Európában hagyományosan még az ateisták is keresztények – Pódiumbeszélgetés a keresztény Európa jövőjéről
Európában hagyományosan még az ateisták is keresztények abban az értelemben, hogy mentalitásban, kulturális értelemben az európai ember része a keresztény gondolkodás, világszemlélet. Ha valaki európaiként megpróbál függetlenedni a keresztény kultúrától, az onnantól kezdve megszűnik európainak lenni – többek között erről beszélt Kiss-Rigó László megyéspüspök Tusnádfürdőn, az "Európa keresztény lesz, vagy nem lesz" című szerdai pódiumbeszélgetésen. Ugyanitt Molnár Imre történész azt fejtegette, hogy Európában beállt a gettókereszténység, amelyből nehéz lesz kitörni.
Európa keresztény lesz, vagy nem lesz – kereszténység a mindennapokban címmel tartottak pódiumbeszélgetést Tusványos nyitónapján Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök, Molnár Imre történész, szociológus és David Lloyd Dusenbury filozófus részvételével. A beszélgetés alapvető témája az volt, létezhet-e Európa és európaiság kereszténység nélkül, mikor kezdődött a keresztény kultúra erodálódása Európában, és milyen jövő előtt áll a kontinens.
A civil társadalom kiütéses győzelme
Molnár Imre elöljáróban elmondta: Prohászka Ottokár már a XX. század elején arról írt, hogy a keresztény civilizáció összeomlása be fog következni, a szabadkőműves és liberális hullám el fogja borítani Európát, ezért erre fel kell készülni. Hasonlóképpen Márai Sándor és Hamvas Béla is keresztény gondolkodóként, váteszként érezték meg Európa válságát. A történész elmondta: Ratzinger bíboros szerint az európai civilizáció kimerült, nem képes újat alkotni, az ő értelmezésében ugyanakkor maga a civilizáció került válságba, és ez rántja magával a kereszténységet. Az ő felosztása szerint az emberiség történelme három elvre épült. Az első időkben egy természetközpontú gondokodás érvényesült, amikor az ember a természettel harmóniában, annak részeként élt. Erre következett az istenközpontúság, amikor Isten került mindennek középpontjába, majd ezt váltotta fel az emberközpontúság, amikor Istent az ember kiszorítja a középpontból. Amikor az ember átvette Isten helyét, istenné vált.
A történész hozzátette: egy másik felosztás szerint az állam, az egyház és a civil társadalom folyamatos küzdelemben állnak egymással. Jelen esetben ebben a harcban a civil társadalom kiütéses győzelmet aratott, amely ma azt hangsúlyozza, hogy sem egyházra, sem államra nincs szükség, mert majd mindent a társadalom, de valójában a civil társadalom el tud intézni. Ennek szélsőséges példája a woke-ideológia, amely már odáig jutott, hogy családra sincs szükség, hiszen a gyermekek nevelését is a civil társadalom látja el.
Arra a kérdésre, mikor, mely történelmi pillanatok ágyaztak meg ennek a hanyatlásnak, Molnár Imre elmondta: véleménye szerint a felvilágosodás hozta el a kereszténység hanyatlását, akkor kezdték ugyanis azt hangsúlyozni, hogy a modernitás és az istenhit nem egyeztethetőek össze. A francia forradalom során tömegesen végezték ki a keresztényeket a modernitás és a haladás nevében, az ipari forradalom során pedig létrejött az a munkásosztály, amely a kommunista kiáltvány tanait gyakorolva csak azt érezte a magáénak, amit ököllel szerzett meg. Itt az ember mint az állat legfelsőbb foka jelent meg. A történész elmondta: ha feltesszük a kérdést, hol volt Isten a holokauszt idején, vagy a bolsevizmus kegyetlenkedéseikor, akkor egyértelmű a válasz. Pontosan ott, ahová az ember helyezte: valahol a gondolkodás, az erkölcs perifériáján.
Gettókereszténység
Molnár Imre szerint a káros ideológiák helyére az újabb korban a woke-ideológia, a szélsőséges liberalizmus került. Mint kifejtette, úgy magyarázható a jelenlegi állapot, hogy a gyomor uralkodik a szív és az ész fölött – ezt nevezzük az emberi fejlődés utolsó állomásaként fogyasztói társadalomnak. Márai Sándor ezzel kapcsolatban megjegyezte: jön egy kor, amikor elmosódnak a határok a jobb és a baloldal között, és a világ sorsát az dönti el, ki hisz Istenben és ki nem. A történész kitért arra, hogy Jürgen Habermas a társadalom fejlődését úgy írta le, mint amelynek motorja a szekularizáció. Ennek a fejlődési fokozatai úgy épülnek fel, hogy kezdetben a világi és az egyházi szférát szét kell választani, majd el kell érni a vallásgyakorlás visszaszorulását, hiszen az nem illik bele a modern ember gondolkodásába, a vallást legvégül a magánszférába kell száműzni, amely azt jelenti, hogy a közszférában az emberi viselkedésnek semmilyen módon nem szabad utalnia arra, hogy az illető vallásos, hiszen az valahol szégyellnivaló. Úgy vélte,
ez gyakorlatilag a gettókereszténység állapota, amelyből nagyon nehéz lesz kitörni, amikor az állatvédelemnek, a környezetvédelemnek nagyobb tér jut, mint az emberi magzatok életének védelmének.
Végezetül arról is beszélt: jelenleg az egyház is megosztott abban a kérdésben, hogy a szélesebb úton haladjon-e együtt a korral, annak ideológiai irányaival, vagy a nehezebb, keskenyebb út kockázatát vállalva a saját értékei mellett áll ki. Úgy vélte, olyan civilizációs háború zajlik, amelynek célja és tétje a jövő, és ki kell mondani, hogy aki nem mer kiállni keresztényként a saját értékei mellett ebben a harcban, az nem keresztény többé.
Európában az ateisták is keresztények
Kiss-Rigó László bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy más dolog a keresztény kultúra és más a személyes hit; emiatt nem is lehet számokkal jellemezni. Mint hozzátette, Jézus nem statisztikára alapította az egyházat, hanem arra hívott, hogy a keresztények legyenek só és kovász. A megyéspüspök arról is beszélt, hogy alapvetően az a kérdés, létezik-e olyan, hogy európai kereszténység – megfordítva a gondolatot: létezik-e Európa kereszténység nélkül. Mint kifejtette, Európában hagyományosan még az ateisták is keresztények abban az értelemben, hogy mentalitásban, kulturális értelemben az európai ember része a keresztény gondolkodás, világszemlélet. Ha valaki európaiként megpróbál függetlenedni a keresztény kultúrától, az onnantól kezdve megszűnik európainak lenni. Európa ebben a tekintetben identitásvesztésben szenved, és vannak olyan vidékek, ahol ez a folyamat már visszafordíthatatlan. Úgy vélte, a nyugati társadalmakat lényegében megtámadta a jólét, elkényelmesítette az embereket, az ilyen társadalmak kevésbé immunisak a külső ideológiai társadalmakra.
Kitért arra is, hogy Nemeskürty István egy írásában különbséget tett a tömeg és a közösség között. Ha egy csoporton belül a legkisebb IQ-val rendelkező válik hangadóvá, akkor kifelé a csoport összességében nem annak átlagos értelmi szintjét mutatja. Így alakul ki a tömeg, amely silány emberi minőséget képvisel. Ezzel szemben, ha egy csoportban a legmagasabb IQ-val rendelkező válik hangadóvá, az a csoport közösséggé nemesedik, tehát a saját értelmi szintjének átlaga fölé emelkedik.
Kiss-Rigó László úgy vélte, a mai kor divatos ideológiái manipulálják az emberi csoportokat és tömeggé silányítják azokat. Ennek ékes példája a PC gondolkodás, amely kezdetben még az értékektől való egyenlő távolságtartást hangsúlyozta, majd elkezdte relativizálni azokat, azt állítva, hogy mindegyik egyforma, végül a demokrácia csúcsának egyfajta nihilizmust nevezett meg. Ez a folyamat figyelhető meg jelenleg az Európai Unióban is, hiszen Brüsszelben az európai értékek címén mára a korrupció vált követendő példává, a család és a házasság hagyományos értékeinek ma épp az ellenkezőjét hirdetik, sőt, a béke képviselete helyett is a háborús indulatokat tüzelik, azaz teljesen átfordult a brüsszeli gondolkodás az európai értékekről. Kitért arra: Európa meg is szűnhet anélkül, hogy a kereszténység veszélybe kerülne, hiszen a világ más tájain erős keresztény országok vannak. Ugyanakkor úgy vélte, Európát is utolérheti egy olyan állapot, amikor Nyugaton egy Európai Egyesült Államok jön létre, míg kialakul egy keleti, nemzeti alapokon nyugvó unió.
A szabadság nem abszolút
David Lloyd Dusenbury filozófus elsőként arra tért ki: munkásságának alapvető gondolata az volt, hogy Jézus tanítása milyen kevéssé jelenik meg a filozófiában. Mint példaként kifejtette, Jézus például azt tanítja az igazságról, hogy ez az, ami szabaddá tesz. Ez a kijelentés a filozófiatörténet tekintetében is érdekes megjegyzés, ugyanis azt állítja, hogy a szabadság nem abszolút, hiszen az igazságból fakad. Ebben az értelemben megfontolandó, hogy a liberalizmus, amely ünnepli a szabadságot, nem foglalkozik az igazságkeresés fontosságával. A filozófus arról is szólt: Francis Bacon volt a keresztény civilizáció lebontásának egyik elkezdője, amikor azt állította, a tudás hatalom, és ezzel azt sugallta, hogy a tudásnak és ne egy felsőbb hatalomnak rendeljük alá az életünket. Kitért arra, hogy a felvilágosodás bonyolult időszakában voltak olyan katolikusok is, akik részt vettek ezekben a változásokban, mégsem az ő irányzatuk érvényesült végül. Darwin és Marx már háborúként, harcként jellemezte a civilizációt, amelyben az élet pusztán a túlélésért vívott küzdelem, Marx pedig ezt a küzdelmet már a társadalmak szintjére vetítette.
Vezetőkép: MTI/EPA/Fabio Frustaci
