Belovai emigrált, a CIA-nak kiadott elvtársak nagykövetek, "külügyminiszterek" lettek - Ki a valódi hazaáruló?

Mindig érdekes, ha egy cikk szereplői reagálnak. Előző írásomnál ez történt,Aczél Endre többször is hozzászólt, kiegészítést tett, kulturáltan, a személyeskedést elkerülve. Kevéssé szimpatikus az, amit néhány olvasótól a már elhunyt Belovai István kapott. Megtudhattuk, hogy hazaáruló, csak pénzért jelentett az amerikaiaknak, valamint "iszákosságára" is fény derült. Aczél például ezt írta: „Tény, rossz híre volt a követségen, mert a főnöke munkára alkalmatlannak tartotta s mert mindenki tudta, hogy megállás nélkül piál. Általában gyalog ment haza munka után és minden kocsmába betért. Ideális alany volt a beszervezéshez. Főnöke hiába kérte, hogy hívják haza, a pártbizottság embere volt, és kitartottak mellette. És történt még valami: B. elbúcsúzott, majd visszafordult az ajtóból ezekkel a szavakkal:

– fogalmazott. A megjegyzés vége (és a három pont) már csak azért is furcsa, mert Aczél hozzászólásaiban és megnyilatkozásaiban végig azt magyarázza, hogy semmi „titkosat” nem csinált. De akkor mi alapján „dobta fel” Belovai?

Halála után is hitelteleníteni próbálják

Belovai István már nem tudja megvédeni magát, nem tudjuk, mennyit „piált”, és ha sokat, miért tette. Talán lelkiismereti okokból? Lépjünk túl ezen, nem tisztem megvédeni, viszont egészen egyértelmű a hiteltelenítés szándéka. „Piás”, „link”, „hazaáruló” - írták az egymásnak válaszoló hozzászólók Belovairól, mások pedig az állambiztonsági iratokból idézett szövegekben előforduló helyesírási hibákat, elírásokat kérték rajtam számon. „Ennyit a cikk hitelességéről” – írták. Normális körülmények között ez egyáltalán nem érdekes, de a folyamat annál inkább,

Már csak ezért is fontos folytatni a londoni társaság történetét.

Okkal gyűlölik a londoni kiküldöttek Belovait

Előző cikkemben említettem, hogy Belovai Istvánt 1985 telén ítélték el. Ítéletének kiegészítésében felsorolták bűneit, hogy több fontos államtitkot kiszivárogtatott az amerikaiaknak, így például névvel és fedőnévvel felsorolta a katonai és belügyi rezidenturák hivatalos állományát és a „megnyert embereket”. Kikről volt szó? „Igy a részleteket illetően is meggyőzően tett vallomást az 1985. julius 11-én történt kihallgatásakor arról, hogy 1984. julius 5-én Tom Haase lakásán felsorolta a katonai rezidentura állományába tartozó személyeket és az un. megnyert személyeket is, tehát azt, hogy

Ezt írták az ítéletéhez fűzött egyik megjegyzésben, amelyet nem is olyan régen oldottak fel a titkosítás alól: „Szigorúan titkos! Különösen fontos! Érv. idő: 2015.12. 31... Bokor István” - körmölték tollal mellé (Sajnálatos, hogy több dokumentum még ma sem kutatható...).

Katonai szempontú felderítés

Igazságtalan lenne csak Aczél Endrével foglalkozni a londoni kiküldöttek közül, érdemes megnézni, hogy mi lett a többiek sorsa. Amikor megkaptam a dossziékat, először a katonai rezidentura kapcsán említett Borsos (a levéltári dokumentumokban néha „Borsósként” írták a nevét) Györgyre kerestem rá. Róla Belovai az iratok szerint a következőket adta ki a CIA-nek. „Borsós György MALÉV képviselő, fedőneve „Bodnai”. Feladata a heatlowi repülőtér operativ és katonai szempontu felderitése, valamint a katonai hirszerzés „K” postaanyagainak továbbitása, melyeket a MALÉV gép főpilótájának kell átadnia”. Belovai – mondjuk Aczél Endréhez hasonlóan – Borsost is a „megnyert személyek” közé sorolta.

Borsos Moszkvából került Londonba

Mit lehet róla tudni? Az interneten is olvasható az a nyolcvanas években készült könyv, amelyben Borsost a Malév londoni képviseletének vezetőjeként szólaltatták meg. Megtudhatjuk, hogy „tapasztalt üzleti diplomata, korábban moszkvai állomásvezető is volt”. Miután a szerző hosszan méltatta Borsos munkabírását, néhány kulisszatitokba is beavatta az olvasót: „Hogy mennyire leköti a jól dolgozó képviselő minden idejét a munkája, arra jellemző, hogy mivel Borsos Györgynek érkezésem napján meg kell jelennie egy koktélpartira a magyar nagykövetségen, hát engem is magával visz. Mit kell ott Borsosnak csinálnia? Tulajdonképpen semmit. De azért van alkalom köszönteni ezt és azt, szót váltani ezzel meg azzal, kérdezni valamit ettől és attól, szóval kapcsolatot teremt és tart fenn.”

(Kérdezni, szót váltani, kapcsolatot teremteni – szól a leírás. Nem mellékes, hogy Belovai is egy koktélpartin ismerkedett össze az amerikai titkosszolgálat emberével).

Borsos a rendszerváltás után is a Malévnál maradt, egy 1995-ös Népszabadság-cikk már illetékes osztályvezetőként említi, őt küldik Moszkvába tárgyalni a magyar légitársaság irodájának szétverése idején. Hat évvel később a Magyar Nemzet írt róla, ekkor már a Malév „nagy-britanniai és írországi régió irodavezetőjeként” idézték. Később váltott (és hol van már a Malév): nem sokkal ezután már a SkyEurope fapados légitársaság magyarországi „projekt managereként”, „ügyvezetőjeként”, „magyarországi igazgatójaként” említik, a legtöbb internetes portál őt szólaltatta meg a társaság ügyében.

(Talán a SkyEurope Airlines története is megér egy rövid bekezdést. A vállalkozás Kelet-Közép Európa első diszkont légitársasága volt, amely a kezdeti szárnyalás után 2009. augusztus 31-én csődöt jelentett. Korábban az a példátlan eset is megtörtént, hogy a vállalkozás gépét Párizsban a cég tartozása miatt feltartóztatták).

Blahó Béla „biztonsági tiszt” Pekingben kezdte

Borsos további pályafutásáról nem tudni, lépjünk a következő névre. Blahó Béla „biztonsági tiszt” a Belovai-dossziék szerint a belügyi rezidentura embere volt. Blahó az idősebb kollégák közé tartozott, akinek egyik „feladata a követség biztonsági rendszerének müködtetése, a biztonság fenntartása” volt. Blahó már ebben az időben sem volt fiatal, a kora miatt sem futhatott be jelentős karriert a rendszerváltás után. Ebben a tavalyi – 2016-os – cikkben szülőföldje ünnepli „Béla bácsit”, az egykori diplomatát. Figyeljük csak, mennyire összefutnak az életutak! „Miután Blahó Béla tanári diplomát szerzett, beiratkozott a Külügyi Akadémiára, hamarosan pedig diplomáciai feladatot is kapott: kulturális attashé lett Pekingben.– Moszkvába készültem pedig. Kicsit megijedtem, hiszen egy szót sem tudtam kínaiul. Mondták, nyugodjak csak meg” – mesélte a portálnak. Valóban felesleges lett volna izgulni, a nyelvtudás hiánya sem jelentett akadályt, Peking után Kenya, Bangladesh, az Egészségügyi Minisztérium, majd London következett. Aztán a békés öregkor.

Blahó külügyes életútját mások is érdekesnek találták, 2013-ban a Külügyminisztérium Nagy Imre téri épületének éttermében beszélt a régi időkről.

Braun Gyula: Londonból a „máltai” lovagrendig

Blahóénál sokkal érdekesebb a szintén a BM rezidentura kapcsán megemlített Braun Gyula későbbi pályafutása, Belovai szivárogtatása szerint az ő kiküldetése a nyolcvanas évek közepén éppen lejárt. „Braun Gyula diplomatát valamilyen nőügye miatt hamarosan hazarendelik” – mondta az iratok szerint Belovai a CIA-embereinek, de ennél izgalmasabb a folytatás. Braunt a Heti Válasz 2007-es cikke már a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségeinek Szövetségekülügyminisztereként (!) mutatta be.

„A külügyminiszter Braun Gyula - a nyolcvanas években kulturális attasé Londonban, majd 1989 után a brüsszeli magyar nagykövetség munkatársa -, a műszaki és innovációs tárcát pedig a keceli Pintér Művek tulajdonosa, Pintér József irányítja” – írta a Válasz a lovagrendről, amelynek magyarországi perjele azóta is Popper György. Róla ezt emelték ki a hetilapban: „Popper kétségkívül régi motoros a diplomácia és a rendteremtés világában. Miután 1976-ban elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet, 1979-ben a Magyar Karateszövetség élére került - s ott is maradt 1999-ig -, majd 1983 és 1987 között a Minisztertanács protokollfőnöke volt. A rendszerváltozás évében megalapította és máig vezeti a Multicontact Üzletitanácsadó Kft.-t, ezenkívül két testőrcég felügyelőbizottsági tagja, sőt a Nemzetközi Testőr- és Biztonsági Szolgálatok Szövetségének (IBSSA) elnöke”. Poppert a TV2 rendszeresen megszólaltatja biztonsági szakértőként. Legutóbb éppen a frissen megválasztott Donald Trump amerikai elnökkel kapcsolatban.

A lovagrend tagságát is érdemes bemutatni. A Válasz tíz évvel ezelőtti cikke szerint a „díszes társulat lovagjai közt az alapszabályban csatlakozási feltételként említett krisztusi irgalmasság olyan bajnokait találjuk, mint Kovács József operetténekes, Bárándy Gergely MSZP-s parlamenti képviselő (ő a máltaiak szerint már nem tag - MG), ifj. Lasz György, az In-Kal Security vezetője, Mága Zoltán hegedűvirtuóz, vagy Dévai Kovács Gyula volt bulvárújságíró, 1994-ben a Mmmámor című erotikus tévémagazin szerkesztője, utóbb a Miss Universe Hungary sajtófőnöke”. A hetilap szarkasztikus írása óta tíz év telt el, azóta több ismert politikusról is megjelent, hogy lovag vagy lovag volt. Mint például Hunvald György, a botrányos ügye ellenére újraválasztott Gyenes Levente gyömrői polgármester vagy a szépkorúak támogatója, Schmuck Andor (ahogyan ők nevezik: Sir Andor). S bár az igazi nagyágyúból, Gyurcsány Ferencből még fénykorában sem lett „Sir”, egy „Lovagi Nagykereszttel” őt is elismerték. (Egy olvasónk, majd a rend is felhívta a figyelmet arra, hogy az Index cikkére hiba volt hivatkozni, Gyurcsányt ugyanis a Vatikán által alapított máltai lovagrend tüntette ki). Talán mellékszál, de érdekes, hogy a „máltaiak” „társult rendje” volt az az Ordo Hungariae, amely 2015-ben Széles Gábort választotta az „év nagy magyarjává” (ezzel kapcsolatban a rend azt írta portálunknak, hogy megszakították minden kapcsolatukat az Ordoval, ezek szerint csak a honlapjukat felejtették el frissíteni).

A névsorolvasás után következzen a csattanó: „Sir Dr. Braun Gyulát” még 2008-ban száműzte a lovagrend, hogy miért, arról saját honlapjukon írnak. Már a bevezető megérdemli a figyelmet:

– így az indítás, ezt követően felsorolják a korábbi külügyminiszter „vétkeit”, arra is kitérve, hogy nem mutatott megbánást. „... figyelembe véve, hogy miután lehetőséget adtunk Sir Dr. Braun Gyulának levelei visszavonására és tetteinek újragondolására, ő fenntartotta véleményét, és miután számos kísérletet tettünk a helyzet megoldására, egy különösen durva e-mail üzenetet küldött nekünk, amelyben további hazugságok, fenyegetések, és elfogadhatatlan követelések szerepeltek, és „primitív emberekként” hivatkozott a többi magyarországi Lovagra és Dámára”.

Ez a különösen durva e-mail, és a megbocsáthatatlan „primitív emberek” hivatkozás lehetett az utolsó csepp:

- olvashatjuk.

Nem tudni, hogy ezután mi történt, de nyilván érzékenyen érintette a diplomatát, akit addig tenyerén hordott az élet. Belovai „árulása” idején ugye Londonban volt diplomata, majd 1989-ben átment Brüsszelbe, ahol tanácsos, majd „helyettes misszióvezető” lett. Egészen 1993-ig ott maradt (ha hihetünk ennek a méltató cikknek), majd a strasbourgi székhelyű Európa Tanács nagyköveteként dolgozott 1996 és 1998 között. Belgiumba már a második MSZP-kormány alatt tért vissza, ő vezette Magyarországi Régiók Brüsszeli Képviseletét, valamint a Regionális Együttműködési Alapítvány kuratóriumát is. Aztán jött a lovagrend, és a sajnálatos kizárás története.

Bár a folytatás nála sem ismert, előző cikkemet olvasta. Hozzászólásában ezt írta: „A cikk hitelességéhez csak annyit: Fodor László soha nem volt kulturális attasé, ő ugyanis sajtóattasé volt!” Ez nyilvánvaló hiba, viszont nem az enyém: az állambiztonsági dossziéból idéztem, ismerve a slendriánságukat egy ilyen tévedés nem olyan meglepő az egykori belügyesektől... (Most már tudjuk, hogy valóban ő, és nem Fodor volt a kulturális attasé.)

Fodor László Indiától Szaúd-Arábiáig

S ha már Braun Fodor Lászlót említette. Belovai róla ezt adta ki a CIA-nak: „Fodor László kulturális attasé, fedőneve „Felvégi”. Feladata a kapcsolati körében katonai, katonapolitikai információk szerzése.” Tehát Belovai szerint Aczél és Fodor titkos feladata megegyezett. Utóbbi későbbi pályafutásáról viszonylag keveset tudni, Fodor László néven találunk egy diplomatát, akit 1998-ban neveztek ki indiai nagykövetté (ha nem ugyanarról a személyről van szó, akkor ez tévedés, de azért ennek kicsi a valószínűsége). Udvarvölgyi Zsolt: Konszenzusból ámokfutás című munkájában élesen kritizálta az első Orbán-kormány külügyminisztériumának munkáját, írásában Fodor László a mérleg „megfelelő” serpenyőjébe került. Udvarvölgyi szerint legalább néhány „fontos és kevésbé fontos” pozícióba „felkészült karrierdiplomatákat” nevezett ki, közöttük szerepelt Fodor is. Ez a könyv már indonéz nagykövetként említi, majd később Szaúd-Arábiába került ugyanerre a posztra, ahonnan csak 2012-ben hívták vissza. Búcsúja idején készült ez a felvétel is:

Utolsó névként következzen „Hegedüs Gábor”. A Belovai-dosszié szerint Hegedüs a nyolcvanas évek elején „Balda” fedőnéven ő vezette a londoni BM-rezidenturát, „visszarendelése” után Zentai Zoltán vette át a helyét (a „Balda” nevet utóbbi is megtartotta Belovai szerint). Hegedűs Gábor neve Hárs Gábor visszaemlékezésében bukkan fel. Az MSZP-politikus és diplomata Hárs már a rendszerváltás előtt is komoly karriert futott be, a varsói nagykövetségbe „attaséi, illetve titkári beosztásban” teljesített szolgálatot. Meg sem lepődhetünk azon, hogy a Horn-kormány alatt visszatért Lengyelországba, nagykövet lett, helyetteseként említette Hegedűs Gábort önéletrajzi munkájában. Nem gondolnánk, hogy nem ugyanarról az emberről van szó.

Valamelyest talán tisztábban látunk. Belovai István a Kádár-rendszer "árulásáért" előbb halálra, majd életfogytiglanra ítélte, a börtönből csak a rendszerváltás után szabadult, kegyelemmel. Azóta sem rehabilitálták. Belovai a diktatúra hírszerzőjeként hagyta, hogy a CIA beszervezze, és nekik fontos, államtitkot képező információkat árult el. Így közvetve mostani szövetségesünk, a NATO javára szivárogtatott.

Hadd idézzek Belovai vallomásából: „A mérlegelésnél eszembe jutott, hogy a magyar hírszerzés által kiadott hatalmas valutaösszegek (ezzel kenték meg a Moszkvának Magyarországon keresztül szivárogtató amerikai Clyde de Conradot, következő cikkem róla szól – MG) tulajdonképpen nem a magyar nemzeti érdekeket szolgálják, tekintettel a Magyar Néphadsereg tervezett alkalmazási irányát, továbbá azt, hogy ha a hadsereg alkalmazásra kerülne, az milyen következményekkel járna. A magyar hírszerzés jó volt mindig, de most ismét olyan célokért folytatja tevékenységét, amely nem felel meg nemzeti céljainak... Ha el is hagytam volna az országot egy idő után, később, amikor majd eljön az idő, hogy végre a szó igazi értelmében önálló lesz Magyarország, hazatértem volna...

Folytatom.

A vezető kép illusztráció a London Spy című filmből.