Hatvan évet kellett várni, hogy méltósággal el lehessen temetni gróf Esterházy János, a Csehszlovákiához, illetve Szlovákiához elszakított magyarság legnagyobb alakjának hamvait. A két világháború közt a helyi magyarság jogaiért küzdő, a náci nyomásnak is ellenálló politikust előbb a szovjetek hurcolták el, majd háborús bűnösnek kikiáltva, tíz éven át – haláláig – Csehszlovákia börtöneiben raboskodott, miután halálbüntetését életfogytiglanra mérsékelték. Halálra ítélésének hetvenedik évfordulóján a Nyitra melletti Alsóbodokon helyezték örök nyugalomra a végakarata szerint, de a története, illetve hatása ezzel nem ér véget. Az egész életében a keresztény értékrendhez ragaszkodó, Csehországban és Szlovákiában máig nem rehabilitált politikus boldoggá avatása folyamatban van, ráadásul egy nappal az újratemetése előtt hivatalosan megnyitotta kapuit a felvidéki Martoson a róla elnevezett Esterházy Akadémia.
A nagy jelentőségű újratemetést kegyeleti megemlékezés és szentmise előzte meg, amelyen részt vett a mártír gróf lánya, Esterházy-Malfatti Alice, unokája, Giovanni Malfatti, valamint Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke, felvidéki és magyarországi politikusok, diplomáciai testületek képviselői, számos társadalmi szervezet vezetői, közéleti személyiségek, továbbá szlovák, lengyel és cseh vendégek. Utóbbiak közül az egyik olyan beszédet mondott, amely Esterházy János boldoggá avatására is hatással lehet.
Nagy tömeg gyűlt össze a gróf újratemetésére (fotó: PS)
A misét Bíró László tábori püspök celebrálta, szlovák részről František Rábek tábori püspök, lengyel részről pedig (Esterházy János anyai ágon lengyel származású volt) Marek Jędraszewski krakkói érsek vett részt a szertartáson. A rendezvény fővédnöke, Kövér László betegség miatt nem tudott ott lenni, így levelét Pető Tibor pozsonyi magyar nagykövet olvasta fel. Ebben a házelnök nemcsak a magyarság számára tragikus XX. század, hanem a XX. századi közép-európai sors jelképének is nevezte Esterházyt, aki a nemzetek békés egymás mellett élésén dolgozott, a szlovákokat testvérnépnek tekintette. Kövér László kiemelte, hogy a börtönben halálra gyötört politikusra az emberi méltóság és szabadság mártírjaként tekinthetünk, mert mindvégig következetesen kitartott a kereszténység mellett, és ebben látta a népek barátságának alapját is.
A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt. (Esterházy János)
Esterházy János a két világháború közötti Csehszlovákia, majd a Hitlerrel szövetséges Szlovákia legjelentősebb magyar politikusa volt. A második világháború alatt a szlovák parlament tagjaként nem szavazta meg a zsidók deportálását utólagosan jóváhagyó törvényt, a háború végén pedig a nácik által üldözött zsidókat és más személyeket mentett. A világháború után a szlovák kormány mint „háborús bűnöst” kiadta a Szovjetuniónak, ahol kényszermunkára ítélték és egy szibériai táborba hurcolták. Esterházy Jánost távollétében egy szlovák bíróság 1947-ben halálra ítélte, majd 1949-ben a szovjetek kiadták a csehszlovák hatóságoknak. Elnöki kegyelemben részesült, és életfogytiglani szabadságvesztést kapott, amelyet később egy általános amnesztia során 25 éves börtönbüntetésre módosítottak. Esterházy János 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben halt meg, Csehországban és Szlovákiában máig nem rehabilitálták.
Esterházy Jánost az e célra felépített Szent Kereszt felmagasztalása kápolnában helyezték örök nyugalomra. (PS)
A szlovák–magyar kiegyezés sarokpontja is lehetne
Dagmar Babčanová, Szlovákia korábbi vatikáni nagykövete szlovákoktól ritkán hallható véleményt mondott Esterházy Jánosról a beszédében. Nemcsak a gróf odaadó kereszténységét méltatta, hanem elismerte, hogy miként a szlovákok küzdhettek kisebbségi jogaikért az egykori Magyarországon, úgy Esterházy János küzdelme is igazságos és jogos volt a magyarok jogaiért Szlovákiában. Idézte a mártír gróf azon gondolatát is, miszerint testvérnépnek tartotta a magyarokat és a szlovákokat, mert a két népet nem hatalmi szó kapcsolja össze, hanem természeti, gazdasági, geopolitikai és más, magasabb rendű erők. Babčanová hangsúlyozta a magyar és a szlovák néplélek hasonlóságát, a két nép közös lelki adottságait is. Esterházy kisebbségi jogi harcáról azt mondta:
A magyarok számára kivívandó igazság ügyét mindig a keresztény erkölcsökkel kapcsolta egybe. Mindig keresztény magyarokat kívánt. […] Csak azok a törekvések járhatnak sikerrel, melyeknek megvannak a vértanúi.
Boldoggá avatják a mártír grófot?
A gróf kommunisták általi üldöztetése és vértanúsága révén 2011-ben megkezdődött a boldoggá avatási eljárása, amely hosszú időt vehet igénybe, azonban a megemlékezésen szintén beszédet mondó cseh szerzetes, František Lízna érdekes történetet osztott meg a hallgatósággal ehhez kapcsolódóan. Az atya nyolc évig börtönlelkészként dolgozott Mírovban, ugyanabban a fegyházban, ahol Esterházy 1957-ben elhunyt; innen ismerte a helyszínt kegyeleti okokból többször felkereső magyarokat is, köztük több papot, valamint Molnár Imre Esterházy-kutató történészt. Csaknem egy évtizede a magyar küldöttség tagjai megdöbbenve hallották, hogy Lízna atya a rák végső, már nem műthető stádiumában szenved, ezért az általuk Csehországban bemutatott misén Esterházy János közbenjárását kérték a gyógyulásáért. A halálán lévő pap hamarosan a Krím-félszigetre indult oda és vissza 1600 kilométeres, gyalogos zarándokútra, és az orvosa ámulatára gyógyultan tért vissza két hónappal később.
František Lízna cseh jezsuita szerzetes, akiért Esterházy János közbenjárását kérték, majd váratlanul felépült a rákbetegségéből. (fotó: PS)
A beszédek után az e célra épített és a kegyeleti megemlékezés keretében felszentelt kápolna sziklabarlangjában helyezték végső nyugalomra Esterházy János Olaszországból hazaszállított hamvait. A kápolnát – amelyet egyben zarándokhelynek is szánnak – Paulisz Boldizsár, az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület elnöke, a helyi magyar tannyelvű magán szakközépiskola alapítója építtette a Bethlen Gábor Alap segítségével. Amikor a menet elindult az urnával az Esterházy-keresztúton, a domb aljáról a fent álló kápolnához, az „égi áldás” is megérkezett, ami különös hangsúlyt adott František Lízna atya szavainak. Az eső éppen akkor állt el, amikor a temetés befejeződött, és a jelenlévők elhelyezték a koszorúikat.
Esterházy urnáját a kápolna alatt kialakított kriptában helyezték el. Az urnán szereplő szám a koncepciós perben elítélt politikus rabszámára emlékeztet. (fotó: PS)
Tovább él Esterházy szellemi és erkölcsi öröksége
Esterházy János újratemetésén részt vettek a gróf szellemi örökségét továbbvivő Esterházy Akadémia első évfolyamának diákjai is. Az akadémia idén ősszel indítja első szemeszterét, és a gróf újratemetését megelőző este tartotta az ünnepélyes évnyitóját. A Gubík László által, a Bethlen Gábor Alap támogatásával alapított intézmény tehetséges felvidéki fiatalok, egyetemisták felkarolásával és képzésével foglalkozik, hogy kinevelje azokat a közéleti vezetőket, politikusokat és újságírókat, akik kellő szakmai színvonalon és Esterházy János szellemiségében szolgálhatják majd a felvidéki magyarságot.
Itt, most, Martoson a kommunista ideológia okozta és azóta vadliberalizmussal fertőzött sebek gyógyítására tesz kísérletet a nemzet. Arra, hogy kiművelt, elkötelezett vezetőket képezzen a felvidéki magyar jövőnek
– jelentette ki Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára az akadémia megnyitóján.
Gubík László alapító az Esterházy Akadémia évnyitóján (fotó: PS)
Gubík László úgy nyilatkozott az akadémia névadójáról, hogy Esterházy Jánosban minden benne van, ami a közéleti hivatáshoz szükséges: a szülőföldhöz, családhoz való ragaszkodás, az alázat és a rendíthetetlen hit, a gazemberséggel való szembeszegülés.
Mi ő vagyunk, és ő mi
– fogalmazott az alapító-igazgató, megemlítve a patriotizmus és a keresztény európaiság gondolatát ötvöző, a gróftól származó mottót: „Hivatásunk magyar, küldetésünk európai.”
Sokat kaptunk Esterházy Jánostól szellemi és erkölcsi értelemben egyaránt. A beindult szakmai és szakrális kezdeményezések által a megérdemelt helyre kerülhet a neve, kiváltképp, ha megvalósul a boldoggá avatása. Ezen dolgozni feladatunk és felelősségünk nekünk és a későbbi nemzedékeknek is.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS