Figyelmeztetést kaptunk. Tulajdonképpen semmi újat nem hozott, amit eddig ne tudtunk volna (csak bíztunk benne, hogy örökre kitart a szerencsénk), és most arcunkba vágta az élet. Kezdünk vele valamit?
- … ha az otthonmaradási kényszer egy esély, hogy kicsit lelassuljunk, megpihenjünk, elgondolkodjunk, reflektáljunk?
- … ha megtanulunk jobban egymásra figyelni; szülők a gyerekeikre, fiatalok az idősekre?
- … ha saját magunkra is odafigyelünk, felelősséget vállalunk saját fizikai, szellemi és lelkiállapotunkért?
- … ha az emberiség és az egyes ember is belátja, hogy a cselekedeteknek következménye van; nem lehet mindig mindenért a külvilágot és másokat hibáztatni?
- … ha elfogadjuk, hogy a Föld erőforrásai nem végtelenek, hogy az ember nem tudja uralma alá hajtani az egész világot, hogy a tudomány nem győzi le a természetet?
- … ha némi szerénységet és alázatot tanulunk, abbahagyva a folyamatos – és meddő – harcot egy mindannyiunknál nagyobb, magasabb rendű szellemi erővel szemben?
- … ha végre ki merjük újra mondani, hogy ez az erő Isten; aki nem ellenség, hanem velünk van, de nem is egy kávéautomata, ami gombnyomásra teljesíti a kívánságainkat?
- … ha mialatt be vannak zárva a plázák és a gyorséttermek, megtanuljuk újra értékelni az otthoni ízeket, az egyszerű, de tápláló, egészséges ételeket?
- … ha a huzamosabb ideig tartó bezártság után sokkal jobban fogjuk értékelni a szabadságunkat?
- … ha ezután fel tudjuk fogni, hogy mindaz a sok jó dolog, kényelem és lehetőség, ami körülvesz minket, nem természetes adottság, nem alanyi jogon jár nekünk?
- … ha mostantól sokkal jobban belátjuk, hogy milyen szerencsések vagyunk, és kevesebbet fogunk elégedetlenkedni, elkényeztetettségből fakadó, mesterségesen kreált problémákon “derpegni”?
- … ha ráébredünk, hogy hiába követelünk magunknak biztonságos zónákat, hiába tagadjuk és zárjuk ki a valóságot, az akkor is fejbe vág?
- … ha egy pár hónapos leállás egy lehetőség a természet számára, hogy helyrebillentse az idegrendszerét… hogy fújhasson egyet… hogy megtisztuljon?
- … ha a végén csak egyetlen dolog számít: a szeretet?
(Na jó, az utolsó már cooelho-i magasság/mélység, de nem lehetett kihagyni) ?
Facebook hozzászólás
Facebook
Twitter
YouTube
RSS