Észre tudjuk venni a sötétségben kínálkozó fényt? – Karácsonyi beszélgetés Gellért atyával (PestiTV-videó)
A karácsony nemcsak egy hangulat, amely a családról, az ajándékozásról, találkozásról szól, hanem ezek mellett elsősorban Jézus Krisztus születésnapja; ezt a gyermeket kell elfogadnunk, hogy megvilágíthassa az életünket – mondta Kovács Ervin Gellért atya, premontrei szerzetes a vele készült karácsonyi beszélgetés során a Pesti TV-ben. Elmondta: nem szabad abba a csapdába esnünk, hogy szidjuk a sötétséget, és közben nem vagyunk képesek egyetlen gyertyát sem meggyújtani. A negatívumok folytonos emlegetése minket is lehúz, az embernek inkább önmagán, a saját környezetén kell kezdenie a változtatást. A saját közvetlen környezetünket kell befolyásolnunk, nem a világot megváltani, mert azt Jézus már megtette.
Szellemi vírusok is pusztítanak napjainkban, melyek nem fognak olyan hamar elmúlni, mint a pandémia, hiszen ezek társadalmunkat, családjainkat, egyéni életünket veszélyeztetik, s így a jövőnket is kockára teszik
– vázolta a helyzetet Gellért atya. Hangsúlyozta, hogy az életnek hosszú távon kell, hogy célja legyen, hiszen ha az egésznek nincs értelme, akkor a részleteknek sincs, márpedig túl sokszor leragadunk a jelen apró problémáinál.
Az Istenhit éppen erre ad választ: miért vagyunk a világon, mitől leszünk igazán boldogok, honnan jöttünk, hova megyünk? Számunkra Jézus hozza meg ezekre a kérdésekre a választ
– fogalmazott az atya.
A történelemben is azt látjuk, ha a legnagyobb válságok idején, valaki önmagában felfedezi a megújulás lehetőségét és megtér, akkor ez kisugárzik és tömegmozgalommá tud válni. Isten mindig küld olyan embereket, akik mutatják a fényt
– tette hozzá. Gellért atya szavai szerint a felvilágosodás óta mindent megtettek azért, hogy aláássák az emberekben a saját hagyományaikba, saját történelmükbe, az Egyházba vetett bizalmat. Emiatt mennek el sokan a templomok mellett és inkább a new age-ben keresik a válaszokat. Felhívta a figyelmet a felvilágosodás óta működő propagandára, amely kifigurázza és kifordítja az Egyház tanítását, az Egyház botrányait harsogja.
Ennek a hatását, az öngyűlölő, önvádló, önleértékelő tendenciákat még keresztény iskolában is lehet tapasztalni
– jelentette ki a tanárként is működő szerzetes.
Sokkal könnyebb valami technikát, például mantrákat kipróbálni, mint megtérni, Istennel együtt megújulni. Ehhez vállalni kell a keresztet, ettől a fájdalomtól menekülnek az emberek a new age-be
– mondta. A hívők és konzervatívok közt felbukkanó bűnökkel kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy Júdás sem hitelteleníti Jézust és a másik tizenegy apostol életét, cselekedeteit. Ha egy repülő lezuhan, azzal tele vannak a hírek, ha több százezer célba ér, azzal viszont nem. Gellért atya elmondása szerint a jó példákra kellene figyelnünk, mert azokból sokkal több van, az értékeink igaz voltát pedig a történelmünk hitelesíti. Hozzátette, hogy önmagunk és a világ tökéletlenségének elfogadása egy fontos és nehéz feladat, a perfekcionista viszont sosem lehet boldog.
Nekünk, keresztényeknek a bűn mellett ott van a bűnbánat és a megtérés lehetősége. A gyónásban van egy feloldozás, ami az irgalmas Isten nevében történik.
– emlékeztetett. A keresztény életmóddal kapcsolatban egyértelművé tette, hogy a hitünket ismerni is kell, hogy szerethessük, ehhez pedig valóban meg kell tanulni a hittant. Kézbe kell venni a Bibliát és a katekizmust, mások meggyőzéséhez ismernünk kell a tanításokat, és az értelmükre hatás mellett az életünkkel tanúságot tenni mellette. Mint mondta, Magyarországon ma csak kulturális kereszténység van, az emberek vérében még ott van az évszázadokon át napi szinten megélt kereszténység hatása, ám ez is elveszik, és összeomlás jön, ha vészesen lecsökken a keresztény módon élők, vallásgyakorlók száma.
Ezért felelősségünk nemcsak elméletben védeni a keresztény értékeket, hanem a magunk tökéletlen módján, egyre nagyobb intenzitással megvalósítani
– mondta. A karácsonykor még gyakrabban emlegetett szeretettel kapcsolatban kifejtette Gellért atya, hogy azt nem szabad pusztán érzelmi szintre redukálni, mert a keresztény szeretet több ennél: akarati döntés a másik igazi java, az üdvözülése mellett. Megkülönböztette a feltétlen, mindig hazaváró anyai szeretetet, illetve a világunkból egyre inkább hiányzó, bizalmat, hátteret adó, ám egyúttal elvárásokat támasztó, felelősségvállalásra tanító apai szeretetet.
Isten sem kímél meg minket a próbatételektől, mert tart minket elég érettnek ahhoz, hogy a kihívások vállalásával csiszolódjunk, előrébb lépjünk
– fogalmazott az atya.
