Pesti Srácok

A jó Lenin-fiúk csak a Haladásért küzdöttek – avagy a történelemhamisító Konoksága

A jó Lenin-fiúk csak a Haladásért küzdöttek – avagy a történelemhamisító Konoksága
A Lenin-fiúk vezérei: 1. Cserny József, 2. Papp Sándor, 3. Radányi Kornél, 4. Nével József, 5. Natusek Szaniszló /Fotó és forrás: Wikipedia.hu

Mi a különbség a vörös- és a fehérterror között? Mindkettő csúnya dolog volt, de amíg az egyik a történelmi igazság és idealizmus nevében történt, a másik egy szellemi háttér nélküli megtorlás volt. Legalábbis Konok Péter szerint. A történész szerint a Tanácsköztársaság csak védekezett, és csupán az adott eseményekre reagált. Történelemhamisítás 2011-ben, avagy: talán hibáztunk elvtársak, de a cél világos, szép és tiszta.

Szombaton kisebb vihart és gyűlölet-hullámot kavart az a cikkem, amely az ellenében foglalt állást, hogy Héjjas Ivánt történelmi hősként kezeljük, netán kimosdassuk.

Gyűlölöm a szerecsenmosdatást, a történelemhamisítást, nagyon kártékony ilyesmiben részt venni, de a hatása kétségtelen: nem véletlenül írnak történészek még ma is felmentő műveket a fehér-, ill. vörösterrorról. Egy tudatosan megosztott, tragédiák sorát átélő országban az ilyen „egyrészt-másrészt” gondolkodás még mindig sokat hoz a szerzőknek a konyhára. Szembenézni nehezebb.

Meg néhány embernek szöveget értelmezni: bár sokan azzal vádoltak, hogy befeketítettem a Rongyos Gárdát, ez teljes félreolvasás, ill. közönséges csúsztatás. Éppen arról írtam, hogyan járatták le a kommunizmusban ezeket a névtelen hősöket, akiknek jelentős része egyáltalán nem vett részt a fehérterrorban (szemben Héjjassal, Prónayval és társaikkal).

PestiSracok facebook image

A vörösterroristák mentegetése is zavartalan

Külön szezonja van most is a történelem átírásának, hiszen a rettenetes 1918-as év századik évfordulóján vagyunk. Ennek megfelelően mindkét „oldalon” összeszedték magukat. Épp mostanában jelent meg a Mandineren egy írás arról, hogyan relativizálják a vörös terrort balos történészek egy friss kiadványban.

Ez a cikk annak méltó párja, egy olyan közismert történészt mutatok be, aki következő írása szerint szintén fekete-öves (de legalább barna), ha az elfogultságot, a szerecsenmosdatást, az egyrészt-másrészt történelem-vizsgálatot nézzük. Konok Péterről van szó, aki bár a munkásőr-gondolkodást visszacsempésző Csunderlik Péterhez képest azért jóval visszafogottabb írástudó (sőt, ő írástudó), ezért a felelőssége is nagyobb.

„Objektív történetírás nincsen, csupán objektív történelem. A történész saját osztályszempontjai szerint osztályoz, kiemel, kapcsolatba hoz, elemez és véleményt alkot. Ha mindezt tudományos tisztességgel teszi, akkor – tartozzon bármely történetírói iskolához és legyen bármilyen személyes politikai meggyőződése – műve többet árul el tárgyáról, mint magáról a történészről. Ellenkező esetben sokkal inkább a szerző saját korának lesz lenyomata” – e megszívelendő sorok magától Konoktól, az ellenzéki tévék egyik állandó vendégétől, kedves barátom megfogalmazása szerint a „kommunista Télapótól” származnak (a Télapó kifejezést persze amúgy is a kommunisták erőltették ránk a klerikális Mikulás helyett, így a vicc nem is lehetne más). Konok a fenti elmélkedést még 2001-ben írta. Tíz évvel később talán elfelejtette.

Amikor az év elején a Tizennyolc című színdarab kapcsán cikkeket írtam a Tanácsköztársaságról, illetve a Kominternben komoly szerepet játszott magyar bomlasztókról, ügynökökről és kémekről, többek között Konok Péter cikkébe is belefutottam. Az általam használt program keresőmotorjának hála Konok írása az egyik első, ami elém, elénk kerül, ha a vörös- és fehérterrorról akarunk olvasni, ebben az értelemben – de csak ebben az értelemben – megkerülhetetlen.

Az ismerten baloldali (ebben nyilván semmi probléma nincs) történész tanulmányában összehasonlította a terror fehér és vörös változatát, és persze a vörös mellé tette le a voksát. Nem úgy, nem azzal a rinocérosz-módszerrel hamisít történelmet, mint régen Rákosiék, Révaiék vagy újabban néhány jobboldali, aki dörgő, hamis mondataival gyakorlatilag sziklákat hajigál a tóba (jó estét, Héjjas Iván és kedves idegenrendészeti eljárás!), ennél azért finomabban, álságosabban, nehezebben észrevehetőn.

Nézzük Konok módszerét – avagy (hogy őt idézzük): a „tudományos tiszteséget”.

Nem kivégzés, csupán preventív intézkedés

„A terror az terror marad” – szögezte le kötelességből, de azért hozzá biggyesztette a nagyon fontos kiegészítést (a jól ismert egyrészt, másrészt-trükk, vö.: Chewbacca-védelem):

Ó! Jó, ha tudjuk, hogy a vörösök által végrehajtott gyilkosságok mind preventív, megelőző intézkedések voltak, ahol meg véletlenül mégsem (az öldöklésbe néha hiba csúszik), ott is igazolható akciókról, „közvetlen megtorlásról” volt szó. Hiszen: a legendás páncélvonat „mindig odament”, „ahonnan <…> a felkelés híre jött”. Akár a munkásököl, odacsap, ahová köll.

A vörösök terrorja csak reagált, a fehérek viszont bosszút álltak!

Konok tanulmányából az is kiderül, hogy a Tanácsköztársaság végig csak védekezett és reagált. Szegény, ártatlan vörösterroristák:

– magyarázta Konok. Ezzel egészen egyszerűen letagadva, megkerülve azt a tény, miszerint

Kun Béláék is szisztematikusan irtották végig (főleg) a vidék Magyarországát, akit érdekel hogyan, olvassa el mondjuk a Rubicon különszámát vagy bármi mást. Arról nem is beszélve, hogy ők is szisztematikusan álltak bosszút az "elnyomó osztályon" a nyomorért, a szegénységért, a háborúért, a kilátástalanságért.

De azért foglaljuk röviden össze ezt a védekező terrort. Legyünk jóhiszeműek, talán Konok Péter is tanul belőle, és az egyik hajnalon letépi magáról rég kinőtt Che Gueavara-pizsamáját (amihez talán úgy ragaszkodik, mint én az 1998-ban kapott Jimi Hendrix-pólómhoz).

Csak egy példa: ezúttal Budapestről. Cserny József különítményesei Teréz körúti főhadiszállásukról rendszeresen jártak lerabolni a polgári lakosság kiszemelt lakásait, túszokat ejtettek, volt olyan – egyébként zsidó származású – gyerek, akinek végig kellett nézni szülei halálát.

Katonák, vörös csillag / Forrás: Wikipedia.hu

„Ezalatt én, a tapasztalatlan gyerek éppen a szomszédos gróf Batthyány-féle palotában tanyázó Lenin terroristák karjaiba futottam.

Ajánljuk még

Itt a nagy antifa-széljobb vita a Polbeatben: "Nefelejcs" Gergő vs. Lipták Tamás, csütörtök 18 óra, R56!

‎Polbeat 2025 május 29.
Szélsőbal nincs, de igény az volna rá - írta Varga "Nefelejcs" Gergő hét éve a Tett blogon. Nem kellett sokat várnia, hogy a folyamatosan tüzelt antifa csoportok végül radikalizálódjanak, elég csak az Ilaria Salis-féle, 2023-as budapesti terrortámadásra gondolni. Varga "Nefelejcs" Gergő, aki a marxista portál, azaz a Mérce munkatársaként, a Vörös Szittya vlog arcaként és mindenek előtt antifa szervezőként ismert, elfogadta a PestiSrácok felkérését, hogy a másik nagy közéleti szubkultúra, a nemzeti radikálisok emblematikus képviselőjével, Lipták Tamással, a Jobbszélső Telegram csatorna szerkesztőjével, a Magyar Jelen szerzőjével megmérkőzzön a Polbeat nyilvános felvételén, május 29-én, csütörtökön, 18 órától, az R56 Sörözőben. Mérkőzésvezető: Huth Gergely és Kertész Dávid.

Nagyon súlyos, sötét dolgokról írok - Mező Gábor az első novelláskötetéről, régi és új ügynökökről (PS-videó)

‎Polbeat 2024 szeptember 10.
Nagyon súlyos, sötét történetekről írok. Gondolom nem meglepetés, hogy a XX. század második feléből. Azért dolgozom, hogy valamennyire tanuljunk a múltból, és ne menjünk bele ugyanazokba a csapdákba, amikbe korábban. Erre vonatkozik a cím, hogy Az ördög van odakint. Az ördögöt valahogy kívül kell tartanunk, nem szabad beinvitálni a házunkba. Ugyebár csak akkor tud bejönni, ha meghívjuk - mondta Mező Gábor kutató-író első novelláskötetéről, Huth Gergely kérdéseire.

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.