Ez a bíró engedte szabadon a 17 éves Csengét vízbe fojtó gyilkost!

Itt van nekünk ez a borsodnádasdi rémtörténet, ami most már másodjára sokkolja az országot. Először akkor sokkolta, mikor 2017 szeptemberében híre kélt: meggyilkoltak egy 17 éves leányt. Elsősorban az elkövetés rettenetes módja az, ami igazán a lelkünkbe égett, s amitől azóta sem tudunk szabadulni: az eszméletlenre vert, de még élő Csengét gyilkosa lemeztelenítette, és egy két méter mély, szűk keresztmetszetű esővízgyűjtő csatornába állította fejjel lefelé, ahol a magatehetetlen fiatal lány belefulladt a 40 centiméteres vízbe. Iszonyat! Akinek van családja, gyermeke, lelke, talán sejtheti, mit érezhetett Csenge édesanyja, édesapja, három testvére a hír hallatán, és mit élhetnek át azóta is nap nap után. „Kedves, mosolygós, szeretetre méltó teremtés volt, isteni tehetséggel megáldva. A művészet volt a mindene, tagja volt az egyik helyi színjátszókörnek, és arról álmodott, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanul majd tovább” – mesélte könnyeivel küzdve Csenge nővére.

Pedig Csenge nem fog továbbtanulni, nem lesz színész, nem lesz előadóművész, mert egy beherbálozott előember vízbe fojtotta őt...

Kedden aztán érkezett a második sokkoló hír: a Miskolci Járásbíróság mindössze négy év (!) fogházra (!) ítélte gondatlanságból (!) elkövetett emberölésért a 22 éves B. Rolandot – miközben a vád szándékos emberölés volt. Ám miután már két és fél évet előzetes letartóztatásban töltött, ezért Lengyel Andrea bírónő úgy döntött, a gyilkosnak már nem kell rács mögé vonulnia, hanem feltételesen szabadlábra helyezi őt. Így az ítélethirdetés után lekerült róla a bilincs, és szabadon engedték. Ennyit ér egy fiatal lány élete: két és fél évet rács mögött...

Csenge édesanyját a halálhír vételezése óta, tehát több mint két éve pszichiátrián kezelik, az ítélethirdetés pedig olyannyira megtörte, hogy mentővel a zártosztályra szállították. Milyen élete maradt neki? Tartok tőle, ez így már nem élet. B. Roland valójában nem csak egy életet vett el: legalább öt ember életét megnyomorította.

Lengyel Andrea egy igazi zseni. Kimondta ugyanis: nem bizonyítható, hogy B. Roland verte volna eszméletlenre Csengét. A bíró szerint csupán annyi bizonyos, amit a vádlott is beismert, vagyis hogy ő vonszolta a vízaknához a testet, és állította bele fejjel lefelé. (Ha az aknába tételt B. Roland nem ismerte volna be, talán még a gondatlanságból elkövetett emberölés vádja alól is fölmenti őt a bíró. Ki tudja, hány millió forint kártérítést fizethetett volna akkor az állam B. Rolandnak. Bár nem kizárt, a cellakörülmények miatt amúgy is kap egy rahedlit...)

A Lengyel Andrea-féle univerzumban biztos önök is így tennének, kedves olvasók, ha nem önök vernék eszméletlenre a hölgy ismerősüket: aknába dobnák őt. Ott a legjobb neki! Mentőt hívni? Ugyan, mi a francnak!

Mikor a bírói indoklást hallottam, olvastam, ordítani szerettem volna. Hogyan kaphatnak ilyen emberek jogi (vagy bármilyen) diplomát Magyarországon? Hogyan szerezhetnek bírói szakvizsgát? Ki ereszti rá ezeket az alakokat a magyar társadalomra? Hogyan dönthetnek fontos ügyeinkben ilyen semmi emberek? Néhány évszázada, mikor még talán emberibb világ volt, tapasztalt, igazságos, a helyiek által elismert bölcseket tettek meg bírákká. Az egy dolog, hogy értették a jogot, de ami még fontosabb: ismerték az életet, az igazságosság vezette őket, volt józan paraszti eszük.

Ugyanez nem mondható el a Lengyel Andrea-féle bírógeneráció sok-sok „érzékenyített” tagjáról, akik immár hetente-naponta sokkolják az országot elvetemült döntéseikkel. Csak két példa az elmúlt hetekből:

• Egy férfi 2016-ban kalapáccsal támadt alvó (!) feleségére, és olyan brutálisan bántalmazta a nőt, hogy eközben a kalapács nyele eltört. A gyilkossági kísérlet közben a pszichopata rém azzal próbálta csitítani az életéért küzdő nejét, hogy maradjon csendben, mert fölébrednek a gyerekek… A bíróság az emberölési kísérletért mindössze öt (azaz öt) év szabadságvesztést szabott ki, amelyből – egy másik elmeháborodott bíró jóvoltából – a rém idő előtt szabadulhatott tavaly decemberben. Hiába kérte a büntetés-végrehajtás és az ügyészség is, hogy a férfit ne eresszék még rá a társadalomra, a bírót meghatotta a férfi jó magaviselete… Az „apa” pedig köszönte szépen, kijött, és az első láthatás alkalmával mindjárt ki is végezte két gyermekét, majd magát is megölte. Mint kiderült, ugyanaz a szombathelyi bíró engedte ki a kalapácsos őrültet, aki másfél évvel ezelőtt feltételesen szabadlábra bocsátotta Marian Cozma egyik gyilkosát, Sztojka Ivánt.
• A Debreceni Ítélőtábla csaknem százmillió forintos kártérítést ítélt meg 62 gyöngyöspatai fiatalnak, akiket 2004 és 2011 között állítólag „szegregáltak” a helyi általános iskolában. A bíróság kimondta, hogy az iskola tehet arról, hogy ezek a diákok lusták voltak tanulni. A bíró nagy eszére, jellemére, bölcsességére jellemző, hogy Gyöngyöspata önkormányzatának az éves költségvetése dupláját kéne fizetnie ezeknek a deviáns, tanulni és viselkedni nem akaró, Soros-jugendek által fölheccelt lumpeneknek. Mint kiderült, az egyik kártérítendő gyerek anyja előzőleg fojtogatta a tanárnőt, ám az erről tudomást szerző bíróság „elfelejtett” hivatalból feljelentést tenni, így a bűntett elévült.

Nem sorolom tovább a példákat, noha teli van velük a padlás. És a hócipőnk is tele van már ezekkel a bírákkal. Paragrafusokba belehülyült, tyúkeszű, csőlátású, bűnözőpártoló kretének – tömören így jellemezném őket. A kisebbik baj, hogy miattuk már sem igazságszolgáltatásnak, sem jogszolgáltatásnak nem nevezhető a bíróságok ámokfutása. A nagyobbik baj, hogy a „jogállam” szó hallatán görcsbe rándul a gyomrunk. És nem csak az ezt mantrázó ellenzéki papagájok miatt. Ha ma már csak ennyire képes a „jog” (sőt, a bíróságoknak a jelek szerint egyre inkább elgurul a gyógyszerük), akkor kell a fenének! Döntsön inkább a Vének Tanácsa, a sámán, a táltos, vagy akárki – csak ne a Lengyel Andreák!