Pesti Srácok

A jó Lenin-fiúk csak a Haladásért küzdöttek – avagy a történelemhamisító Konoksága

A jó Lenin-fiúk csak a Haladásért küzdöttek – avagy a történelemhamisító Konoksága
A Lenin-fiúk vezérei: 1. Cserny József, 2. Papp Sándor, 3. Radányi Kornél, 4. Nével József, 5. Natusek Szaniszló /Fotó és forrás: Wikipedia.hu

Mi a különbség a vörös- és a fehérterror között? Mindkettő csúnya dolog volt, de amíg az egyik a történelmi igazság és idealizmus nevében történt, a másik egy szellemi háttér nélküli megtorlás volt. Legalábbis Konok Péter szerint. A történész szerint a Tanácsköztársaság csak védekezett, és csupán az adott eseményekre reagált. Történelemhamisítás 2011-ben, avagy: talán hibáztunk elvtársak, de a cél világos, szép és tiszta.

Szombaton kisebb vihart és gyűlölet-hullámot kavart az a cikkem, amely az ellenében foglalt állást, hogy Héjjas Ivánt történelmi hősként kezeljük, netán kimosdassuk.

Gyűlölöm a szerecsenmosdatást, a történelemhamisítást, nagyon kártékony ilyesmiben részt venni, de a hatása kétségtelen: nem véletlenül írnak történészek még ma is felmentő műveket a fehér-, ill. vörösterrorról. Egy tudatosan megosztott, tragédiák sorát átélő országban az ilyen „egyrészt-másrészt” gondolkodás még mindig sokat hoz a szerzőknek a konyhára. Szembenézni nehezebb.

Meg néhány embernek szöveget értelmezni: bár sokan azzal vádoltak, hogy befeketítettem a Rongyos Gárdát, ez teljes félreolvasás, ill. közönséges csúsztatás. Éppen arról írtam, hogyan járatták le a kommunizmusban ezeket a névtelen hősöket, akiknek jelentős része egyáltalán nem vett részt a fehérterrorban (szemben Héjjassal, Prónayval és társaikkal).

PestiSracok facebook image

A vörösterroristák mentegetése is zavartalan

Külön szezonja van most is a történelem átírásának, hiszen a rettenetes 1918-as év századik évfordulóján vagyunk. Ennek megfelelően mindkét „oldalon” összeszedték magukat. Épp mostanában jelent meg a Mandineren egy írás arról, hogyan relativizálják a vörös terrort balos történészek egy friss kiadványban.

Ez a cikk annak méltó párja, egy olyan közismert történészt mutatok be, aki következő írása szerint szintén fekete-öves (de legalább barna), ha az elfogultságot, a szerecsenmosdatást, az egyrészt-másrészt történelem-vizsgálatot nézzük. Konok Péterről van szó, aki bár a munkásőr-gondolkodást visszacsempésző Csunderlik Péterhez képest azért jóval visszafogottabb írástudó (sőt, ő írástudó), ezért a felelőssége is nagyobb.

„Objektív történetírás nincsen, csupán objektív történelem. A történész saját osztályszempontjai szerint osztályoz, kiemel, kapcsolatba hoz, elemez és véleményt alkot. Ha mindezt tudományos tisztességgel teszi, akkor – tartozzon bármely történetírói iskolához és legyen bármilyen személyes politikai meggyőződése – műve többet árul el tárgyáról, mint magáról a történészről. Ellenkező esetben sokkal inkább a szerző saját korának lesz lenyomata” – e megszívelendő sorok magától Konoktól, az ellenzéki tévék egyik állandó vendégétől, kedves barátom megfogalmazása szerint a „kommunista Télapótól” származnak (a Télapó kifejezést persze amúgy is a kommunisták erőltették ránk a klerikális Mikulás helyett, így a vicc nem is lehetne más). Konok a fenti elmélkedést még 2001-ben írta. Tíz évvel később talán elfelejtette.

Amikor az év elején a Tizennyolc című színdarab kapcsán cikkeket írtam a Tanácsköztársaságról, illetve a Kominternben komoly szerepet játszott magyar bomlasztókról, ügynökökről és kémekről, többek között Konok Péter cikkébe is belefutottam. Az általam használt program keresőmotorjának hála Konok írása az egyik első, ami elém, elénk kerül, ha a vörös- és fehérterrorról akarunk olvasni, ebben az értelemben – de csak ebben az értelemben – megkerülhetetlen.

Az ismerten baloldali (ebben nyilván semmi probléma nincs) történész tanulmányában összehasonlította a terror fehér és vörös változatát, és persze a vörös mellé tette le a voksát. Nem úgy, nem azzal a rinocérosz-módszerrel hamisít történelmet, mint régen Rákosiék, Révaiék vagy újabban néhány jobboldali, aki dörgő, hamis mondataival gyakorlatilag sziklákat hajigál a tóba (jó estét, Héjjas Iván és kedves idegenrendészeti eljárás!), ennél azért finomabban, álságosabban, nehezebben észrevehetőn.

Nézzük Konok módszerét – avagy (hogy őt idézzük): a „tudományos tiszteséget”.

Nem kivégzés, csupán preventív intézkedés

„A terror az terror marad” – szögezte le kötelességből, de azért hozzá biggyesztette a nagyon fontos kiegészítést (a jól ismert egyrészt, másrészt-trükk, vö.: Chewbacca-védelem):

Ó! Jó, ha tudjuk, hogy a vörösök által végrehajtott gyilkosságok mind preventív, megelőző intézkedések voltak, ahol meg véletlenül mégsem (az öldöklésbe néha hiba csúszik), ott is igazolható akciókról, „közvetlen megtorlásról” volt szó. Hiszen: a legendás páncélvonat „mindig odament”, „ahonnan <…> a felkelés híre jött”. Akár a munkásököl, odacsap, ahová köll.

A vörösök terrorja csak reagált, a fehérek viszont bosszút álltak!

Konok tanulmányából az is kiderül, hogy a Tanácsköztársaság végig csak védekezett és reagált. Szegény, ártatlan vörösterroristák:

– magyarázta Konok. Ezzel egészen egyszerűen letagadva, megkerülve azt a tény, miszerint

Kun Béláék is szisztematikusan irtották végig (főleg) a vidék Magyarországát, akit érdekel hogyan, olvassa el mondjuk a Rubicon különszámát vagy bármi mást. Arról nem is beszélve, hogy ők is szisztematikusan álltak bosszút az "elnyomó osztályon" a nyomorért, a szegénységért, a háborúért, a kilátástalanságért.

De azért foglaljuk röviden össze ezt a védekező terrort. Legyünk jóhiszeműek, talán Konok Péter is tanul belőle, és az egyik hajnalon letépi magáról rég kinőtt Che Gueavara-pizsamáját (amihez talán úgy ragaszkodik, mint én az 1998-ban kapott Jimi Hendrix-pólómhoz).

Csak egy példa: ezúttal Budapestről. Cserny József különítményesei Teréz körúti főhadiszállásukról rendszeresen jártak lerabolni a polgári lakosság kiszemelt lakásait, túszokat ejtettek, volt olyan – egyébként zsidó származású – gyerek, akinek végig kellett nézni szülei halálát.

Katonák, vörös csillag / Forrás: Wikipedia.hu

„Ezalatt én, a tapasztalatlan gyerek éppen a szomszédos gróf Batthyány-féle palotában tanyázó Lenin terroristák karjaiba futottam.

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)