Végig olasz fölényt, de az első félidőben sok hibát és közepes színvonalat hozott a foci-Eb nyitómeccse. A második félidő elején egy furcsa török öngól törte meg a status quót, ami után az olaszok nyomasztó tudásbeli túlereje bedarálta az ellenfelet. Olaszország az Európa-bajnokságok történetének legsimább nyitómeccsével indította a tornát.
A tavaly és idén lejátszott, összesen tizennégy meccsén mindössze két csapattól szenvedett vereséget az Eb-re érkezett török válogatott: a Sivasban és a Budapesten ellenük játszó magyar válogatottól. Emellett egy csomó döntetlen van a hátuk mögött, többek között a horvátok és a németek ellen, míg az oroszokat a Nemzetek Ligájában, a hollandokat pedig vb-selejtezőn tudták megverni. Ezekből az volt kiolvasható, hogy nem nagyon lehet megállapítani a törökök tényleges erejét. Az olaszokra rájárt a rúd világversenyek terén az elmúlt években, a 2012-es Eb-ezüst után a 2014-es vb-n kiestek a csoportban, a 2016-os Eb-n a negyeddöntőben kiestek, a 2018-as vb-re pedig ki sem jutottak. 2018 szeptembere, 27 meccs óta viszont veretlenek, és nagyon úgy néz ki, hogy visszatérnek Európa élvonalába.
Első félidő
Az Eb első találkozóján elejétől fogva egyértelmű volt, hogy itt elsősorban a vendéglátó olaszok fognak játszani, a törökök pedig legfeljebb megragadhatnak egy-egy szerencsés pillanatot. Lényegében ugyanaz a török válogatott jött az Eb-re, amelyet oda-vissza megvertünk a Nemzetek Ligájában. Az olaszok többet birtokolták a labdát, próbáltak rámenősen felérni a török kapuhoz, de ott azért közbejöttek a hibák. Az iram azonban így sem volt lehengerlő, nyugodtan ki lehetett menni egy sörért vagy később a sörtől megszabadulni anélkül, hogy az ember kockáztatta volna a kimaradást valami nagyon emlékezetes jelenetből. Csordogált a maga medrében a meccs, először a 18. percben egyenesedhettünk fel a székben, amikor Insigne a hosszú sarkot vette célba a tizenhatoson belülről. Nem volt jó, de nem is tragikus, gólhoz viszont mindenképpen kevés. Nem úgy a veterán hátvéd, Chiellini öt perccel későbbi, viszonylag távoli fejese, amely centire befért volna a léc alá, ha Çakir ki nem tolja onnan ujjheggyel.
Több, mint félóra kellett ahhoz, hogy a törökök is bejelentkezzenek az olasz kapu előtt, de Donnarumma a kapujából kilépve magakadályozta a bajt. A félidő utolsó perceiben viszont a hazaiak komolyan gondolták, hogy elkezdik dűlőre vinni a dolgot. Ennek során egy tizenhatoson belüli török kezezés után a holland bíró szemléltette, hogy videóbíró mellett is lehet rossz ítéletet hozni. Büntető, illetve gól így nem született, pedig az olaszok 14-szer is próbálkoztak, ebből háromszor eltalálva a kaput, és a 68%-os labdabirtoklásuk is mutatta a fölényüket. Színészkedésben viszont egyáltalán nem maradtak el a törökök az olaszoktól, sőt.
Második félidő
A második félidő első érdemleges eseménye Ünder vágtája volt egy megszerzett labdával – gyakorlatilag egyedül vitt végig egy kontratámadást, aminek a végén feljegyezhettük a törökök első kapura tartó lövését. Percekkel később Demiral gyakorlatilag visszaadta a tizenegyest az 53. percben, amikor Berardi kemény, félmagas beadását valami nagyon suta mozdulattal, hassal a saját kapujába pattintotta. Megélénkült a meccs, a törökök kinyíltak, kockáztatva magukra húzták az olaszokat, valószínűleg abban bízva, hogy kontrából lehet esélyük. A szándék ellenkezőleg sült el, az olaszok tudtak élni a felkínált területtel, egyre formásabban támadtak, a 67. percben pedig Spinazzola lövését még védte a török portás, a kipattanóra helyezkedő Immobile viszont a kapu torkából eredményes volt.
A meccs utolsó negyedére gyakorlatilag megpecsételődött az addig is alárendelt szerepet játszó félholdasok sorsa. Çakir kapus hibájából nőtt a különbség bő tíz perccel a vége előtt: ellenfélhez passzolt, az olaszok pedig addig adogattak, amíg Insigne ajtó-ablak helyzetből lőhette a harmadik gólt. Dicséretes, hogy az olaszok – tőlük szokatlan módon – csak az utolsó tíz percre, több gól után ültek rá az eredményre, és az is a már a következő meccsre gondoló szövetségi kapitány, Roberto Mancini intézkedése, cseréi révén történt. Egyelőre szó sem volt catenaccióról, az olaszok még sosem lőttek Európa-bajnoki meccsen kettőnél több gólt. Ezek szerint fűti őket a bizonyítási vágy, reméljük, sokáig kitart!
OLASZORSZÁG–TÖRÖKORSZÁG 3:0 (0:0)
Róma, Stadio Olimpico
gólszerzők: Demiral (53., öngól), Immobile (66.), Insigne (79.)
Képgalériánk a városligeti hivatalos szurkolói zónában készült. Fotók: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS