Közhely, de igaz: leginkább a múltunk, történelmünk alapján tudjuk meghatározni önmagunkat. Sokan panaszkodnak most (is) a jelenre, és félnek a jövőtől, de karácsony idején nem árt emlékeztetni magunkat arra, hogy mindig van okunk bízni. Hinni. Nem élünk olyan rettenetes időket. Nézzük csak, hogy mi volt száz éve: 1919 az ország talán legszomorúbb esztendeje volt, az első világháború és a vörös terror pusztítása után a trianoni döntésre várt, vagy inkább rettegte előre a nemzet. Korabeli cikkeket idézünk, amelyek kristálytiszta realitással jósolták meg a közeljövőt, és arra biztattak, hogy sohasem adjuk fel. Ma már tudjuk, hogy a magyarság végül 1919-et is túlélte. Ízlelgessük ezeket a korabeli írásokat, és tanuljunk belőle erőt, elszántságot, hitet, stílust és műveltséget.
Kevés sötétebb esztendőnk volt 1919-nél (cikkeink a témában például itt és itt és itt). Karácsonya is fekete volt. Az ország romokban, már megcsonkítva, de még a hivatalos döntés, a trianoni szerződés előtt. A férfiak java halott, özvegyek és árvák mindenütt. December végén kilátástalannak tűnt a túlélés, a megmaradás, az első világháború és a vörös terror pusztítása után, a fehér terror idején teljesnek tűnt a sötétség. De azért felbukkant a remény: novemberben a román hadsereg az antant utasítására kivonult Budapestről, Horthy Miklósék pár nappal később bevonultak. Bár lassan helyre állt a rend az országban, és novemberben felállt a Huszár-kormány, valami lebegett felettünk. Egy aljas döntés, amely örökre meghatározza a nemzet sorsát.
Két cikket fogunk most bemutatni, más az üzenetük. Az első realista, vészjósló, felkészíti az olvasókat a tragédiára. A másik a hitre, a bizalomra buzdít a magyarság legszomorúbb karácsonyán. Utazzunk vissza az időben, hogy lássuk, a legkegyetlenebb vereségek és megaláztatások után is fel lehet állni. Újra lehet kezdeni.
Nem az igazság dönt, hanem a győzők érdeke
A Pesti Hírlap huszonnegyedikei cikke szerint „Magyarország az ítélőszék előtt” állt, „ellenfele” a „szívtelen” Európa.
„Már csomagolják a magyar békedelegáció üti málháját. A magyar követek kis karavánja nemsokára fölkerekedik, hogy elmenjen Neuillybe és ennek a sokat szenvedett országnak elhozza a békét. Nehéz sóhajjal engedjük útnak őket, szerencsétlen ország szomorú képviselőit, akik lehajtott fejjel és kínban vonagló szívvel hallgatják majd végig a gőgös győzők akaratát. Nem kell jóstudomány annak a megsejtéséhez, hogy a Neuillyben kapott föltételek kemények lesznek. Erre a mintánk már megvan a német, az osztrák és a bolgár békében. Gróf Apponyi Albert – minden elismerés érte, hogy elvállalta ezt a lehetetlenül nehéz és hálátlan feladatot – bizonyára ékesszólóan fogja nyomban kifejteni mindazt ami a fölállított föltételekben lehetetlen és igazságtalan lesz. Azok az idők azonban már elmúltak, amikor az ékesszólás csodát művelt.
A keresztény legendák között szerepel egy szent, akinek a meghallgatására a tengerpartra sereglettek a halak. De az régen volt. Apponyi Albert a világ egyik legszebb és legzengzetesebb nyelvén bizonyára kevesebb sikerrel fogja a világ előtt kiönteni az ezeréves magyar átok minden keserűségét és nyomorúságát. Az emberek néha hidegebbek, mint a fagyos vérű halak.
A magyar delegációnak már az is nagy sikere lesz ha a legkirívóbb igazságtalanságokat és a nyilvánvaló abszurdumokat le tudja alkudni az entente [antant] föltételeiből. Neuillyben, csak úgy, mint Versaillesban és Saint Germainben nem az ékesszólás és nem az igazság fog dönteni a népek sorsa fölött, hanem a győzők érdeke. A pillanatnyi helyzet az, hogy mohó és telhetetlen szomszédaink saját érdekeiket bele tudták kapcsolni a győztes nyugati országok érdekeibe. A román, a szerb, a cseh igazság Parisban úgy tűnik föl, mint entente-érdek és ezért akkor is erősebb lesz a magyar igazságnál, ha a mi igazunk mint a vakító nyári égen ragyogó nap fog világítani az Apponyi ékesszólásánál.
PestiHirlap_1919_12-1574479251__pages181-181Nyíltan kell erről beszélnünk, mert nagy hiba volna, ha a magyar béketárgyalások küszöbén veszedelmes illúzióink volnának. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a zöld asztalnál ellenséges fülek hallgatnak majd ránk. És tisztában kell lennünk azzal is, hogy az entente-országokban mindarra, amit a mi sorsunkról döntenek, egy ellenséges közvélemény fülel.
Ma még csak arról van szó, hogy útnak indul a magyar delegáció. És az entente lapjaiban máris hatalmas ellenséges kórus támad ellenünk, amelyik a maga ellenszenvében, igazságtalanságában, tájékozatlanságában olyan egységes, mintha egyetlen egy kéz vezényelné. Aminthogy úgy is van: azok a kis országok, amelyek most a mi testünkből akarnak európai tényezőkké dagadni, már érettnek tartják az időt arra, hogy az évek óta nagyszerűen megszervezett sajtóösszeköttetéseik révén ellenünk a döntő támadást megkezdjék és a béketárgyalások küszöbén a magyar igazságokkal szemben az ügyünkben ítélkező bírókat süketekké és szinvakokká tegyék. Az ember szive elszorul arra a gondolatra, milyen egyedül, milyen rokontalanul, milyen elhagyatottan állunk itt Európa kellős közepén! Azt akartuk írni, hogy Európa szivében. Ezt azonban nem írhatjuk le: Európának nincsen szive a mi számunkra”.
Az antant ütött-kopott “angyala” és az ő hamis békessége
Prohászka Ottokár püspök, író a Nemzeti Újság huszonnegyedikei számában a „Fekete karácsony”-ról írt, ami az újrakezdést is magában hordozza.
„Magyarországnak még nem volt oly fekete karácsonya, mint az ezidei s még sohasem verte föl oly hazug s farizeusi világbékehit a karácsonyi csendet, mint amilyet az entente-nak cseppet sem fényes, sőt ellenkezőleg ütött-kopott angyala harsonázott bele a világba. Amilyen az angyal, olyan a karácsonya; amilyen a béke, olyan a méze s az öröme. Nekünk ez nem muzsika, sem dicsőség, sem békesség.
NemzetiUjsag_1919_12__pages189-189 (1)De van nekünk más karácsonyunk is Isten kegyelméből! Igaz, hogy fekete és kemény és szegényes az is, úgy hogy elfacsarodik tőle a szívünk; de azért mégis azt kell mondanunk róla, hogy hű kópiája annak az első s áldott karácsonynak, melytől béke, üdv s megváltás lett a világnak. Mert bár feketének fekete ez is, olyan mint a csillagtalan éjszaka s bár keménynek kemény ez is, olyan mint a téli rög s a barlang sziklája s szinte ijesztően magányos is, olyan mint az isteni hontalan, ki emberektől számkivetve barmok közé került: de másrészt ez a mi fekete, kemény s szegény karácsonyunk tele van lélekkel s erővel, tele a szabadulás s üdvözülés vágyával, magunkbatéréssel s elmélyedéssel, tele ujkikezdéssel s uj élettel. S ez az a szellemi s isteni elem, melytől egyedül lehet karácsony a főidőit, karácsony az ember s a nemzet életében!
Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök. Az eredeti felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. A reprodukciót Czimbal Gyula, az MTI fotóriportere készítette 2006. február 23-án, /Forrás: MTI
Nyissátok meg szemeiteket, hogy a fényeket lássátok s tárjátok ki füleiteket, hogy e szél zúgását élvezzétek!
Ebben a mi fekete karácsonyunkban biztató fényeket látok imbolyogni; valami lélekjárás, valami szellemlátás van itt körülöttünk. Elszánt tettrekiindulás moccan meg a fagyos avar alatt; valami halálos elszántság indul el az uj nemzeti élet utjain; valami mély megérzés és felbuzdulás tölti el a nemzeti megalázást mélyen átérző lelkeket.”
Kell ennél szebb üzenet?
Vezető kép: Gróf Apponyi Albert Jászberényben (1920) / Fotó: MTI
Feher Zsolt
2019-12-25 at 17:08
Az antant ma is letezik az eu kepeben es ugyanugy beteges igazsägtalan dönteseket akar hozni ellenünk csak hogy mär nem vagyunk kiszolgältatottak ez persze nincs az inyükre.Az idök vältoznak remeljük a következö szäz ev egy uj megujuläst hoz szämunkra Isten segitse Magyarorszägot es a magyar embereket benne hatärtol függetlenül!!!!
Ecsedi Imre
2019-12-25 at 17:21
Nem is volt. Nem is lesz.
Naprózsa
2019-12-25 at 17:57
Európának sohasem volt szíve hozzánk, megszokhattuk. S Trianonban nem volt semmiféle győztes, csak hazug árulók. Az I. világháborút amerikaiak nyerték, és nem azok, akik hasznot húztak belőle.
S ne feledjük: az Osztrák-magyarnak nevezett monarchia hadseregében ott voltak a “szlovákok”, az Erdélybe beszivárgott szőröstalpúak, a délvidék szerbjei, horvátjai, vagy Kárpátalja nem-magyarjai, és egyikük sem csinált szabadságharcot, vagy lázadt fel, tagadta meg a háborúban való részvételt.
Cinkosok voltak mind.
Csakis utána játszották meg a szegény elnyomott nemzetiségi műsort, elfeledve, hogy mint most is az idegenek, önként a “jobb élet reményében” vállalták Ős-Magyarország területére költözést, aztán megmelegedve már a mi földünk kellett nekik.
S persze azt se feledjük, hogy az osztrákok, kik az egészet kirobbantották, császári majmaik szó szerint kiprovokálták, még ők is kaptak koncot tőlünk, akiknek ez az egész háború úgy hiányzott mint a hátunkra egy púp, és csak erővel belerángattak, hogy megszakíthassák a millenium gazdasági magyar csoda fejlődését, nehogy Európa első országa lehessünk!
Kiss András
2019-12-25 at 22:55
Csodásan fogalmaztad.
Vajda Miklós
2019-12-26 at 10:53
Sok mindenben egyetértek Naprózsával, de kiegészítem az ő gondolatait.
Amikor Deák Ferenc a kiegyezésről tárgyalt, Kossuth már emigrációban volt és Amerikában szabadkőműves lett. Onnan megírta az un. Cassandra leveleit Deáknak. Ezek lényege annyi, hogy nem szabad a haza sorsát a Habsburg dinasztia országához kötni, mert az európai keresztény dinasztiák fel lesznek számolva, és az majd kihatással lesz Magyarország sorsára is. Deák pedig nem olyan kiegyezést kötött amilyet szeretett volna, hanem olyat, amilyet a körülmények lehetővé tettek. Ez megtörtént 1867-ben.
1871 augusztus 15-én (Szűz Mária mennybemenetelének a napja) Albert Pike, 33. fokozatú amerikai szabadkőműves vezető levelet írt Giuseppe Mazzininek. Ebben leírja, hogy miért és hogyan kell likvidálni az európai keresztény dinasztiákat. (Hohenzollerek, Habsburgok, Romanovok) A levél jelenleg is ki van állítva a British Museum Library-ben a katalogizált levelek között. Erről másolatot is lehet kérni, ha valaki megfizeti. Pike leírja, hogyan kell lefolytatni három világháborút (a harmadik most zajlik) a cél érdekében. Az első világháború 1912-re volt tervezve, de nem tudták elkezdeni, mert csak 1913. december 23-án, – amikor az amerikai szenátusból a keresztény képviselők már hazamentek karácsonyozni – az ottmaradottak megszavazták a Federal Reseve Act törvényt, amelyben a dollár kibocsájtási jogát és a monetáris jogokat egy nyolc magánbankból álló tömörülés kezébe adták. (Ez máig így van.) Ezért csak 1914 nyarára tudták a háború kirobbantását megszervezni. Ahogy azt Pike előre megírta, a fentebb jelzett dinasztiák ebbe bele is buktak. De már az is előre meg volt tervezve, hogyan kell Magyarországot likvidálni. Az, hogy ez akkor csak részben sikerült, a Horthy nevével jelzett korszak érdeme. Ezért ezt a tervet most akarják befejezni.
Naprózsa
2019-12-26 at 18:29
Írások szólhatnak arról, hogyan kell népeket összeugrasztani, vagy dinasztiákat tönkretenni, ilyet bármelyikünk jósolhat, de a vásár mindig kettőn áll. Attól még – noha figyelmeztették az idióta Ferenc Ferdinándot, hogy ne riszáljon a puskaporos hordón mert a szerbek fenik a Habsburgokra a fogukat, mégis ott kocsikázott – nem kell provokálni, majd a népünket háborúba ugrasztani.
Mindegy, hogy a Háttérhatalom mit tervezett, csak úgy tudta kivitelezni, mert könnyű volt a Katákat táncba vinni, mikor maguk is akarták. Ezt a háborút a trónokon ücsörgők zöme, noha majd mind Viktória unokája volt és még együtt fényképezkedtek pár évvel azelőtt a nagymami szülinapján, maguk is akarták, mint már annyiszor korábban is Európa történelmében. Nem kellett itt senkiket nagyon biztatni.
Pongrácz Irén
2019-12-25 at 18:12
Nem rég olvastam ujra – talán tizedszer – a neten “az Antant titkos szerződései” c. írást. Ebből világosan kiderül, hogy 1916-ben mely országok kötöttek egymással titkos szerződéseket az oszmán birodalom megdöntése érdekében és, hogy ugyanezek az országok hogyan szegték meg a szerződéseket, hogyan játszották ki egymást. Köszönöm a Pesti Srácok-nak az ilyen írások közzétételét. Micsoda párhuzam a mai valósággal.
Toni
2019-12-25 at 23:09
“Amíg lesz egy piros rózsa, amíg lesz egy magyarnóta, parancsszóra felejteni nem szabad !”
Benedek Károly
2019-12-26 at 00:22
“Ma még csak arról van szó, hogy útnak indul a magyar delegáció. És az entente lapjaiban máris hatalmas ellenséges kórus támad ellenünk, amelyik a maga ellenszenvében, igazságtalanságában, tájékozatlanságában olyan egységes, mintha egyetlen egy kéz vezényelné. Aminthogy úgy is van: azok a kis országok, amelyek most a mi testünkből akarnak európai tényezőkké dagadni, már érettnek tartják az időt arra, hogy az évek óta nagyszerűen megszervezett sajtóösszeköttetéseik révén ellenünk a döntő támadást megkezdjék és a béketárgyalások küszöbén a magyar igazságokkal szemben az ügyünkben ítélkező bírókat süketekké és szinvakokká tegyék.”
És azóta is….
túródóra
2019-12-26 at 17:53
Egy nap után szólok a cikkhez.Ez óriási tragédia számomra ,soha nem tudtam megemészteni,engem úgy tanítottak,hogy 1970.-ben is azt mondtam a középiskolában,hogy ha lehetne,ezt változtatnám meg,Nagy Magyarországgá.Minden osztálytársam a pad alá bújt , a komcsi gyerekek meg röhögtek.Soha nem felejtettem el az esetet.Az orosz tanár mindenkitől megkérdezte,”ha tudna,mit változtatna meg”.Én a Nagy Magyarország igényemet mondtam el.
Q
2019-12-26 at 23:47
https://youtu.be/FZpq1ukaemQ
Q
2019-12-27 at 00:01
A nagy francia szabadkőműves vérfürdő https://youtu.be/FZpq1ukaemQ
Kbandi1
2019-12-27 at 10:58
Nincs itt semmi különös látnivaló. Ugyan azok akarnak Magyarországra atombombát, akik 100 éve megcsonkították. Miért kell félremagyarázni minden a liberálbolsevikoknak?
Br. Beverneky
2019-12-27 at 11:02
Kedves Naívok és Naívák!
907. július 4-e mond még valakinek valamit? Luitpold és bandájának nyilatkozata:”Decretum… ugros eliminandos esse”???
Az ég egyadta világon semmi nem változott!
Jó lenne már tudomásul venni, és eszerint politizálni.
Ceterum censeo: HUXIT, HUXIT, HUXIT!!
Boldog emlékű Édesaőámtól tanultam: “A nímötnek a segge a parolája!”
Hogy Kendtek is értsék:
“Kell még mondanom valamit, Ildikó?”
Br. Beverneky
2019-12-27 at 11:04
bocs, természetesen: Édesapámtól
Kovács József
2019-12-27 at 13:18
Köszönöm az ébresztő cikkeket! Ezidáig tétlen cinkos voltam, de szeretnék fordítani a dolgon, harcos ébredővé válni.
Trianon 1526. augusztus 29-én kezdődött.
2020-01-07 at 15:23
Trianon 1526. augusztus 29-én kezdődött.
D. László
2020-01-09 at 15:54
Állítólag az angolokban még volt egy szikrányi emberség és próbálták Apponyi-t meggyőzni, hogy inkább az etnikai határok mellett kardoskodjon, de az öregúr nem értette meg, hogy a helyzet már nem ad lehetőséget a régi határok megőrzésére. Ezzel nem azt mondom, hogy miatta buktuk el a 2/3-ot, de lehet, hogy kicsit jobb békét lehetett volna elérni.
inteligens elenzéki
2020-01-12 at 17:05
“de az öregúr nem értette meg, hogy a helyzet már nem ad lehetőséget a régi határok megőrzésére. ”
Lehet, de azt viszont leszögezte, hogy készek vagyunk egy népszavazás eredményét, (ami a nemzeti hovatartozásról döntene), tudomásul venni.
Én úgy gondolom, korrekt lett volna ez is.
Zavaros idők voltak, de szerintem a legnagyobb baj abból származott, hogy 18 őszén, még mindenki úgy gondolta, hogy a Wilsoni pontokat komolyan gondolja az Antant, és azt minden népre vonatkoztatja. Valahol ennek is betudható, hogy Wekerle lemondott, és Károlyi hatalomra tudott kerülni, aminél tragikusabb forgatókönyvet el sem lehet képzelni. (elb.szta és nem kicsit)
D. László
2020-01-14 at 10:24
Egyetértek Veled. Ez a hajó sajnos sokszorosan, és félek: örökre, elment.