„Megszűnt a mosolygás, amikor abbahagytuk a bólogatást” – Bemutatták a Szájer József pályafutásáról szóló könyvet

A politikába nem, a közéletbe viszont visszatért Szájer József, aki pár héttel ezelőtt jelentette be, hogy ő vezeti majd a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány (KKETTKA) keretein belül létrehozott Szabad Európa Intézetet. A korábbi országgyűlési, majd EP-képviselő politikai pályáját bemutató, Frontvonalban c. könyvet tegnap este mutatták be a Terror Háza Múzeumban, bőven kitérve a Fidesz, valamint a rendszerváltás történetére is.

G. Fodor Gábor, a KKETTKA stratégiai igazgatója laudálta a kötetet, és arról beszélt, hogy több könyvet is talált benne. Kivételes politikai nemzedéknek nevezte a Fideszt, amely egy kivételes pillanatban lehetőséget kapott a történelemformálásra, ez a könyv pedig elmeséli ezt a történetet. G. Fodor szerint ennek az is a jelentősége, hogy ha a jövőben, amikor esetleg már nem is lesz Fidesz, bárki el akarja mesélni a párt történetét, akkor nem mondhat akármit. A politológus kifejtette, hogy a Fidesz harcban született, harcban edződött, és ez a harc mindig a szabadságért és a nemzeti önrendelkezésért zajlik – a párt életében ez a folytonosság a meghatározó, nem pedig a töréspontok.

A Szájerről szóló köteten belül lévő „több könyv” közül elsőként a rendszerváltoztatás történetéről szólót említette G. Fodor. Ezt egy kudarcokkal és tanulságokkal kísért, nagy, közös nemzeti győzelemként aposztrofálta. Kivételes történetnek nevezte ebben a Fidesz szerepét, amely már nemcsak tanulságokat, hanem receptet is kínál Európának, sőt talán az egész világnak. A G. Fodor által megtalált másik könyv az Alaptörvény megszületéséről és jelentőségéről szól, a harmadik pedig kivételes dolgokat elérő, kivételes társaságról, a Fideszről szól, amely nem könyvekből tanulta a politikát, hanem a gyakorlatban jött rá a dolgok mikéntjére, és így alakította ki az elveit. Végezetül a politológus Puskás Ferenchez hasonlítva, totális játékosnak nevezte Szájer Józsefet, aki többféle szerepkörben is el tudja végezni a rá osztott munkát.

fotó: Terror Háza Múzeum

Az ellenségeskedés kezdete

A könyv főszereplője elmondta a laudációt követő beszélgetésen, hogy a politikából való 2020-as kiszállása után, Schmidt Mária ötletére kezdték el készíteni a könyvet Baczoni Dorottyával, a XX. Század Intézet igazgatójával. Mint elmondta, a visszavonulásakor körülötte kialakult történésektől függetlenül is úgy érezte, belefáradt a harminc évnyi folyamatos politizálásba, amely jóval több, mint amennyi egy politikusnak általában megadatik. Leginkább azokat a harcokat nevezte fárasztónak, amelyek az európai politika átfordulása után jöttek.

„Úgy gondoltuk, hogy minél jobban be kell épülnünk az együttműködés rendszerébe, ehhez alakítottuk azt a stratégiát, amit én fémjeleztem, hogy minél többet elérjünk Európában. Aztán beláttuk, hogy bármit teszünk, ellenséges reakciókat kapunk. Abban a pillanatban, amikor felhagytunk azzal, hogy bólogatunk, megszűnt a mosolygás, Nyugat-Európa elfelejtette a rendszerváltásban elért érdemeinket is” – foglalta össze.

A visszavonulása után benne is felmerült az összefoglalás igénye, amely találkozott a beszélgetésben szintén részt vevő Schmidt Mária ötletével. A Terror Háza Múzeum igazgatója a Fidesz egyik legkreatívabb gondolkodójának tartja Szájert, és elmondta, hogy kifejezett célja volt visszatéríteni a tudományos pályára. Nagy nyereségnek gondolja, hogy az ő intézetükben végez olyan tudományos munkát, amely az egész magyar nemzet hasznára válik. Lévai Anikó, az Ökomenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete, Orbán Viktor felesége a pályája kezdete óta ismeri Szájer Józsefet, akiről a beszélgetésen azt mondta, predesztinálva volt a tudományos munkára, és az egyetemen tőle is tanultak, sőt írt egy könyvet, amiből vizsgáztak is.

fotó: Terror Háza Múzeum

Békés Márton leszögezte, hogy nem pártpolitikai, hanem tudományos visszatérésről van szó. Úgy fogalmazott, nem engedhetjük meg magunknak, hogy nélkülözzünk egy ilyen intellektust, aki a tudományos, a hazai, majd a strasbourgi politikai pályafutást is végigcsinálta, aki ilyen elméleti és gyakorlati, jogi és társadalomtudományi szintézis birtokában van.

„A dolgok valódi megértésére irányult a tudásunk”

Lévai Anikó elmesélte, hogy 1981-ben, kötelező társadalmi munka keretében végzett almaszedés alkalmával találkozott Szájer Józseffel. Volt ott egy fiatal lány, aki nagyon dobálta a szőke haját, és azt állította, mások szerint úgy néz ki, mint „BB”; a kérdésre, hogy ki az a BB, egy fiatal, szemüveges srác bemondta Bartók Bélát a lány által elképzelt Brigitte Bardot helyett. Szájer megerősítette a történet hitelességét, hozzátéve, hogy Lévai Anikó mindig mindenre emlékszik. A könyv főszereplője azt is elmondta, tudták, hogy kivételes korban élnek, és tudták, hogy lehetőségük van változtatni a világon. Schmidt Mária erre csatlakozott azzal, hogy emiatt megvan ebben a csapatban az a bizalmi alap, amely miatt nem lehet egymás ellen fordítani és kívülről kikezdeni őket. Lévai Anikó szerint az is fontos eleme a történetnek, hogy az ő idejükben a tudást gyerek a szülőktől, tanítvány a mestertől vette át, illetve könyvekből szerezték, mert nem volt még internet.

„Lehet, nem volt olyan szerteágazó a tudásunk, mint a mai fiatalságnak, de mélyreható volt, a dolgok, folyamatok valódi megértésére irányult” – mondta.

Amikor a rendszerváltásra terelte a szót Fekete Rajmund, a beszélgetés moderátora, Orbán Viktor felesége Nagy Imre újratemetésének napját emelte ki, amiről mindenki tudja, hogy aznap hol volt és mit csinált. A Terror Háza Múzeum főigazgatója ezt azzal egészítette ki, hogy amikor Orbán Viktort nem tartóztatták le a beszéde másnapján,

„ott már tudtam, hogy ezeknek annyi, mert olyan tabusított dolgokat mondott ki, amiket nem szabadott kimondani.”

fotó: Terror Háza Múzeum

Szájer József kitekintett az akkori idők többi szereplőjére is, és azt mondta, ma már nehéz visszahozni a rendszerváltoztatás idejének tudatállapotát, már másként látjuk a Fidesz és az SZDSZ, a Fidesz és az MDF viszonyát, vagy akár Csurka István szerepét, hiszen rengeteg tanulság átszüremlett a történéseken. Ők is fel szokták tenni a kérdést:

„Hova tűntek a régi ellenfelek?”

Az újak ugyanis teljesen mások, emiatt furcsának is tűnnek. Kósáné Kovács Magda a mai ellenzéki szereplőkhöz képest valaki volt – reagált erre Békés Márton.

Újra és újra visszaköszön a gyarmattartói modor

A Szájer Józsefnek tulajdonított Alaptörvényről maga az érintett mondta el, hogy ez nem egyszemélyes feladat volt, ő koordinálta az egészet, és nagyon izgalmas belső vitákat folytattak a munka során. Ráadásul azt a mondatot, amelyet az ellenoldal folyton emleget vele kapcsolatban („lehet, hogy csak ezt ismerik belőle”), nem is ő írta. Schmidt Mária úgy fogalmazott, ő naivan azt hitte, hogy mindannyian akarunk egy új alkotmányt a kommunista helyett, és csak később döbbent rá, hogy az nem véletlenül nem készült el húsz éven át. Szavai szerint a 2010-ben kétharmaddal megérkezett Fidesz olyan intézkedéssorozatba kezdett, amely alapjaiban sértette az engedelmes végrehajtókhoz, zsarolható posztkommunistákhoz szokott Nyugat érdekeit. Gyarmattartói szemmel főbenjáró bűnként emelte ki az országokat pénzügyileg gúzsba kötő IMF azonnali hazaküldését.

fotó: Terror Háza Múzeum

Fekete Rajmund megkérdezte Szájertől, nem gondoltak-e jogdíj követelésére az alaptörvényünkben szereplő mondatért, miszerint tegyük újra naggyá Magyarországot, ő pedig vette a poént, de megerősítette:

„Az a célunk, hogy naggyá tegyük Magyarországot, és ha nekünk nem sikerül, az azért van, hogy az utánunk következő nemzedék ezt elvégezhesse.”

Végezetül arról is beszélt, hogy két olyan eset volt, ami kiverte nála a biztosítékot a pályafutása során. A Fidesz alapításakor az hajtotta be őt a pártba, hogy az akkori, kommunista Magyar Hírlap cikke szerint a Fidesz törvényellenes szervezet, pedig ő pontosan tudta, hogy noha egy joghézagot használtak ki még a diktatúrában, ám mindent törvényesen csináltak. Így lett ő a párt jogásza, és később az akkori kommunista érveléshez hasonlóval találkozott az EP-ben Guy Verhofstadt részéről, aki így erőlködött a magyar kormány működésével kapcsolatban:

„Minden törvényes, de hát az összkép…”

A másik vérlázító eset volt, amikor amikor egy brit képviselőnő és Daniel Cohn-Bendit meg akarta szabni nekünk, hogy mi legyen az országunk neve, és nem vehetjük ki belőle a köztársaságot. Így kommentálta ezt Szájer József:

„Ez is mutatja a nyugati kolonialista szemléletet, hogy akik semmit nem tudnak a történelmünkről, meg akarják szabni az országunk nevét, amely 1100 éve Magyarország.”