Figyelmeztetést kaptunk. Tulajdonképpen semmi újat nem hozott, amit eddig ne tudtunk volna (csak bíztunk benne, hogy örökre kitart a szerencsénk), és most arcunkba vágta az élet. Kezdünk vele valamit?
- … ha az otthonmaradási kényszer egy esély, hogy kicsit lelassuljunk, megpihenjünk, elgondolkodjunk, reflektáljunk?
- … ha megtanulunk jobban egymásra figyelni; szülők a gyerekeikre, fiatalok az idősekre?
- … ha saját magunkra is odafigyelünk, felelősséget vállalunk saját fizikai, szellemi és lelkiállapotunkért?
- … ha az emberiség és az egyes ember is belátja, hogy a cselekedeteknek következménye van; nem lehet mindig mindenért a külvilágot és másokat hibáztatni?
- … ha elfogadjuk, hogy a Föld erőforrásai nem végtelenek, hogy az ember nem tudja uralma alá hajtani az egész világot, hogy a tudomány nem győzi le a természetet?
- … ha némi szerénységet és alázatot tanulunk, abbahagyva a folyamatos – és meddő – harcot egy mindannyiunknál nagyobb, magasabb rendű szellemi erővel szemben?
- … ha végre ki merjük újra mondani, hogy ez az erő Isten; aki nem ellenség, hanem velünk van, de nem is egy kávéautomata, ami gombnyomásra teljesíti a kívánságainkat?
- … ha mialatt be vannak zárva a plázák és a gyorséttermek, megtanuljuk újra értékelni az otthoni ízeket, az egyszerű, de tápláló, egészséges ételeket?
- … ha a huzamosabb ideig tartó bezártság után sokkal jobban fogjuk értékelni a szabadságunkat?
- … ha ezután fel tudjuk fogni, hogy mindaz a sok jó dolog, kényelem és lehetőség, ami körülvesz minket, nem természetes adottság, nem alanyi jogon jár nekünk?
- … ha mostantól sokkal jobban belátjuk, hogy milyen szerencsések vagyunk, és kevesebbet fogunk elégedetlenkedni, elkényeztetettségből fakadó, mesterségesen kreált problémákon “derpegni”?
- … ha ráébredünk, hogy hiába követelünk magunknak biztonságos zónákat, hiába tagadjuk és zárjuk ki a valóságot, az akkor is fejbe vág?
- … ha egy pár hónapos leállás egy lehetőség a természet számára, hogy helyrebillentse az idegrendszerét… hogy fújhasson egyet… hogy megtisztuljon?
- … ha a végén csak egyetlen dolog számít: a szeretet?
(Na jó, az utolsó már cooelho-i magasság/mélység, de nem lehetett kihagyni) ?
Facebook hozzászólás
Piros Laszlone
2020-04-22 at 13:30
Meg mindig nyaraláskent elem meg a “maradjotthon” projektet, pedig marcius 11-tol nem moccantunk kapun kivulre. 7-15oraig oten csinálunk csatateret az egy udvaron allo ket ház kozott. Ferjem, Zazi az unoka, Turbo a 11hetes magyar vizsla, a 11eves fekete Pamacs nevu pulink es jomagam. Delutan hazaer a munkás fiatalsag es egy masfajta pihenes kovetkezik. Nem kivanok senkinek sem jobb karantent!
interpretator
2020-04-21 at 21:13
Nekem a 9. pont tetszik a legjobban, kötelezővé tenném minden büntetőbíró számára az indoklás után.
És csak szólok: akkora lehetőség, sőt ajándék ez az egész, hogy a járványgörbét csak a válások görbéje fogja majd felülmúlni a következő hónapokban…
szociálisan érzékeny
2020-04-21 at 21:00
A Lotfi család önkéntes karanténja (idéztem a kép címét) a legtöbb magyar család számára felérne egy kényelmes nyaralással.
Akárkik is ők, valahogy nem tudok meghatódni a példamutatásukon.
Toni
2020-04-21 at 19:34
A bankár világuralmat kell szétzúzni mert ők korcsosítják el és teszik folyamatosan tönkre a világot a profit érdekében!!!
Uncle Ment
2020-04-21 at 12:19
Kitartás Jeszenszky úr, kitartás.
Pálinka, skype, chat, telefon stb.,
különben nem lesz jó vége.
Sok erőt kívánok, túléljük.
N. Katalin
2020-04-21 at 10:43
Kedves Zsolt! Hallgatta pl. a párbeszédes Szabó Tímea tegnapi felszólalását. Szóval, mindaz amit leírt, csak “miránk” vonatkozhat, sajnos. De úgy legyen.
Legyen képben, hangban is sokszor velünk!(Annyira jó hallgatni és nézni, még ha néha sípol is.)
Jó egészséget és lelki békességet kívánok!
Narancs
2020-04-21 at 09:53
Zsolt, jó az a 14-es pont. Te is tudod??
Zolika Lassu
2020-04-21 at 09:39
Ez mind szép, Jeszi, de ha mindenki normális lenne …
1984
2020-04-21 at 09:39
Mindenki gyűjtse az erőt, emberek, mert ez csak a kezdet.
Csámpás Robot
2020-04-21 at 12:31
Látjuk.
s
2020-04-21 at 13:21
Így van.
Kovács Nóra
2020-04-21 at 09:33
Kedves Jeszi, nagyon filozófusi hangulatban voltál. 🙂
TS
2020-04-21 at 09:46
Hál’Istennek a szöveghez a káromlások nemigen illettek. Így jó is lett.
Netta
2020-04-21 at 12:25
Pontosan!
Hála Istennek, nem csomagolta alpári káromkodásokba, s így maradt maga a lényeg.
Talán a “maradj otthon” erre a bölcsességre is megtanít.
Vidar
2020-04-21 at 09:12
“derpegni”. Ezt a kifejezést még nem hallottam.
Az írás egyébként nagyon jó, amolyan “észheztérítéses”.