Nem árt észben tartani

A magukat szocialistáknak tartó PSD-vel és csatlósával, a liberális ALDE-val kötött együttműködési protokollumot kizárólag kampányfogásból felmondó RMDSZ elszigetelődni látszik a román belpolitikában. Hogy az Úzvölgyében történtek miatt szakítottak a posztkommunistákkal, azt valóban senki sem hitte el. Végül a számításuk bejött: nemcsak a románok, hanem az erdélyi, sőt a Kárpátokon túli megyékben élők is – hogy rajtuk kívül még kik, arról van némi elképzelésünk – minden eddiginél nagyobb számban voksoltak a “szövetségre”. Tehát a feladat, az EP-be jutás kipipáltatott. Most viszont mintha hoppon maradt volna az RMDSZ, mintha nem nagyon kapkodnának utána az alkalmi partnert kereső román pártok, mintha nem kellene a “társutas”. Még arra a jövő évi választásokig hátralevő kis időre sem. Márpedig a “szövetségi” politikusok, valamint a kormányzati jóakarattól (és persze pénzektől) a leginkább függő polgármesterek, igencsak hozzászoktak ahhoz, hogy az RMDSZ a mindenkori román hatalom része. Ha pusztán szekértolóként – széltolóként? –, amolyan utánfutóként is. Viszont mindenképpen a kormányzati szerepvállalás személyes haszonélvezőjeként kell, kellene a politikusoknak a hatalom, az ilyen-olyan központi kormányzati tisztség. Meg ami azzal jár. Legutóbb azon siránkoztak hivatásos érdekvédőink – lásd a Hargita megyei Tánczos Barna felsőházi, illetve Korodi Attila alsóházi törvényhozók hétfői sajtótájékoztatóján elhangzottakat –, hogy nincs, akivel együttműködhetne az RMDSZ. Mármint az újabb kormányzati szerep, fontos minisztériumi helyek, azaz a konc reményében. Mintha ez lenne a kisebbségi politizálás lényege. Ott kell lennünk, ahol a legfőbb döntéseket hozzák – kunyerálták alázatosan, követelték erőszakosan a szavazatainkat a szövetségi politikusok számtalanszor már az utóbbi évtizedek során. Aztán amint megkapták, mit tettek? Az erdélyi magyarság jogköveteléseivel léptek be az éppen soros koalíciós partner miniszterelnök, miniszterek irodájába, s saját nevükre szóló fakitermelési engedéllyel jöttek ki onnan. Hogy ezek után még meddig lehet becsapni az erdélyi magyar választópolgárokat annak emlegetésével, hogyha esetleg kiesik a parlamentből az RMDSZ, akkor mi lesz, nos, azt nehéz lenne megmondani. Egy tény: mostanig sem kizárólag saját érdeme, saját politikai teljesítménye elismeréseként van, volt ott a román törvényhozásban. Legyen világos: a román – elsősorban külpolitikai – érdek diktálja így. Amint nem lesz román érdek az RMDSZ jelenléte, rögtön megtalálja a módját a leleményes román hatalom – akár a választási törvény által megszabott bejutási küszöb felemelésével –, hogy kikerüljön onnan. Nem árt ezt észben tartani.