Túl jól áll a második Orbán-kormány
A szabadságharcos üzemmód Orbán Viktornak eddig bejött, a miniszterelnök politikáját a romló életkörülmények ellenére többen támogatják, mint az első fideszes kormányt, amely még két kézzel szórta a pénzt például a millenniumi ünnepségeken - írja cikkében a Hvg.hu, amely összeállítást készített a második Orbán-kormány három évéről. Mint írják, nem annyira az „elrugaszkodás”, sokkal inkább a szüntelen hadakozás évének tűnt a kormány szempontjából a ciklus utolsó előtti parlamenti évada. Orbán Viktor, aki már első miniszterelnöksége idején is előszeretettel használt éles cezúrákat kormányzása egy-egy szakaszának megkülönböztetésére, az „összefogás”, majd a „megújulás” esztendeje után a harmadik etapot az „elrugaszkodás” évének nevezte ki, a választás előtti utolsó 12 hónapot pedig már jó előre az „emelkedés” periódusaként harangozta be. A cikk írója szerint aligha kétséges: a miniszterelnök ezentúl is mindent meg fog tenni azért, hogy az eseményeket valóban ebben a koordináta-rendszerben értelmezze. Más kérdés, hogy a történések nem okvetlenül sietnek illeszkedni a roppant elszántsággal meghatározott kormányfői forgatókönyvhöz. A cikk írója úgy véli, a közvélemény többsége azonban a romló életkörülmények ellenére mindmáig akceptálja a miniszterelnök unortodoxiáját. A nemzeti érdekekre hivatkozó és Brüsszellel szemben fölöttébb kritikus irányvonalat ez idő szerint valamivel még többen is támogatják, mint 12 évvel ezelőtt az első Orbán-kormányt, amely 2000–2001-ben éppen két kézzel szórta a pénzt a millenniumi ünnepségekre. „Szinte túl jól állunk” – jelentette ki a közvélemény-kutatások kapcsán nemrég a Heti Válaszban a vezető kormánypárt egyik alelnöke, Pokorni Zoltán, aki szerint bőven elég lenne, ha a választások előtt három hónappal volna annyira széles a Fidesz bázisa, mint jelenleg. A Hvg.hu állítja, a biztos választók csaknem fele azonban, Orbán végtelenített „bűnlajtsroma” – lásd autokratizmus, egypárti alkotmány, szociális érzéketlenség, trafikmutyi, azerbajdzsáni lélekkufárkodás, visszamenőleges jogalkotás, termőföld-manipulációk, választójogi ügyeskedés – ellenére, még ma is a kormányfő és politikája mögött áll.
