Kecskére a káposztát

Nem mondok újat, amikor kijelentem: Románia a korlátlan lehetőségek országa. Ha elegendő pénze és megfelelő kapcsolatai vannak az embernek, itt nincs lehetetlen. Ezért is van az, hogy tele az ország hamissággal: itt funkcionális analfabéták jutnak doktori címhez, semmihez sem értő professzorok „oktatják” a fiatalságot, de még arra is volt példa, hogy orvosként „praktizáltak” olyanok, akik csak fényképről láttak orvosi egyetemet. Hogyan lehetséges mindez? A korrupció által. A jelenség elterjedésének bonyolult (vagy mégsem?) történelmi és társadalmi okait sokáig lehetne boncolgatni. Mi maradjunk annyiban: itt már az újszülött is mintha a génjeiben hordozná, a mindenkori társadalmi környezet pedig szinte melegágya a korrupciónak. Caragiale óta, aki irodalmi munkássága során kiválóan ábrázolta, illetve figurázta ki kora velejéig romlott társadalmát, lényegében nem változott semmi, főleg a Dimbovicza partján nem. Élete végén maga az író is a berlini emigrációt választotta. Kíváncsi lennék: a rendszerváltás utáni Romániában vajon meddig bírta volna? Az eddigiekből is kitűnhetett: Románia bizony nem a korrumpálhatatlan fehérlovas álomlovagok világa. Ezért is tűnik, legalábbis a naivok számára érthetetlennek, hogyan lehetséges, hogy egy ilyen országból származó politikusra – ügyészi kvalitásait sokan vitatják – bízzák az EU frissen felállítandó intézményének, az Európai Ügyészségnek a vezetését. Hadd soroljak fel néhányat a Laura Codruta Kövesi szakmai és erkölcsi rátermettségét vitatók legfőbb érvei közül: a most már bíróság által is megerősítetten szekus besúgó és ügynök Basescu juttatta pozícióba, a korrupcióellenes ügyészség élére, amelyet aztán kiszolgáltatott a titkosszolgálatoknak, amely szolgálatokkal karöltve az éppen preferált politikai és gazdasági körök pillanatnyi érdekei szerint hurcolta a meg a vetélytársakat. Koncepciós perek sokasága fűződik a nevéhez, szakmai hozzáértését – pontosabban annak hiányát – illusztrálják, hogy korábban ügyészként állítólag egyetlen jelentős periratcsomót sem állított össze, sőt a doktoriját is plagizálta. Ennek ellenére – a liberális média hathatós támogatásával – az EP egy jelentős részének kedvenceként évekig dacolt az éppen regnáló szoci kormányzattal, valamint a elemi jóérzéssel. Jelenleg éppen bűnvádi eljárás folyik ellene. Adódik a kérdés: akkor miért e ragaszkodás Kövesi személye iránt? Pontosan nem tudni, de sejthető, hogy az európai balliberális erők kinevezésével honorálják Románia valamely – korábbi vagy jövőbeni – szolgálatát… Abból kiindulva, hogy kik is azok, akik kinevezése mellett a leginkább kardoskodtak, világosan látszik, kik lehetnek azok az erők, akik számítottak, számítanak Bukarest kollaborálására. Úgy fest, Kövesi kinevezésével az EU a román kecskére bízza az uniós káposztát. Még szerencse, hogy a magyar kormány már korábban elzárkózott az európai ügyészi intézményhez való csatlakozás gondolatától.