Elrabolt Hungária – Száz képeslap a magyar zsenialitásról
Jó kézbe venni, megsimogatni, föllapozni ezt a kötetet. Az Elrabolt Hungáriát az új könyvek bűvös illata mellett a száz-százötven évvel ezelőtti, tüneményes Magyarország dicsfénye lengi körül. Egy magaskultúrájú, keresztény hitű és erkölcsiségű, más népeket befogadó és tisztelő nemzet hétköznapjaiba pillanthatunk bele száz korabeli képeslap segítségével. Az album emlékeztető és igazodási pont. A magyarok horizontja sohasem szűkülhet egy gyilkos döntés 93 ezer négyzetkilométerére. A mi látókörünk alapja az egész Kárpát-haza.
Nyitrától Nagyenyedig, Munkácstól Eszékig, a Zsil-szorostól Kismartonig a magyarság megannyi építészeti, kulturális műremeke s a Kárpát-haza Isten alkotta természeti csodái vonulnak el díszlépésben a szemünk előtt ebben az albumban. Mintha egy diafilmet néznénk.
- Íme, ilyen csodákra képes a magyarok teremtő-építő ereje, zsenialitása! – üzenik a korabeli fotográfiák. Egy nagyra hivatott, békeszerető kultúrnemzet bemutatója ez. Egy virágzó európai középhatalomé, amelyet a Nyugat sátáni erői és az irigy, telhetetlen, hálátlan szomszédok szétdaraboltak, fölprédáltak.
Száz év – száz képeslap
Száz esztendő telt el a trianoni nemzetgyilkossági kísérlet óta. Ám a képeslapokon (ezekből is száz darab van) pompázó épületek, szobrok, millenniumi emléktornyok, kalpagban mosolygó kisasszonyok és sétapálcás úriemberek még mit sem sejtik, milyen eszement rombolás, balkáni sötétség következik hamarosan...
E vidék népe nyelvben és szokásokban bár idegen, de érzületben mindenkor hűséges tagja a nemzetnek, rendíthetetlenül megbízható támasza a hazának. Hirdesd is ezeket, Te emlékkő, időtlen időkig, honfinak és idegennek egyaránt, és ezzel a magasztos hivatással állj, míg a haza áll!”
– idézi a könyv a nyitrai millenniumi emlékoszlop ünnepélyes okiratát. Így, ilyen barátsággal, ilyen testvériesen álltak eleink a velünk élő nemzetiségekhez. Amúgy igazat írtak, hiszen a Nyitra fölötti Zobor-hegyen állított, 21 méter magas emlékoszlop tényleg addig állt, amíg a haza: Trianonig. 1921-ben a cseh megszállók ledöntötték. A talapzat még áll, azt azóta is meggyalázzák Felső-Magyarország ideiglenes urai.
Ősbűn
Ennyiből – és a kötet sok más példájából – is kitűnik: elorzott földjeinket megszálló ellenségeinknek eszük ágában sem volt megőrizni az ölükbe hullott kincseket. A képeslapokon látható csodák tekintélyes részét azóta fölrobbantották, széthordták. Íme, ilyen pusztításra képes az irigység, a tehetségtelenség, a telhetetlen bírvágy!
Szomszédaink (tisztelet a néhány kivételnek!) nem békés egymás mellett élésre, az őslakosok tiszteletére készültek s rendezkedtek be földjeinken. Nem úgy tekintenek a magyarokra, mint annak idején mi rájuk, „a nemzet hűséges tagjaiként”, „rendíthetetlenül megbízható támaszaiként a hazának”. Hanem ellenségként, nemzetbiztonsági kockázatként.
- A magyarok léte az ősbűnre, „Hungária elrablására” emlékezteti őket; arra, hogy (a Nyugat kegyadományaként) hatalmas területek hullottak jogtalanul, érdemtelenül az ölükbe, amelyekhez semmi közük nem volt és ma sincs. Rettegnek tőle, hogy ezeket egyszer vissza kell adniuk. Hát ezért a rombolás, a csillapíthatatlan gyűlölet ellenünk.
Hosszasan idézhetnék az albumból, hisz mind a száz képeslap egy-egy gyöngyszem, ám ezt a kötetet mindenkinek magának kell kézbe vennie, forgatnia. Az internet hideg virtualitása nem adja vissza az érzést. Nem egyszerolvasós s nem egyszerre elolvasós könyv. Lesz, akinek egyetlen képeslap elegendő öröm vagy fájdalom lesz egy napra.
Az Elrabolt Hungária nem a könyvespolcunk eldugott szegletébe, porfogónak való. Legyen mindig kéznél, hogy újra és újra elő tudjuk venni, megmutathassuk barátainknak, gyönyörködhessünk a képekben, elmerenghessünk a történeteken. Mindegyik képeslaphoz érdekes, meghökkentő, letaglózó és/vagy szívhez szóló karcolatokat fűzött a két kitűnő szerző, Balázs D. Attila egykori Magyar Nemzet-es kollégám és Pataki Tamás, aki a Magyar Nemzet jelenlegi tollforgatója.
Horizontunk
Sok minden ez az album. Egyfelől mementó. Egy csodavilág emlékfoszlányai. Egy világé, melyet a Nyugat szétzúzott. (Ahogy Orbán Viktor fogalmazott júniusban Sátoraljaújhelyen: „Ezt nem fogjuk elfelejteni nekik soha”. Ám egyúttal arról is beszélt: „A történelem igazságtételét a legnagyobbak sem kerülhetik el. S ahogy igaz, hogy összenő, ami összetartozik, úgy igaz, hogy ami nem tartozik össze, az szét is esik.”)
E könyv nemcsak emlékeztető, hanem igazodási pont is. A magyarok horizontja sohasem szűkülhet egy gyilkos döntés 93 ezer négyzetkilométerére. A mi látókörünk alapja a Kárpát-haza. A száz évvel ezelőtti kataklizma és az azóta bekövetkezett megannyi tragédia tanulsága: lehetünk bármily nagyok és erősek egy adott időpillanatban, ha nincs erőnk, hogy megvédjük, bármikor elenyészhet. Ebből viszont következik az is, hogy ami elveszett, az idővel, a csillagok kedvező együttállásakor, elszántsággal, a barátaink segítségével és minden magyar összefogásával vissza is szerezhető – feltéve, ha nem mondunk le róla. Mint minden fogságnak, úgy a „trianoni fogságnak” is vége lesz egyszer, ez bizonyos. Akár így, akár úgy.
Balázs D. Attila – Pataki Tamás: Elrabolt HungáriaKiadó: Magyar Patrióták Közössége, 2020 Megrendelhető: elrabolthungaria.hu A 112 oldalas, keménytáblás kötetnek nincs megszabott vételára.
