Elhunyt Trencsényi László Corvin-közi forradalmár, Wittner Mária és Varga János harcostársa - Kedden háromkor búcsúztatják Nagykovácsiban
88 éves korában elhunyt Trencsényi László, az 1956-os Magyarok Világszövetségének ügyvezető elnöke, a Corvin közi szabadságharcosok emblematikus, megtörhetetlen alakja, Wittner Mária és Varga János harcostársa, a PestiSrácok.hu szerkesztőségének pártfogója és a november 4-én évről-évre megrendezett Halhatatlanok napja nevű megemlékezésünk visszatérő vendége. Trencsényi Lászlót július 19-én, kedden három órakor búcsúztatják református szertartás szerint, a nagykovácsi temetőben. Családja azt kéri, tisztelői egy szál virággal köszönjenek el tőle - azt mi tesszük hozzá, hogy semmi esetre sem vörössel, Laci bácsi ezt a színt világéletében gyűlölte.
Trencsényi László korábban a
így emlékezett vissza a szabadságharcban eltöltött napjaira:
„1956 október 28-án érkeztem a Corvin közbe, ahol borzalmas látvány fogadott. Vidékről hoztunk teherautóval élelmiszert egy barátommal. Fegyveresen érkeztünk, nálam géppisztoly volt két tárral. Én akkor, 23 évesen már leszerelt katona voltam. Kora reggel értünk Pestre, a rádió hírei alapján nyugalomra számítottunk. Ehhez képest a Nagyvárad tér után orosz katonák mésszel leöntött, gúlába rakott holttesteinek látványa fogadott bennünket, a Kiliánhoz érve pedig lőni kezdtek ránk, úgy kanyarodtunk bemenekülve a Vajdahunyad utcába.Olyan heves harcok folytak, hogy az utcán heverő halottakat sem tudták eltemetni. Két napra csatlakoztam a harcolókhoz. A kihirdetett tűzszünetnek nagyon örültünk, hiszen addig a harcolók statárium alatt álltak, de utólag nézve ez egy egyszerű politikai döntés volt. Az oroszok addigra, a forradalom első szakaszában teljes kudarcot vallottak, érdekükben állt, hogy rendezzék a soraikat. Az élelmiszert leadtuk a Práter utcai raktárba, én akkor hazamentem. November 4-én, a rádióban közvetített segélyhívásra vissza akartam térni, de édesapám lebeszélt. Úgy látta, nincs esélye a forradalomnak a szovjetek ellen, és neki lett igaza”.
Trencsényi László Wittner Máriával,Varga Jánossal (a Corvin közben látható Jancsika szobor ihletőjével), Pongrátz Gergellyel és testvéreivel alapította meg az 1956-os Magyarok Világszövetségét és az 1956-os Pesti Srác Alapítványt. Börtönévei letöltése után nélkülöznie kellett, de a rendszerváltozáskor egyből a nemzeti oldal egyik hangadójává vált. Az elmúlt években sokszor kiállt a nemzetközi baloldal és a posztkommunisták támadásaival szemben és rendszeresen vendége volt szerkesztőségünk Halhatatlanok napja című, minden év november 4-én a világ legnagyobb szárazföldi hadseregével szemben hősiesen fegyvert fogó szabadságharcosok, a pesti srácok bátorsága előtt tisztelgő megemlékezésének.
"Azért gyűlölnek bennünket, mert nem félünk tőlük"
Fenti Polbeat beszélgetésünket 2017. október 23-án vettük fel a szabadságharcos hőssel, amiben többek között azt mondta:
Most is megfognám a fegyvert, ha kellene! Futni már nem tudok, de utóvédnek jó lennék!
A Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőben készült videón az akkor is kormánybuktatásra készülő, de az esős idő miatt végül többségében otthon maradó baloldaliakról Trencsényi László így vélekedett:
Ha végignézzük a kommunisták történetét, mindig puccsal kerültek hatalomra és most is erre vágynak, mert soha nem volt többségük. Ez alól talán Horn Gyula és kormánya a kivétel, de őt is a liberális sajtó tette győztessé.
Arról, hogy az ominózus, 2017. október 23-án ünnepi beszédében Orbán Viktor név szerint is köszönetet mondott a mai szabad Magyarországért az 1956-os hősöknek, jelezve, hogy a szabadságért újra és újra meg kell harcolni, a most elhunyt ikon kijelentette a Polbeatben:
Orbán Viktor világklasszis politikus, aki nélkül Európának és a v4-eknek kevés esélye lenne a megmaradásra. Le a kalappal előtte!
Megkérdeztük azt is, hogy miként fordulhat elő, hogy a posztkommunisták, például Szanyi Tibor újra és újra beletörlik a lábukat az 1956-os szabadságharcosokba?
Azért gyűlölnek bennünket, mert nem félünk tőlük! Sajnos az állóképességem már nem a megfelelő, de szívesen helyretenném őket, amikor olyasmit művelnek, mint riporterként Jurák Katával tettek Juhász Péterék. A mai ellenzék diktatúrát kiált, pedig valójában az a bajuk, hogy rajtuk kívül más is szóhoz juthat. Ők ehhez nem szoktak hozzá.
56-os szerepvállalásáról, hogy a fővárosba egy ételszállítmányt kísérve miért döntött úgy, hogy csatlakozik a Corvin köziekhez, elmondta:
Bele sem gondoltunk, hogy milyen következménye lehet, csak hajtott minket a vágy, hogy mi is ott lehessünk. Lenyűgöző volt a bajtársiasság és a magyar nép egysége. Csak később, a megtorlás, a sortüzek idején tudatosult bennünk, hogy életveszélyben vagyunk. Engem 1959. február 8-án hurcoltak el, de szerencsére egy bátor ügyvédet és egy olyan bírót fogtam ki, aki a népköztársaság elleni szervezkedés súlyos vádját nem rótta fel, csak izgatásért ítéltek el. Egy Fehér Béla fedőnevű besúgó jelentett fel és sosem tudtam meg, ki volt ő valójában.
Trencsényi László a Corvin köz helyszínéről elmondta: bár a legkeményebb harcok idején csatlakozott, kiválóan védhető, bevehetetlen helynek bizonyult. 17 szovjet járművet lőttek ki ágyúval és csak akkor kellett menekülniük, amikor már bombázni kezdtek az oroszok. Akkor már nagyon durva dolgok történtek ott, nem véletlen, hogy a még hatalomban lévő Nagy Imre azt mondta, ha tovább bombázzák a Corvin közt, ő lemond. Pedig pár nappal korábban, október 24-én még ő hirdette ki a statáriumot, tehát a szabadságharcosok azonnali kivégzését, de a letámadás már neki is sok volt.
Végül Trencsényi László megjegyezte:
40 év bomlasztás rengeteget rombolt a magyar lelkekben. Azután sem volt igazi rendszerváltás, Göncz Árpád és Sólyom László elárulták az országot. Ezt a traumát a legnehezebb helyrehozni és ezen kell még sokat dolgoznunk.
Trencsényi László emlékét megőrizzük, személyét, szabadságvágyát és hazaszeretetét példaképnek, példának tekintjük és törekvéseit, küzdelmét tovább visszük! Nyugodjon békében!
