Románia, a bezzegország
Közismert tény, hogy a román politika legfőbb meghatározója, megingathatatlan állandója az irracionális oroszfóbia és a zsigeri magyargyűlölet. Hogy nem mellébeszélek, azt számtalan közvéleménykutatás, többé-kevésbé tudományos felmérés adatai bizonyítják. Mindebből következően vad kényszerképzetek gyötrik, keserítik meg a politikum mindennapjait.
Valahogy úgy vannak, mint a viccbéli alak, akinek mindenről „az” jut az eszébe. Ők az ország területi épségét féltik, elsősorban az orosz „nagyhatalmi törekvésektől”, illetve a magyar „irredentizmustól”. Mindenhol ennek jeleit fedezik fel, mindenből ezt olvassák ki, ezért aztán folytonos, mondhatnám beteges gyanakvásban, rettegésben telnek napjaik.
Állításom alátámasztásaként elegendő, ha a román médiában gyakran elhangzó hátborzongató eseményeket vizionáló véleményekre, illetve a nemzetféltésben már-már szinte eszüket vesztett nagyromán politikusok gyűlölettől elvakult kirohanásaira utalok. Mindezekhez a hamis történelemszemléletből eredő, a tények tagadásán, illetve tudatos félremagyarázásán alapuló, előre megfontolt szándékkal „karbantartott” tájékozatlanság biztosítja a muníciót.
Románia EU-s csatlakozása óta folyamatos megfelelési kényszer alatt éli napjait. Korábban persze Moszkvában mondták meg, merre az előre. A román elit számára elképzelhetetlen, hogy ne valmely nagyhatalom kegyeit keresse: mikor egyikét, mikor másikét. Igen, Bukarestben mernek, no nem kicsik, hanem megbízhatatlanok lenni. Ezért aztán megalakulása óta egyetlen háborút sem azon az oldalon fejezett be, amelyen elkezdett. És ezt a jelek szerint bizonyos helyeken – főleg ott, ahol az úgynevezett európai értékek mibenléte felől döntenek – igencsak honorálják.
Jelenleg éppenséggel két hatalmi központ, a brüsszeli és a washingtoni elvárásainak igyekeznek megfelelni. Ha nem másként, látszólag. Mert Romániában minden csak látszat. Minden olyan, mintha... Mintha demokratikus jogállam lenne, pedig dehogy... Mintha működő piacgazdaság lenne, pedig dehogy... Mintha a magyarkérdés megoldott lenne, pedig dehogy... Szerintük az akkor tekinthető majd végleg megoldottnak, amikor már egyetlen magyar sem él az országban.
Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a bukaresti külügyminisztérium péntek esti közleménye arról számolt be, hogy az Európai Bizottság felkérésének eleget téve Románia más uniós tagországokhoz hasonlóan kész korlátozott számú menedékkérőt befogadni azok közül, akik életveszélybe kerültek a Földközi-tengeren. Értik: hivatalosan ugyan nem támogatja az illegális bevándorlást, tíz menedékkérőt mégis átvesz Máltától. Hogy mégis miért? Pusztán azért, nehogy megharagudjanak Brüsszelben.
Mintha az országot nem is Bukarestből, hanem Brüsszelből irányítanák...
