összeg megállapításában. Hozzátette: a büntetés-végrehajtási törvény alapján a megítélt kártalanításból le kell vonni a végrehajtási eljárásban követelt gyermek-tartásdíjat, valamint minden olyan polgári jogi igényt, amely az elkövetett bűncselekménnyel összefügg. A szakértő fölidézte: a 2013 végén elfogadott és 2015-től hatályos bv-törvény már kötelezi a fogvatartottakat arra, hogy dolgozzanak, és a bérüket az eltartásukra kell fordítani. Ezzel lényegében az eltartás költségeit be lehet hajtani az elítélteken, és – a büntetésbeli joghátrányok, illetve a megelőzést célzó rendelkezések mellett – csak ennek a szemléletnek a meghonosítása segítheti elő a bűnözők későbbi társadalmi beilleszkedését.
Középen: Magyar György ügyvéd, a börtönbiznisz talán legnagyobb vámszedője (Fotó: Horváth Péter Gyula/PS)
Legyen társadalmi vita!
Az alkotmányjogász megemlítette, hogy a strasbourgi bíróság Magyarország mellett elmarasztalta már Olaszországot, Görögországot, Oroszországot, Lengyelországot, Romániát és Bulgáriát is a fogvatartási körülmények miatt. Az EJEB gyakorlata a parttalan liberalizáció irányába mutat: korábban például kimondták, hogy a szabadságvesztés időtartamának jelentős csökkentése megfelelő jóvátétel lehet.
- Ám, az ilyen típusú jóvátételek bizonyosan nem szolgálnák azokat a büntetőpolitikai célokat, amelyeket a 2010-ben hatalomra került kormányzat célként kitűzött, vagyis a közbiztonság megerősítését, a törvénytisztelő emberek védelmét, a fenntartható és kiszámíthatóan működő büntetés-végrehajtási rendszert, továbbá a fogvatartottak visszavezetését a munkaalapú társadalomba.
Egyébként a vita azért is különös – hangsúlyozta ifjabb Lomnici –, mert Magyarországon a börtönviszonyok folyamatosan javulnak – bővül a férőhelyek száma és javulnak a fogva- tartási körülmények is.
Ehhez képest 2015–2016-tól Magyarországgal szemben általánossá kezd válni egy olyan strasbourgi esetjog, amely szükségessé teszi a kérdésről szóló társadalmi és jogalkotói vita mielőbbi újraindítását
– fogalmazott az alkotmányjogász. A káros jelenség a magyar igazságszolgáltatást is terheli: így a büntetés-végrehajtási bírókat is a naponta esedékes 60-70 újabb ügy, ami sürgős beavatkozás igényel a törvényalkotó részéről, nem utolsó sorban a magyar társadalom igazságérzetének hosszú távú helyreállítása érdekében.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS