Még hiányzó dokumentumok alapján elkészített fővárosi jelentés; Tarlós felelőssége és Demszky bevédése; a sikertelen rendőrségi nyomozás után eszköz nélkül maradt intézmény – csupa megválaszolatlan kérdés lengte körül a bicskei gyermekotthon működését feltáró, baloldali többségű bizottság első ülését. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a rendelkezésre álló dokumentumok hiányosságai ellenére a baloldal nem szeretné bővíteni a meghallgatottak körét, hogy az intézmény 2011 előtti működéséről is képet kaphasson a közvélemény, Tarlós István felelősségét azonban meghallgatáson firtatnák, annak ellenére, hogy a 2011-es bejelentést követően a főpolgármester azonnal reagált a gyermekbántalmazás gyanújára.
A Fővárosi Közgyűlés határozata alapján március 4-én ült össze a bicskei gyermekotthon ügyében létrehozott bizottság, amelynek elnöke a DK-s Kiss László volt. A bizottságban helyett kapott még a momentumos Soproni Tamás, az MSZP-s Gajda Péter, míg a jobboldalt Wintermantel Zsolt és Dódity Gabriella képviselte. Az első ülésnek két napirendi pontja volt: az egyik Számadó Tamás főjegyző meghallgatása a 2011 előtt fellelhető, az intézmény működét érintő iratokkal kapcsolatban, a másik pedig az elítélt volt intézményvezetőnek adományozott Bárczy-díjjal kapcsolatos körülmények. Már az első ülés rámutatott arra, hogy a tényfeltárás minden esetben a baloldali politikai érdekek mentén fog megvalósulni, ahelyett, hogy érdemi választ kapna úgy a bizottság, mint a közvélemény arról, hogyan fordulhatott elő a pedofil intézményvezető pozícióban tartása.
Levéltárban lehetnek még fontos dokumentumok
Az ülés elején Számadó Tamás főjegyzőt hallgatta meg az eseti bizottság a 2011-es bejelentés előtti időszakra vonatkozóan a Főpolgármesteri Hivatalban fellelt iratokról. A DK-s Kiss László az szmsz-re hivatkozva a tárgyban összesen két hozzászólást engedélyezett csupán, képviselőnként 5–5 percben. Hiába hangsúlyozta Wintermantel Zsolt, majd az ő hozzászólásainak elfogytával Dódity Gabriella, hogy a főjegyzői beszámoló kapcsán a válaszok vetnek fel újabb és újabb kérdéseket, így a valódi tényfeltárás azt jelentené, ha szabadon kérdezhetnének a bizottság tagjai, ezt a javaslatot a baloldali tagok persze elutasították. Pedig a szabadon kérdezésnek lettek volna előnyei, a jobboldali kérdések világítottak rá ugyanis arra, hogy bizonyos 2011 előtti iratok kerülhettek az illetékes levéltárba is, csak azokat ki kellene kérni. A főjegyzői beszámoló tehát ezek hiányában nem tekinthető teljesenek.
Számadó Tamás főjegyző beszámolójából kitűnt, hogy bizonyos panaszokat és feljegyzéseket a vonatkozó törvényeknek megfelelően megsemmisíthettek, 1990-t követően ezért nagyon kevés iratot leltek fel. Az intézmény ellenőrzésére vonatkozó éves értékelések közül csak a 2008-as, 2009-es és 2010-es dokumentumok kerültek elő (a többi lehet például a levéltárban). A Tarlós-időszakban, 2011-ben született közérdekű bejelentésen kívül (amelyet a rendőrség és az ombudsman is vizsgált) kifejezetten gyermekbántalmazásra vagy ilyen típusú visszaélésre vonatkozó panaszok vagy bejelentések nem kerültek elő a korábbi évekből. A vizsgálat egyetlen, 2006-ban született olyan feljegyzést talált, amelynek indoklása „panasz az igazgató ellen”, de a dokumentum maga a 2010-es iratmegsemmisítés miatt már nem fellelhető.
Tarlósék 2011-ben azonnal reagáltak a bejelentésre
Ezt követően Dódity Gabriella a főjegyző jelentéseire hivatkozva azt emelte ki, hogy a rendelkezésre az intézményben lefolytatott, rendelkezésre álló jelentések semmilyen jogsértést jogsértést nem tártak fel, kiemelkedően jónak ítélték az intézmény működését, sőt, az igazgató tevékenységéről szuperlatívuszokban szóltak. Ugyanakkor, amikor 2011 szeptemberében panasz érkezett a Tarlós István vezette fővároshoz, azt azonnal ki is vizsgáltatták. Mint megjegyezte, a bejegyzést az alapvető jogok biztosa, azaz az ombudsman is vizsgálta, sajnos azonban megállapításaiban elmarasztalta a gyerekekkel foglalkozó szakembereket, „akik saját nyomozásba kezdtek ahelyett, hogy kísérletet tettek volna sajnos más úton a probléma megoldására”. Az intézményfenntartó Fővárosi Önkormányzat ugyanakkor már a bejelentés kézhezvételének napján megbeszélést tartott, amelynek nyomán rendőrségi bejelentés születik és megindul a nyomozás is. Mint a politikus kiemelte, sajnálatosan mind az ombudsmani vizsgálat, mind a rendőrségi nyomozás eredménytelennek bizonyult.
Dódity Gabriella ugyanakkor arról kérdezte a főjegyzőt, elmulasztott-e bármit is a Tarlós István vezette főváros a bejelentéssel összefüggésben, ami azért is lényeges, mert a baloldali javaslat szerint annak ellenére, hogy a főjegyzői jelentés szerint sem történt semmilyen mulasztás, mégis többek közt Tarlós Istvánt és Csomós Miklós akkori illetékes főpolgármester-helyettest hallgatnák meg a később odaítélt Bárczy-díj kapcsán. A jobboldali politikus azt hangsúlyozta: az eseti bizottság feladata inkább az lenne, mit tehet egy intézmény, ahol bár felmerül a pedofilgyanú, sem az ombudsman, sem a rendőrség nem talál semmit. Ez vezetne ugyanis a hasonló esetek elkerüléséhez.
Wintermantel szélesítené a meghallgatottak körét a kevés dokumentum miatt
Wintermantel Zsolt ugyanakkor egy másik oldalról ragadta meg a kérdést, azt kiemelve, hogy szélesíteni kellene a meghallgatottak körét a 2011-es bejelentést megelőző időszak kapcsán, ha hivatalos bejelentésnek nyomát az iratok között már csak azért sem lehet találni, mert azok vagy megsemmisültek, vagy a levéltárban porosodnak. Mint ugyanis kiemelte, az eseti bizottság DK-s elnöke a rendelkezésre álló papírok alapján le akarja tudni az 1990 és 2010 közötti időszakot azzal a főjegyzői tájékoztatással, hogy milyen iratok állnak rendelkezésre. Hangsúlyozta: maga a Fővárosi Közgyűlés szabta meg ugyanakkor az eseti bizottságnak azt a feladatot, hogy 1990-től folyamatosan vizsgálja meg, hogyan kaphatott újra és újra egy olyan intézményvezető megbízást különböző összetételű testületektől és különböző személyi állománnyal rendelkező hivatali és egyéb vezetői grémiumoktól, akit később a bíróság jogerősen ítélt el pedofília vádjával.
A politikus úgy vélte, a megsemmisítésre szánt dokumentumok hiányos ismerete miatt is érdemes lenne meghallgatni azon személyeket, akik adott esetben személyes kapcsolatban lehettek például az intézményvezetővel. Wintermantel Zsolt emiatt javasolta, hogy a meghallgatotti kört bővítsék ki az 1990 és a 2010 közötti időszak tárgyában az érintett főjegyzőkkel, az említett időszak oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi főosztályvezetőivel és osztályvezetőivel, valamint az akkor regnáló regnáló főpolgármesterrel és annak oktatási főpolgármester-helyettesével.
Ki csinál politikai ügyet a kérdésből?
Wintermantel Zsolt javaslatát ugyanakkor élesen kritizálta mind Soproni Tamás, mind Kiss László, azt hangsúlyozva: a rendelkezésre álló iratokból kell kiindulni (amelyek hiányosak), és abból, hogy korábbi pedofilgyanúval összefüggésbe hozható bejelentést nem talált a főjegyzői vizsgálat. Ugyanakkor Wintermantel Zsolt javaslatát politikai célzatúnak nevezték, mivel a meghallgatottak körét a fideszes képviselő többek közt Demszky Gáborra is kiterjesztette volna. Nem is véletlen, hogy a jobboldali képviselőknek a meghallgatottak körének kiszélesítésére vonatkozó javaslatát elutasították.
Mindenki döntse el, hogy a bizottság mennyire lesz képes objektíven működni, ha annak első ülésén azért utasítják vissza a baloldali képviselők az 1990-et követő időszak jobb megismerését a meghallgatottak körének szélesítésével (így bevédve Demszky Gábort és körét), mivel bár hiányosak az adatok, de azok nem utalnak gyermekekkel szembeni visszaélés gyanújára. Ezenközben ugyanezen indokokat figyelmen kívül hagyják, amikor a Bárczy-díj odaítélése miatt Tarlós Istvánt és helyettesét meghallgatásra rendelik be. Mindannak tudatában, amelyet a főjegyzői jelentés is elismer, hogy a Tarlós István vezette főváros a 2011-es bejelentést követően azonnal intézkedett, és nem rajtuk múlt, hogy sem a rendőrségi nyomozás, sem az ombudsmani vizsgálat nem tárt fel visszaéléseket.
Vezetőkép: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu (a kép generált illusztráció)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS