Pesti Srácok

Elrebeghetünk egy hálaéneket Fortuna Istenasszonynak, egyenes út vezethet a 2024-es foci EB-re!

Elrebeghetünk egy hálaéneket Fortuna Istenasszonynak, egyenes út vezethet a 2024-es foci EB-re!

Az összes nagyágyút elkerültük, így az utóbbi évek egyik legjobb csoportjába került a magyar labdarúgó-válogatott a Frankfurtban lezajlott sorsoláson, amelyen a 2024-es Európa-bajnokság selejtezőcsoportjait sorsolták ki. Válogatottunk az első kalapból várta az eseményt, és Szerbia, Montenegró, Bulgária, valamint Litvánia ellen lesz lehetősége arra, hogy kvalifikáljon és ezzel zsinórban harmadszor is résztvevője legyen az Eb-nek.

Magyar szempontból történelmi sorsolás zajlott le Frankfurtban, ahol a 2024-es labdarúgó Európa-bajnokság selejtezőcsoportjait sorsolták ki. A „kalapos” sorsolási rendszer 1982-ben történő bevezetése óta ugyanis még soha nem volt példa arra, hogy válogatottunk a legjobbak között, vagyis az első kalapban kapjon helyet az európai nemzeti csapatok mezőnyében. A mostani kiemelésünk nem a szerencse vagy a véletlen eredménye volt, hanem annak a rendkívüli fejlődésnek az érdeme, amelyet Marco Rossi irányításával válogatottunk az utóbbi másfél-két évben felmutatott.

A magyar labdarúgó-válogatott a Nemzetek Ligája-sorozatot a C-divízióban, vagyis a harmadik vonalban kezdte. Miután onnan – ekkor még nem elsősorban saját jogon, hanem az átszervezéseknek köszönhetően – feljutott egy emelettel fentebb, a roppant erős Törökország–Oroszország–Szerbia hármassal került egy kvartettbe. Bár nem sokan fogadtak volna erre nagy téttel, mindenesetre tény: Szoboszlaiék megnyerték a csoportot, és innen már abszolút teljesítményalapon feljutottak az elit divízióba.

Ami pedig a legmagasabb osztályban a nyár kezdete óta a szemünk előtt lezajlott, arra alighanem mindenki élénken emlékszik. Sporttörténelmi diadalok, hatalmas győzelmek, atombiztos bennmaradás, sőt, csoportdöntő a négy közé került Olaszország ellen. Mindezek okán a magyar válogatott joggal vívta ki azt, hogy most először az első kalapban kapjon helyet és ő legyen az a válogatott, amelyhez sorsolják a többit.

PestiSracok facebook image

A 2024-es Európa-bajnokság sorsolását azért is várhattuk igazán, mert korábban még sosem történt olyan, hogy két egymást követő kontinenstornán ott legyünk, most pedig már kimondva-kimondatlanul az a cél lebeg nemzeti együttesünk előtt, hogy sorrendben harmadszor is magyar részvétellel rendezzék majd meg az Eb-t. Ehhez persze kulcsfontosságú volt, hogy kikkel kell majd megmérkőznünk a kvalifikációért.

Miután a 2024-es kontinenstornát Németországban rendezik majd, a sorsolás az egyik leendő helyszínen, Frankfurtban zajlott le. A csapatokat két egykori német klasszis (Karl-Heinz Riedle és Jürgen Klinsmann), valamint a címvédő Olaszország részéről is két korábbi csillag (Alessandro Zambrotta és Demetrio Albertini) sorsolta ki, így tehát ennek a négy korábbi spílernek lehet áldani vagy éppen átkozni a kezeit a csoportok tagjainak.

Bár ezúttal nem klasszikus sztárcsapatok érkeznek majd a Puskás Arénába, csodálatos szurkolótáborunknak hála a hangulat ezúttal is garantált lesz!<br /> Fotó: Kovács Attila
Bár ezúttal nem klasszikus sztárcsapatok érkeznek majd a Puskás Arénába, csodálatos szurkolótáborunknak hála a hangulat ezúttal is garantált lesz! Fotó: Kovács Attila

Alessandro Zambrotta harmadiknak húzta ki a kalapból Magyarországot, így eldőlt, hogy a G-jelű, ötfős csoport tagjai leszünk majd a selejtezők során. A második kalapból Karl-Heinz Riedle az elején kihúzta Franciaországot és Angliát, így őket biztosan elkerültük, és a csoportunkhoz érve Szerbiát sorsolta mellénk a G-csoportba. A harmadik kalapból Jürgen Klinsmann húzta a csapatokat, aki a G-csoporthoz érve Montenegrót emelte ki mellénk. A negyedik csoporttagokat Demetrio Albertini húzta és a „magyar csoportba” Bulgáriát sorsolta. A számunkra utolsó érdemi kalapot ismételten Zambrotta sorsolta, így neki köszönhető, hogy Litvániát kaptuk innen.

Ellenfeleinket látva elmondható, hogy a korábbiakhoz képest annyiban mindenképpen más jellegű feladat vár csapatunkra, hogy nem a közvetlen világelithez tartozó csapatokkal mérkőzünk majd meg, hanem olyan gárdákkal, akikkel közel azonos játékerőt képviselünk, vagy jobbak vagyunk. Mindezek ismeretében kijelenthető, hogy ezúttal velünk volt Fortuna Istenasszony, és ha csapatunk legalábbis megőrzi az utóbbi másfél-két évben mutatott erényeit, akkor komoly esélyünk van arra, hogy 1986 után ismét egyenes ágon jussunk ki egy nagy világversenyre!

Vezető kép: MTI/Koszticsák Szilárd

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.