Pesti Srácok

Beleszakadnak a nők a munkába

Beleszakadnak a nők a munkába

Van egy rossz és egy jó hírünk. A rossz, hogy a nők sokkal több időt dolgoznak, mint a férfiak, a jó viszont az, hogy már csak 170 év, és végre megvalósul a nemi egyenlőség a munka tekintetében is. Utóbbinak mi, férfiak különösen örülhetünk, az előbbi állítással kapcsolatban viszont vannak fenntartásaink.

Mielőtt ezekről szót ejtenénk, azért rögzítsük, hogy a fentiek a természetesen roppant semleges Világgazdasági Fórum

Nemi különbözőségek jelentéséből

derültek ki, és ez a szervezet abban a szintén semleges

Svájcban
PestiSracok facebook image

jött létre és működik, amely történelme során bárkit készséggel kiszolgált, akitől ezért sok pénzt kapott.

A gyerek mint munkahely

A jelentés szerint a skandináv országokon kívül mindenhol több fizetett (értsd: munkahelyi) munkát végeznek a férfiak a nőknél, és ez hatványozottan így van a vallásosabb, illetve konzervatívabb országokban, mint például Törökország, Mexikó, India, Japán vagy Olaszország. Röviden: a férfiak többet dolgoznak a nőknél. Hogy ezt a nyilvánvaló tényt átfordítsa, és ki tudja hozni belőle az agyondolgoztatott nők meséjét, a Világgazdasági Fórum a

„nem fizetett munka”

fogalmát használja, és összeadja a nők által végzett fizetett (értsd: igazi) munkával. Ez nagyrészt a házimunkát, az idős családtagok gondozását(!) és a gyereknevelést(!!!) takarja. Nem látunk bele ebbe a fantasztikus tudományos módszerbe, ahogy mindezt kiszámítják, így csak találgathatunk. Ha az anya rászól a gyerekére, hogy „ne menj oda!”, vagy „tedd le azt!”, ilyenkor mindig pörög 3 másodpercet a munkaméter? Itt egyébként van miért meghajolnunk, hiszen a nők társadalmi helyzetéért aggódó tanulmánytól igazán komoly eredmény a gyerekek olyan szintű tárgyiasítása, hogy a nevelésüket egybemossa a munkahelyi munkával. Ha a nőket éri ilyen tárgyiasítás, akkor a nőjogi amazonok tíz körömmel ugranak a heteroszexuális fehér férfiak torkának, de ha a gyerekekkel teszik „a nők érdekében”, akkor az más, az helyénvaló.

A keményen dolgozó nő propagandája egykor és most

Minden időtöltés legyen munka!

Ezenfelül a jelentés néhány fontos részletet elmulasztott megemlíteni. Ha ugyanis a házimunkát, az idősek gondozását, a gyereknevelést odatesszük egyenértékű munkaként a csatornabúvárkodás, a kamionvezetés, a bányászat vagy éppen egy ország irányítása mellé, akkor amellett, hogy a férfiak is nevelnek gyereket, bizony munka lesz a konyhaszekrény leesett fogantyújának visszaszerelése, a felelős családi döntések meghozatala, valamint annak megnézése is éjjel, hogy mi volt ez a furcsa hang. Ezzel máris megérkeztünk a következő homályos ponthoz, nevesül a munkaidő és a munkamennyiség összehasonlíthatóságának kérdéséhez. A folyton jövés-menésben lévő, üzleti ebédeken tárgyalgató, papírokat aláíró, súlyos döntéseket hozó cégvezető vajon többet vagy kevesebbet dolgozik, mint a nyolcórás szalagmunkát végző melós? Annak az átgondolt és végleges eldöntése, hogy melyik mosógépet vegyük meg, vajon több vagy kevesebb munka, mint félórát irodalmat tanulni a gyerekkel? Aki eddig nem kapiskálta, mire megy ki ez az egész jelentés, itt már nyomon lehet. A munkaidő mellett ugyanis elég fontos tényező a munka jellege és a munka hatékonysága is, azonban ha csak a munkaidőt vesszük figyelembe, abból ki lehet bűvészkedni olyan adatsort, amely szerint a nőket szörnyen agyondolgoztatja a társadalom. Ennyi erővel, amikor meccsnézés közben kiballagunk a konyhába sörért, az a séta nem része a szabadidő élvezetes eltöltésének, tehát mi más lehetne, mint a férfiak által végzett fizetetlen munka?

A jelentés alig tendenciózus borítóképe

A férfiak többet dolgoznak ugyanakkora fizetésért, de ez titok

A Világgazdasági Fórum jelentésében kulcskérdés, hogy a nők ugyanazért a munkáért mennyivel kevesebbet keresnek a férfiaknál, azonban a kapitalizmusban meg a munka hatékonysága kulcskérdés. És hát tegyük a szívünkre a kezünket: nem ismeretlen jelenség a női munkatársa gyermeteg hibáját javítgató férfi, aki a pluszmunka mellett még kénytelen végighallgatni a sopánkodó „sajnálom”-okat is. Emellett a vezetőség is rendre jobban bízik a férfiakban – a logikus, lényegretörő, nem érzelemvezérelt gondolkodásukban, valamint a terhelhetőségükben –, és ezért több munkát bíz rájuk, mint az ugyanabban a munkakörben, ugyanannyiért dolgozó nőkre. A genderaggódók és a Világgazdasági Fórum szerint viszont ezért ugyanannyi pénz jár neki, amennyiért a női munkatársa összecseszte a dolgokat, vagy jobb esetben a kolleginákkal trécselt a folyosón. Az állami szektor pedig olyan jófej a nőkkel, hogy valóban ugyanannyit fizet a munkáért, nemtől, hatékonyságtól és a munkatársaktól elrabolt időtől függetlenül. A kapitalizmus viszont valóban úgy árazza be a dolgokat, hogy a férfiakat jobban megfizeti bizonyos munkakörökben, és ennek bizonyára oka van. Márpedig a kapitalizmus ugyanúgy az egyenlőségről szól, ahogy a feminista genderaggódás is, tehát a nőkért aggódó jelentésnek inkább a kapitalista cégeknél kéne kopogtatnia, és nem az egyes országokat dorgálnia az állítólagos nemi egyenlőtlenségek miatt.

A férfiak az életük nagyobb részét dolgozzák végig, de ez is titok

Na de viselkedjünk férfiasan, és türelmes, nagyvonalú patriarchaként lépjünk tovább a női önsajnáltatás leleplezésétől! Beszéljünk inkább a számokról! A nők napi 50 perccel többet végeznek fizetett és nem fizetett munkát – állítja a Világgazdasági Fórum, ami ugye szűk 13 napot jelent évente. Eszerint a nők 45 év alatt (kb. ennyi egy végigdolgozott élet) egy év nyolc hónappal dolgoznak többet a férfiaknál, aztán nyugdíjba mennek, amikor a férfiak még mindig munkába járnak, majd élnek még átlagban 5-7 évet, miután a férfiak meghaltak. Azaz a férfiak még úgy is többet dolgoznak le az életükből, ha a mosogatást, gyerekbüfiztetést és retikülvásárlást engedékenyen munkának tekintjük. Ha már szót ejtettünk a várható élettartamról, bizony, ebben a súlyosan férfi uralta, nőket elnyomó világban valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy a nők tovább élnek tovább. Ennyire önmaguk ellenségei a férfiak? Valódi rejtély… És ezt az „apróságot” ugyanakkora súllyal veszi figyelembe a Világgazdasági Fórum a nemi egyenlőtlenségek között, mint a nők alacsonyabb részvételét az államigazgatásban. Valamiért fel sem merül bennük, hogy a nők esetleg azért nincsenek ott 50%-ban a csúcsvezetői és államigazgatási tisztségekben, mert nem is vágynak oda annyian közülük. Pedig a feminizmus szerint nagyon kéne nekik, de hát a valóság csak nem bír igazodni a bizonyára rendkívül okosan kitalált elmélethez. Ugyanez igaz az iskolázottságra, amiben a jelentés szerint is lehagyták a nők a férfiakat (ismét rögzítsük: a férfi uralta világban!), de hiányosságként említi, hogy még mindig jelentős a nők lemaradása a tudományos, műszaki, mérnöki és matematikai tanulmányok terén. Fentebb már volt szó a férfiak logikus, lényegretörő, nem érzelemvezérelt gondolkodásáról, úgyhogy innentől már csak a Világgazdasági Fórum csúcsszakemberei nem értik, miért nem tolonganak a nők ezekre a területekre.

hajlesz

A jó hír

Miután minden hazugságot végigsorjáztunk, lássuk a jó hírt, amit a legelején beharangoztunk! A Világgazdasági Fórum úgy véli, 170 év múlva megszűnhetnek a nemi különbözőségek a gazdaságban, összességében viszont már 83 év múlva kiegyenlítődnek a dolgok. Nem, nem vicc – legalábbis a tanulmány szerzői nem annak szánták. És ez igazán remek hír nekünk férfiaknak, hiszen fiúunokáink már annyi ideig fognak élni, és olyan iskolázottak lesznek, mint lányunokáink, és ükunokáink talán már nem is fognak többet dolgozni a lányunokáinknál. Az igazi egyenlőség mondjuk az lenne, ha őket már ilyen szélsőséges feminista baromságokkal se fárasztanák, mint például ez a jelentés.

Megjegyzés:

Noha a nők elnyomottságáról szóló tanulmányról – cseppet sem meglepő módon – mi is az Indexről szereztünk tudomást, azért nem ártott volna éktelen baromságok nélkül lefordítani a vonatkozó részeit.

„On average men do 34% of the unpaid work that women do” ­– áll a jelentésben, ami azt jelenti, hogy a férfiak a nők által elvégzett fizetetlen munka mennyiségének 34 százalékát végzik ugyancsak fizetetlenül. Ezt sikerült indexéknél úgy lefordítani, hogy „a férfiak 34 százalékkal több fizetett munkát végeznek, mint a nők”. A cikk szerzője sajnos matekból sem jobb, mint angolból, mivel a nők napi 50 perces többletmunkáját valamilyen eddig ismeretlen egyenlet révén évi 39 nappá számolta át a valós 13 helyett.

Ajánljuk még

Vajon minek és hogyan állított ki százegy kutyaútlevelet a határzár idején az állatorvosi praxisát szüneteltető Hadházy Ákos? - Frissítve: reagált Hadházy

Exkluzív 2021 március 23.
2020 januárja óta összesen száznál is több kutyának állított ki útlevelet Hadházy Ákos, a két pártot már elhagyó, jelenleg független országgyűlési képviselő, aki leadott vagyonnyilatkozata szerint hivatalosan szünetelteti állatorvosi praxisát – tudta meg a PestiSrácok.hu. A helyzet több szempontból is kínos: először is, az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény szerint parlamenti képviselő kereső tevékenységet nem folytathat, még ha valamilyen szellemi tevékenységet végez is, azért pénzt nem fogadhat el. A kisállat útlevél kiállítása azonban nagyon is pénzbe kerül, az okmányt kiállító állatorvos is kötelezően fizet ezért a kamarának. Ha saját cégen keresztül jutna a tevékenysége ellentételezéséért pénzhez egy honatya, azt is be kell jelentenie az Országgyűlés elnökének. Csakhogy Hadházy Ákos – úgy tudjuk – nem ezt jelentette be, hanem az ellenkezőjét, hogy szüneteltetni a praxisát. Mellesleg ezt saját kézírással is leírta és ellenjegyezte, a vagyonnyilatkozatában. Ha mindez nem lenne elég, még egy kérdés felvetődik: mégis kinek, kiknek és miért állít ki valaki több mint száz kutyaútlevelet a koronavírus-járvány kellős közepén, amikor szinte az egész világ zár alatt van és az emberek sem utaznak. Cikkünk megjelenése után válaszolt kérdéseinkre Hadházy Ákos, aki a tőle szokásos diktatúrázás, orbánozás, fideszezés mellett elárulta: annyira szeret állatokat gyógyítani, hogy ingyen is megteszi, sőt, a jelek szerint az útlevelek kiállításakor szívesen megfizeti a kötelező illetéket is. A képviselő válaszát kérésére változtatás nélkül közöljük.

Nincs kezelhetetlen gyerek, csak meg kell tanulnunk nevelni – PS-interjú Beszédes Henrietta gyermeknevelés-specialistával

Exkluzív 2021 december 29.
Nem vagy rossz anya, és nincs olyan, hogy kezelhetetlen gyerek – vallja Beszédes Henrietta gyermeknevelési specialista. A kétgyermekes fiatal édesanya egészen új szemléletmóddal dönti le a sztereotípiákat és győz meg arról, hogy minden sokkal egyszerűbb a megoldás gyermeknevelési nehézségeinkre, mint eddig hittük. A legfőbb probléma, hogy senki sem mondja meg, tanítja meg, hogyan kell gyermeket nevelni, mi egyáltalán az, hogy nevelés – azt hisszük, ennek ösztönből kell jönnie. Találunk ugyan garmadával könyveket nevesebbnél nevesebb gyermekpszichológusok, szakemberek tollából, csak éppen a gyakorlatban valahogy nem úgy működnek a dolgok. Jön a patthelyzet, a mindennapos harcok és az önvád: nekem ez nem megy, rossz anya vagyok. Az sem túl nagy segítség, hogy oly könnyen ragasztanak bélyegeket a gyermekekre, mondják ki speciális nevelési igényűnek, nehezen kezelhetőnek, mert egyszerűen nem illik bele az átlagosba, a megszokottba, mert valamiért más. A megélt és ránk zúdított problémák özönében aztán a legfontosabbra figyelünk egyre kevésbé: hogy ki is az a gyermek, akit nevelünk, mit gondol, mit akar és miért, mi az, amitől egyedi, amitől különleges. Beszédes Henrietta szerint éppen ez lenne a lényeg és a kulcs az egyszerű neveléshez: látni, érteni és kibontakozni hagyni azt a másik emberi lényt, aki ránk bízta az életét, de attól az még az övé. Heni televíziós riporterből lett gyermeknevelési specialista. Édesanyaként és kommunikációs szakemberként jött rá, hogy a nevelés legfőbb eszköze pontosan az, amit a munkájában nap mint alkalmaz: a kommunikáció, a megértés és együttműködés.