Sokszor, sok helyen hangzott el a napokban, hogy a mindenkori magyar kormánynak nincs más választása: azt a pártot kell támogatnia, amelyet az erdélyi magyar választópolgárok is. Értsd: a Fidesz-KDNP kormánynak azt az RMDSZ-t kell támogatnia, amelyet az erdélyi magyarok immár harminc esztendeje rendre bevoksolnak a román törvényhozásba. Nos, ismerjük el: eme álláspont korrektsége nehezen vitatható. Azt is el kell fogadnunk, hogy a tömegdemokrácia viszonyai között csak a leadott szavazatok számítanak. Aki nem megy el szavazni, annak a véleménye nem számít, az utólag ne pofázzon. Eddig minden rendben van.Ami viszont nincs teljesen rendben, az a gyakran elhangzó érv, amellyel az általam is nagyra tartott publicisták, Bayer Zsolt és Bencsik András legutóbb a Hír TV Sajtóklub nevű műsorában is éltek, hogy aszongya: ez az RMDSZ már nem az az RMDSZ. Mire alapozhatják eme véleményüket? Legfőbb érvük, hogy a mostani RMDSZ-vezetés jó kapcsolatokat ápol a Fidesszel. Van-e más választása? – kérdem én. Mert az előttük is világos: Erdélyben a Fidesz és Orbán Viktor támogatottsága változatlanul igen magas. Ebből következően az RMDSZ alapvető érdeke, hogy jó viszonyt ápoljon – vagy csak mímelje azt – a legfőbb magyar kormányerővel. Erőltessük meg a memóriánkat: kivel, kikkel, mely anyaországi pártokkal ápolt kiváló kapcsolatokat az RMDSZ a balliberális kormányzás idején? Hogyan viszonyult akkoriban a Fideszhez? Elfogadom, hogy a politikában nincsenek barátságok, csak érdekek. De azért némi gerincességet, netán elvhűséget csak számon lehetne kérni még az RMDSZ politikusaitól is. Főleg tőlük.Továbbá: tévhit az, hogy az elnökváltással, a Markó-Borbély-Frunda-Verestóy négyesfogat háttérbe vonulásával változott volna valamit is a „kalandos” múltú szervezet. Mert ne feledjük: akik most előtérbe kerültek az RMDSZ-ben, mind az évtizedek óta dívó kontraszelekciós káderpolitika kiválasztottjai. Az RMDSZ-ben – a maiban még inkább – mindenki valakinek a valakije. Ezért van az, hogy tehetséges, szakmájában sikeres fiatal ma széles ívben elkerüli a pártot. A terep a közepes képességű akarnokoké, akiknek a politika jelenti az érvényesülés egyetlen lehetőségét. Na jó, megengedem, van egy-két kivétel is... Annyira kiürült az RMDSZ, hogy az önkormányzati választásokra lasszóval fogják a jelöltséget vállalókat. Sok helyen már a tagdíjakat is képtelenek összegyűjteni. Nincs ki, nincs kitől.Akkor mégis hogyan lehetséges, hogy bár vészesen fogy, de rendre összejön a törvényhozásba való bejutáshoz szükséges szavazatszám? Hogy mindezek ellenére az RMDSZ az erdélyi magyarság legtámogatottabb pártja? Azért, főleg azért, mert gyakorlatilag továbbra is egypártrendszerben élünk. Volt ugyan egy szelíd kísérlet a politikai pluralizmus megteremtésére, de az különböző okokból elhalt, közös román-magyar együttműködéssel megfojtották. Itt még nem következett be a rendszerváltás, napi szinten dühöng a pártdiktatúra. Az RMDSZ teljesen rátelepedett, szinte fojtogatja a kis magyar társadalom életét, ellenőrzi annak minden szeletét. Főleg politikai, de gazdasági és kulturális téren is. Megteheti, hisz szinte teljesen kisajátította mind a román, mind a magyar állami támogatások fölötti rendelkezést, az önkormányzati rendszer magyarok által irányított részét, a médiát.Következésképpen: ez az RMDSZ ugyanaz az RMDSZ! A „kalandos” múltú párt, amely ma a Fidesz-szel ápol számára igen gyümölcsöző kapcsolatokat, lényegét tekintve ugyanaz, mint a tegnapi, amely az MSZP-SZDSZ-szel ápolt ugyancsak jól kamatozó testvéri viszonyt. Ezért hajtogatom szinte monomániásként: csak csínján az RMDSZ-szel, hisz kutyából nem lészen szalonna.
Ui. Arról, hogy mit is takarhat a „kalandos” jelző: gyermekkorom szomszédasszonya használta előszeretettel egy másik szomszédasszonyára utalva. Amikor megkérdeztem nagyanyámtól, mit is jelent tulajdonképpen, csak ennyit mondott: azt fiam, hogy kurva.
