Ferenc pápa problematikusságát nem a közéleti, hanem teológiai kijelentései adják 

Annak idején sokkal több okot adott arra Ferenc pápa, hogy elismerően lehessen róla beszélni – és ezzel nem a felé intézett, sokszor méltatlan támadásokat igazolom, hanem a teológiai oldalról érkező megrökönyödéseket, akár a sokasodó dubiákat.

Még 1985-ben írta Chi sono i gesuiti című művét, amit pápává választása után is kiadtak.  Ebben az alábbi kijelentéseket teszi. –

Szkizmatikus (szakadár, eretnek) attitűdjével Kálvin a liberalizmus atyja. Annak a liberalizmusnak, ami valódi csapást jelentett az emberekre és mindarra, amivel az emberek magukat kifejezni képesek: kulturális, társadalmi, művészi és vallási módokon. Fundamentális értelemben ez a kálvinista – szkizmatikus – liberális lázadás az, amiből erőt merített a proletariátus lázadása is. A végső tanulság, hogy a marxizmus elkerülhetetlen gyermeke a liberalizmusnak. (…)Az ilyen módon megvalósuló pogányság egy hasonló felépítésű politikai rendszert is kíván, olyat, mint a nácizmus vagy a marxizmus. A lutheránus elképzelés, ami kizárólag a hit és a vallásosság talaján értelmez mindent, a szkizma és a válás közös eredője. Egyesít minden individualizmust. Ennek hegemóniája, legyen az vallási, politikai, társadalmi vagy spirituális, ebből eredeztethető.

Bergoglio itt egészen egyszerűen eszmefuttatásával és következtetésével a kimagasló gondolkodókhoz csatlakozik. Nietzsche beszélt elsőként a modern ember elveszettségének szükségszerűségéről, hiszen azzal, hogy elvették metafizikai meghatározottságát, amit korábban a transzcendenciában élt meg, azt utána törvényszerűen különféle izmusokban, főleg a nacionalizmusban fogja kiélni, ami bizonyosan vérbe borítja Európát – ezt pár évtizeddel az első világháború kirobbanása előtt írta le.

Voegelin mindezt összesítette az istengyilkosság-elméletében és Meresovszkij is arról tesz említést, hogy a modernista társadalmi mozgalmak, a bolsevizmustól a nácizmuson át a liberalizmusig, voltaképpen vallásos eredetűek. Az emberektől erőnek-erejével elvették természetesen eredő kívánalmait, érthető, hogy ezt nem tudták elfelejteni, mert ontológiai szükségszerűségünk, hát másban, egyre negatívabb spirálokban élték ki – mert ki kellett.

Aztán beszéltek erről még sokat és sokan Bergyajevtől Ortegáig. Na, de eléggé eltértem a tárgytól. Mert az igazi kérdés az, hogy hova lett ez a Bergoglio, mikor Ferenc pápává emelték? Mert mostanság már ott tartunk, hogy különféle, az Egyház által egybehívott tanácskozó üléseken egyre többször nemhogy előtérbe kerül az LMBTQ-propaganda, de úgy kell levagdosni bizonyos vadhajtásokat. És annak kell örülni, hogy most még mindezeket sikerül. Eleve, komolyabb meghívottként – Ferenc meghívottjaként (!) – hogy kerülhet Rómába James Martin, az a jezsuita, szinte nevetséges, hogy ezt vele kapcsolatban még mindig leírhatom, mármint azt, hogy jezsuita, az LMBTQ-lobbi talán legnagyobb egyházi támogatója Rómába? Botrányos.

És szinte egyetlen dolognak köszönhetjük mindazt, hogy különféle balos, betolakodási kísérleteket még sikerült visszaverni: annak, hogy a világegyház tengelye egészen egyszerűen eltolódott a hagyományos délre. Ha mai napig igaz volna az, ami évezredeken keresztül igaz volt, magyarán, hogy a nyugat vagy észak, nevezzük ahogy akarjuk élvezi a szinte korlátlan befolyást az Egyházban, akkor már rég nem az lenne a legnagyobb gondunk, hogy Pachamama-totemet állíthattak fel a Szent Péter székesegyházban. Indirekt módon – hiszen nem hiszem, hogy Ferencnek ez lett volna az oka minderre, főleg, ha elnézzük a törekvéseit – azzal, hogy egyre több és több érsek kerül ki a harmadik világ országai közül, illetve, hogy ezzel egyidőben nem csak a politikai súlya csökken az Egyházban a nyugatnak, de a népességcsökkenés miatt a valódi is, gyakorlatilag döntően az az akarat érvényesül, amit a Dél akar. Azt talán nem kell mondanom, hogy a Dél enyhén szólva máshogy gondolkozik, mint Észak. Továbbra is tartom, hogy a vulgáris támadások Ferenc ellen, amelyek időnként az alapvető teológiai felkészültséget is nélkülözik, illetve az olyan megjegyzések miatt átkozódások irányában, amelyek minden eddigi Szentatyától is elhangzottak – vö., miket mondott a menekültek befogadásáról mondjuk Szent II. János Pál pápa -, dőreségek, feleslegesek, magyarázhatatlanok.

Annál inkább figyelni kell viszont arra, ami a teológiai színtéren történik, Ferenc iránymutatásával. Ez az, ami időnként botrányos bír lenni. És akkor újra meg újra fel lehet tenni a kérdést: hova tűnt 1985 Bergogliója? Hova tűnt a Chi sono i gesuiti Ference?

Vezető kép: Ferenc pápa heti általános audienciájára érkezik a vatikáni Szent Péter téren 2023. november 15-én. MTI/AP/Gregorio Borgia