Fekete Péter a PS-nek: „Csak akkor tudjuk, hogy merre tartunk, ha tudjuk, hogy honnan jöttünk”

Az tud szárnyalni, aki ismeri a gyökereit, amibe kapaszkodhat. Ilyen kapaszkodók a család és az iskola is, a szűkebb és a tágabb környezetünk. A kultúrpolitikának tehát nemzetinek kell lennie, és e téren bőven van lemaradás – fogalmazott a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban Fekete Péter kulturális államtitkár. Arról is beszélt, hogy alapvetően megváltoztatnák a Nemzeti Kulturális Alap pályázati rendszerét és elbírálási módját, ugyanis jelenleg egy pénzelosztó szervezet, amelyben sokan alanyi jogon kapnak forrásokat, miközben egy olyan műhelynek kellene lennie, amely közös nemzeti célokat segítő, erősítő alkotások, művek születését támogatja, egyfajta mentori rendszerben.

BÉCSI ÉVA és FÜSSY ANGÉLA – PestiSrácok.hu

Hetek óta tart az a kultúrharc, amit Szakács Árpád kollégánk Magyar Időkben megjelent cikke indított el. Ön szerint jogos-e a felvetés, hogy a balliberális értelmiség eluralkodott a hazai kulturális-művészeti életen, és aránytalan a két különböző értékrend megjelenése, támogatottsága?

Azokra az ügyekre tudok koncentrálni, amelyekért ebben az államtitkári székben ülve felelősséget kell vállaljak. Ezek közül elsődleges feladatnak tekintem például, hogy elérjük, minden gyermek az általános iskolás tanulmányai alatt évente legalább egyszer egy előadóművészeti intézménybe eljusson, a múzeumok, levéltárak megnyíljanak a gyermekek előtt, hogy közelebb hozzuk a művészetek nyelvét azokhoz a fiatalokhoz, akik a kulturális-művészeti intézményektől ma még viszonylag távolabb vannak.

A most módosult óvodapedagógiai programban nagyobb szerepet kap a nemzeti identitásra és keresztény értékekre nevelés. Ebben a folyamatban mi a kultúrpolitika feladata és célja?

Ha az óvodás korú gyermekek kulturális életéről, ellátásáról beszélünk, akkor szakemberekhez, az óvónőkhöz, a szülőkhöz, illetve ahhoz az oktatási és művészeti szférához kell fordulnunk, akiknek és amelynek a legtöbb tapasztalata van ezen a területen. Miniszter úr utasítása alapján, az általa ajánlott bábszínházigazgatókkal személyes megbeszélést folytattam és áttanulmányoztam a kérésére, a gyakorlott szakemberek szerint összeállított bábszínházi terveket, forgatókönyveket a nemzeti identitás filmsorozatairól, könyvterveiről. Persze magam is kerestem a lehetőségeket. A minisztérium törekvése, hogy meg kell találnunk azokat az alapértékeket, amelyekben mindenki egyetért. Nem a különbözőségeket kell keresnünk, hanem azokat az alapokat, amelyekben nincs vita közöttünk, illetve azt, ami közkincs. Mi az, amit egy ötéves gyereknek, mi az, amit egy hatéves gyereknek meg kell tanulnia? Mi az a kulturális értékrend, amit már a legkisebbeknek át kell adnunk? Abban fogunk segíteni, hogy az óvodákba, az óvodapedagógusokhoz eljussanak azok az anyagok, amelyek segítségével ezeket az alapértékeket meg tudják tanítani a gyerekeknek. Összekapcsolja a kulturális intézmények vezetőit, az óvodapedagógusokat és a szülőket, hogy minél hatékonyabban működhessenek együtt a gyermekek kulturális nevelésében. A nemzeti identitást erősítő nevelési programnak az a célja, hogy amikor egy tizennyolc-húsz év körüli fiatal elindul a világba, úgy indulhasson el, hogy ismeri a gyökereit, a kapaszkodóit „visszafelé”, amelyek segítségével el tud igazodni egy új világban, és amelyek megtartó erejének köszönhetően majd haza is talál.

Meg kell találnunk azokat az alapértékeket, amelyekben mindenki egyetért. Fotó: Hartyányi Norbert/PS

Az is fontos lenne, hogy a születő műalkotásokban – legyenek azok gyermekeknek szóló mesék, rajzfilmek, vagy fiataloknak, felnőtteknek szóló regények, akár dokumentum- vagy játékfilmek – megjelenjenek a nemzeti értékek, a történelmünk, a magyar gyökerek. Kaphatnak nagyobb teret, több lehetőséget a jövőben azok a szerzők, alkotók, akik ezt az irányvonalat képviselik?

Csak akkor tudjuk, hogy merre tartunk, ha tudjuk, hogy honnan jöttünk. Az életünket zötyögő villamoshoz szoktam hasonlítani. Ha nem lógnak a fejünk fölött a gyökereinkből, a kultúránkból, az értékeinkből adódó kapaszkodók, és nincsenek olyan támaszkodók, amelyekbe a zötyögő villamoson meg tudunk kapaszkodni, akkor bizonyára felbillenünk, elesünk, amikor zökken az a villamos. Én magam is bejártam a fél világot. Nyolc évet töltöttem német, ugyanennyit angol nyelvterületen, Kijevben szereztem az egyik diplomámat. A világ számos kulturális területén éltem, és azt tapasztaltam, hogy akkor tudom a legjobban megélni az engem érő hatásokat, ha velem vannak azok az értékek, amelyeket otthonról, a családomból, a szűkebb környezetemből hoztam, mert tudom, hogy azokra bármikor támaszkodhatok. A család és az iskola egyben azok az alapkövek, amelyekről jól elrugaszkodva szárnyalni lehet.

Nagyon sok a vita az NKA pályázatok és azok elbírálása kapcsán. Tervezi-e, hogy változtat a jelenlegi pályáztatási és főleg elbírálási gyakorlaton?

Nekem erre nincs lehetőségem. Bírom azonban a miniszter bizalmát, akinek ez kötelessége. Változások lesznek a Nemzeti Kulturális Alap működésében. Az nem lehet, hogy a kultúrának ez az erős forrása egy lélegeztetőgép maradjon, nem lehet, hogy egyfajta berögzöttséggel – és korábbi évtizedek megszokott leosztása szerint – automatikusan csak a túlélést segítse. Az NKA-nak a nemzeti kulturális célok megvalósítását kell szolgálnia, hangsúlyozottan nemzetpolitikai, és nem pártpolitikai értelemben. Nem szabadna, hogy egy szimpla pénzelosztó szervezet legyen. Ez a forrás azért van, vagy azért kellene, hogy legyen, hogy azokat a közösségeket, művészeket támogassa, akik a nemzeti céljainkkal egyetértve, azokat erősítve szeretnének alkotni. Azt szeretnénk, hogy olyan támogató szervezetté váljék az NKA, amelynek ugyan lényeges pénzforrása is van, de nem csak pénzt osztogat, hanem kollégiumi formában nyomon követi, szükség esetén segíti az adott projekt megvalósulását, illetve ellenőrzi is azt.

“Az NKA-nak a nemzeti kulturális célok megvalósítását kell szolgálnia.” – Fotó: Hartyányi Norbert/PS

Gyakorlatilag a jelenlegi helyzet ennek éppen az ellenkezője. Vannak olyanok, akiknek hosszú ideje mintha alanyi jogon járnának támogatások, mások attól függetlenül részesülnek elutasításban, hogy a feldolgozni kívánt témájuk nemzeti érdekeket szolgálna.

Az alanyi jogon járó, hosszú évek óta beállt elbírások téves, és mondjuk ki, gyakorta káros rendszere szűnik meg. Egy valóban közös, kizárólagosan szakmai céloknak megfelelő, elbíráló közösséget kell létrehozni, akik értékek mentén döntenek, és támogatnak egyes projekteket úgy, hogy pénzt is rendelnek a támogatás mellé. De azt szeretném én is, hogy ne a pénzosztás legyen az elsődleges szempont, hanem a pályázók szakmai mentorálása. Természetesen csak úgy várható el, hogy valaki szakmailag is a maximumot nyújtsa, ha anyagilag is megfelelő támogatásban részesül.

Mik lehetnek azok a kultúrpolitikai célok, amelyeket pályázatokkal támogatnának?

A teljes kormányzati politikában kiemelt fontosságú szerepet kap, így a kultúrpolitikában is, a család, a család szociális-kulturális beágyazottsága, beágyazódása – mint a legkisebb, egyben legfontosabb sejt a nagy egész, a szervezet működése szempontjából. Azt szeretnénk, hogy az itt születő gyermekek a magyar kultúra múltjának és jelenének ismeretében, annak birtokosaként váljanak felnőttekké. Identitásunk és értékeink továbbörökítése ugyanolyan stratégiai cél kell legyen, mint a gyökerek tisztelete és vállalása. Ezt a célkitűzést kell tükröznie az NKA-s pályázatoknak is.

Azt nyilatkozta korábban, hogy fontosnak tartja a határon túli magyarság segítését a kulturális kibontakozásban. Ez azt jelenti, hogy Kárpát-medencei kultúrpolitikában gondolkozik?

A miniszter tárcája minden tevékenységét a Kárpát-medence egészében tervezi. Amikor magyar kultúráról beszél, akkor az összmagyarság kultúráját érti és értjük rajta. Hosszú évtizedekig ezt nem így látták a politikusok, ezért bőven van pótolnivalónk. Több energiát kell fordítanunk a határon túli magyar nyelvű kultúra ápolására, ott is esélyegyenlőséget kell biztosítanunk. Ez hosszabb távon annyit kell jelentsen, hogy a lehetőségeit egy szintre kell hoznunk a határon belülivel és kívülivel. Ennek érdekében azokat a kisközösségeket, kulturális vállalkozásokat, intézményeket, amelyek a határon túl működnek, kiemelten támogatnunk kell, és erősen össze kell kapcsolnunk őket a magyar intézményhálózattal. Az a dolgunk tehát, hogy ápoljuk a már meglévő kapcsolatokat, és ezek mellé újakat építsünk. Nemzeti felelősség, de az intézményhálózaton, közösségeken, családokon és az egyéneken múlik az, hogy hogyan ápolják a határon túl élő magyarok a nyelvet és a magyar kultúrát.

Nagyon fontos, hogy a határainkon túl élő magyarok érezzék, nincsenek magukra hagyva, ehhez pedig az kell, hogy legyen magyar iskola, legyen magyar nyelvű színház a környezetükben, jussanak hangszerhez azok a gyermekek, akik zenélni szeretnének – és sorolhatnám a feladatokat és a célokat napestig. Azt kell elérni, hogy a határon túli magyarok félelem nélkül merjék megélni a magyarságukat, és merjék magyar nyelvre tanítani a gyermekeiket, mert nincsenek egyedül.

“Azt kell elérni, hogy a határon túli magyarok félelem nélkül merjék megélni a magyarságukat, és merjék magyar nyelvre tanítani a gyermekeiket” – Fotó: Hartyányi Norbert/PS

Kárpátalján mennyire jelenthet gondot az ukrán kormány őshonos kisebbségek anyanyelvhasználati jogait csorbító gondolkozása, törvényalkotása?

Nagyon bizakodó vagyok, hiszen több szomszédunkkal megéltünk már nehezebb időszakokat. Nagyon aggódtunk, amikor Délvidéken voltak problémáink, és most talán itt a legkimagaslóbb a magyar kultúra autonómiájának helyzete. Bízom benne, hogy az ukrán kormányzattal egyeztetve a helyére kerülnek a dolgok. Amit biztosan ígérhetünk, hogy nem hagyjuk magukra a kárpátaljai nemzettársainkat. Éppen most tárgyalunk például a Beregszászi Színház évfordulójának a megünnepléséről.

Nagyon nagy lehetőség előtt állunk azzal, hogy hamarosan ismét Magyarország egyik városa lesz Európa Kulturális Fővárosa. Ebben milyen lehetőséget lát? Mit szeretnénk felmutatni, megmutatni magyar nemzeti kultúraként Európának?

Az elmúlt 15 évben nagyon sok, számunkra rendkívül káros, és bennünket befeketítő kampányt élt meg Európa, és éltünk túl mi is. Minden olyan lehetőségbe bele kell kapaszkodnunk, ami segít megmutatni Európának, hogy ebben az országban nyílt szívű, józanul gondolkodó, demokratikus elveket valló emberek élnek. Egy kulturális fővárosi történés kiváló lehetőség az elfogultságoktól mentes megmutatkozásra, amire méltán figyel oda egész Európa. Hiszem, hogy nemcsak a pénzről és annak elköltéséről, hanem kulturális üzenetek közvetítéséről is kell, hogy szóljon az Európa Kulturális Fővárosa-projekt.

Fotók: Hartyányi Norbert/PS