Nagyon nem szeretem a “bezzeg Románia” lózungot, amit általában pikírten szoktunk használni mi, jobboldali újságírók, amikor a balliberálisok Romániával példálóznak. Nem gondoltam volna, hogy egyszer nekem kell ilyet írnom, méghozzá nem idézőjelbe téve… A mostani eset azonban azt mutatja, hogy akad olyan terület, ahol példát vehetünk keleti szomszédunktól, gyermekvédelem és jogalkalmazás terén biztosan.
Szombati hír: jogerősen 28 év fegyházbüntetésre ítélte a Maros Megyei Ítélőtábla a dévai Szent Ferenc Alapítvány volt alkalmazottját, aki 2007 és 2017 között kiskorúak ellen többrendbeli szexuális bűncselekményt, közte kétrendbeli nemi erőszakot követett el. Ráadásul a másodfokon eljáró bíróság enyhített valamennyit, első fokon a Csíkszeredai Bíróság még 30 év fegyházbüntetésre ítélte a férfit. A román bíróságok által most meghozott büntetés évek számában magasabb, mint a Magyarországon nyilvánosságra került két legsúlyosabb, gyermekotthonban történt szexuális bántalmazási ügyben kiosztott börtönévek száma összesen. Az égbekiáltó különbség köszönhető talán Böjte Csaba testvérnek is, akinek sikerült központi témává tennie a nehéz sorsú gyermekek ügyét Erdélyben. Míg a gyermekotthonokban nevelkedő fiatalokat érintő kérdések általában az árnyékban maradnak, a világ sötét oldalán, amivel a legtöbb ember nem szívesen foglalkozik, sőt jellemzően az ilyen gyermekeket meg is bélyegzi a társadalom, Csaba testvér azt értette meg nagyon sokakkal, hogy ezekért a gyermekekért tartozunk a leginkább felelősséggel, őket kell a leginkább óvnunk, védenünk, pótolva – már amennyire lehet – a biztonságot nyújtó szerető családot, ami nekik nem adatott meg. Ott, Erdélyben, Romániában a bírók is megértették, mekkora bűnt követ el, aki egy kiszolgáltatott gyermeket brutálisan bántalmaz, és olyan ítéletet hoztak, ami valóban visszatartó erejű és kellő súlyú üzenet is áldozatnak és bűnelkövetőnek egyaránt.
A dévai dráma egy éve került napvilágra. Akkor már évek óta zajlott a büntetőper az alapítvány vezetője, Böjte Csaba feljelentése nyomán. K.Sz. két Hargita megyei otthonban is tíz éven át rendszeresen abuzálta, immár a jogerős ítélet szerint is a rábízott gyermekeket. A 36 éves férfi bűnösségét 24 elkövetett szexuális cselekményben állapították meg, 12 vádpont esetében elévülést állapítottak meg. Az áldozatok száma 15. A legkisebb a szexuális bántalmazások időpontjában 8, a legidősebb 16 éves volt. Mindegyikük fiú. A nevelő válogatott borzalmakat követett el a gyermekeken. Volt akiket “csak” molesztált, simogatott, pornót nézetett velük, volt, akit többször orális szexre kényszerített. Tucatnyi fiút rendszeresen ütlegelt, köztük két értelmi sérültet is, akiket még az intézet párkányára is kiállított. Végül szexuális erőszak, szexuális kényszerítés és szexuális visszaélés bűntette miatt is külön-külön megmérték a vádlottat, együttesen 54 évre, ebből kell a jogerős ítélet szerint 28 évet fegyházban töltenie.
Magyarországon több gyermekotthonban történt, kiskorúak, fiatalkorúak sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt is zajlott büntetőper. A két legbrutálisabb és legnagyobb botrányt keltett ügy a Fejér megyei Bicskén, illetve a csepeli hátrányos helyzetű gyermekeket nevelő Burattino Általános és Középiskola, Gyermekotthonban robbant ki, 2016-ban, illetve 2014-ben. Mindkettő büntetőperben 2019-ben született jogerős ítélet. Összesen három, a rábízott gyermekekkel fajtalankodó rémlény ítélete nem éri el a 28 évet, amennyi időre az erdélyi horrornevelőnek kellett a minap fegyházba vonulnia.
A bicskei bántalmazások kapcsán csak az után indult érdemi eljárás, hogy az egyik szexuálisan bántalmazott fiú a vonat elé vetette magát, s ennek hatására két társa kitálalt a Házon Kívül című televízióműsor riporterének. V. János, aki a település díszpolgára is volt, akkor 26 éve vezette a Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon és Általános Iskolát. A férfi éveken keresztül folytatott szexuális cselekményeket a felügyelete alatt álló kiskorúakkal. A jogerős ítélet szerint 2004 és 2016 között az igazgató tíznél is több fiút rontott meg, bántalmazott szexuálisan: összesen öt tizennégy év alatti, közülük két tizenkét év alatti kiskorú fiút erőszakolt meg több alakalommal, illetve kényszerített szexuális együttlétre. Ezen kívül több tizennyolc év alatti fiatalkorú fiút is molesztált, velük pornót nézetett, közös maszturbálásra vette rá őket. Mindehhez asszisztált az igazgatóhelyettes K. Béla is. A nevelőt kétrendbeli szexuális visszaélés miatt ítélték el. Az ítéleti indoklás szerint egy felügyelete alatt álló, 14 év alatti fiatallal lépett egyszer szexuális kapcsolatba, három esetben pedig a 14 év feletti sértettekkel szemben fennálló hatalmi, befolyási viszonyával visszaélve végzett szexuális cselekményt.
Az elsőfokú ítéletet a Székesfehérvári Törvényszék, míg a jogerős ítéletet a Győri Ítélőtábla mondta ki. Az igazgatót a tíz fiú megrontásáért mindösszesen 8 év fegyházbüntetésre, az igazgatóhelyettest másfél év – három év próbaidőre felfüggesztett – börtönre ítélték. De legalább örökre eltiltották a pedagógusi pályától.
V. János vigyorogva fogadta az ítéletet a tudósítások szerint Fotó: Borsonline.hu
Bónuszként 2021 nyarán külön eljárásban V. János további 2 év 3 hónap, a helyettes 3 év 4 hónap börtönbüntetést kapott kényszerítés miatt, amiért fenyegetéssel, az igazgató helyettes lefizetéssel próbálta elérni, hogy az egyik fiú visszavonja a vallomását.
A csepeli Burattino iskola és gyermekotthon képesítés nélküli gyermekfelügyelőjét 2014-ben vették őrizetbe. B. Tamás a jogerős ítélet szerint 9 éven át összesen 36 gyermek sérelmére követett el szexuális bűncselekményeket. Mindannyian intézeti nevelt és szociálisan hátrányos helyzetű, 8 és 18 év közötti fiúk voltak. Többüket erőszakkal, tanári mivoltával való visszaéléssel vagy fenyegetéssel vett rá a szexuális cselekmények eltűrésére.
B. Tamást nevelése, felügyelete alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettével vádolta a Fővárosi Főügyészség. Végül 27 gyermek megrontása miatt – ellenük konkrétan szexuális erőszakot követett el – első fokon 14, másodfokon jogerősen 18 év fegyházbüntetésre ítélték.
A Burattino gyermekfelügyelője 36 gyermek. szexuális bántalmazásáért kapott végül 18 évet – Fotó: csepelinfo
A Burattinoban történtekkel az Ügy című műsorunkban is foglalkoztunk, amelyben az egyik áldozat is megszólalt.
A fentiek a száraz tények, számok csupán, amelyek mögött meghúzódó sokkal komolyabb problémák azok, amivel már csak elvétve, vagy még úgy sem foglalkozunk. A két legismertebb ügyön kívül további gyermekotthonokban történtek abúzusok, és a rendszert ismerők nyíltan ki is mondják, hogy ezek a gyermekek azok, akik a hasonló bűncselekmények első számú potenciális áldozatai. A szexuális ragadozók, akik mesterien kitanulják elrejteni a világ előtt pedofil hajlamukat, azt is elsajátítják, hogy a kiszolgáltatott, nehéz sorsú gyermekeket hogyan édesgessék közel magukhoz, s hogyan érjék el a megfélemlítés és függés olyan magas fokát, amikor az áldozatok nem mernek segítséget kérni. Valljuk be, a zártan, külön világként működő otthonokban sok esetben nincs is kitől…
Az egykor településektől, városoktól távolabb, erdei kastélyokban kialakított otthonokban a társadalomtól mintegy leválasztva nevelkedtek azok a kicsik és kamaszok, akikkel nem tudtak mit kezdeni, akikkel csak a probléma volt minden értelemben. Bár a rendszer sokat változott, elindult valamilyen integrációs folyamat, a társadalom nem változott. Sokakban megmaradt az évtizedeken át beléjük kövesedett idegenkedés. Ettől olyan lemoshatatlan az a bélyeg, amellyel le kell élniük a család nélkül nevelkedő fiataloknak, gyakran az egész életüket. Ők az intézetis gyerekek. S mivel tőlük oly sokan idegenkednek, azzal sem nagyon foglalkoznak, hogy mit élnek át, mi történik velük. A szexuális abúzus csak a legszélsőségesebb bántalmazás, a kiközösítés és a közöny társadalmi szintű abúzus.
Talán éppen ezért ilyen óriási a látencia, esetükben még inkább. Ezért derülnek ki annyira ritkán és olyan hosszú idő után az általuk átélt borzalmak. És ez a társadalmi közöny és elutasítás mutatkozik meg a rendkívül nehezen elinduló, agyonóvatoskodott büntetőeljárásokban is.
Amikor meghallom a szót, hogy érzékenyítés az elfogadásra, mindig ez jut eszembe. Talán ezt a fajta másságot, ezeket a kiszolgáltatott, többszörösen traumatizált gyermekeket kellene megtanulnunk először elfogadni, és nem az ilyen-olyan szexuális irányultságot.
Azt, hogy milyen kegyetlen tud lenni az intézetis gyermekek kiközösítése, éppen közvetlen közelről tapasztalom. A szégyenérzet, amit a megbélyegzők helyett érzek, a település nevét sem engedi leírni, amelynek gyermeket nevelő szülői – tisztelet a kivételnek – szinte egyként lázadtak fel, amikor kiderült, hogy egy közeli iskola felső tagozatát, ahová az intézetis gyerekek is járnak, összevonnák az ő gyermekeik iskolájával.
Nem kellenek ide a gyogyósok”
– írta egy apuka a vitát gerjesztő posztot kommentálva, amit többen lelkesen lájkoltak.
Hát kit érdekel, hogy mi történik ezekkel a gyerekkel, nem? A lényeg az, hogy az övéktől minél messzebb legyenek. Talán még komoly lelkiismeret furdalást sem okoz egy bírónak nyolc évet mérni tíz nyomorult intézetis gyermek megrontójára. Úgy sem háborodik fel rajta senki…
A családból kiszakított gyermekekről, problémákról hazai gyermekotthon vezetővel készült stúdió beszélgetésünket ITT nézhetik vissza.
Vezető kép: Pixabay illusztráció
Facebook
Twitter
YouTube
RSS