Pesti Srácok

Castro titkos élete

Castro titkos élete

Mostanáig csak a legfelsőbb körökben terjedő, hűs koktélok mellett elsuttogott pletykák alapján lehetett sejteni vagyonának nagyságát, ám mióta testőre kitálalt, fény derült a mesebeli pompára: privát sziget, tucatnyi ingatlan, hajók, magánrepülőgép és szivardobozba rejtett gyémántok - írja a Népszabadság a kubai Fidel Castroról. A napilap cikke szerint a luxus Castro volt kubai államfő és pártvezető mindennapjainak részét képezi. A betegsége miatt 2006-ban visszavonult Comandante évtizedek óta él luxuskörülmények között, legalábbis ezt állítja az El Mundo hasábjain egykori testőre, Juan Reinaldo Sánchez. Az exalezredes, aki tizenhét évig (1977–1994) volt az egykori elnök személyes testőrségének a tagja, a „Fidel Castro eltitkolt élete” című könyvben mesél „a forradalom legjobban őrzött titkáról”. Amit a Népszabadság szerint a Napkirályt, XIV. Lajost idéző pompához hasonlít. A Franciaországban publikált könyvben Sánchez leírja, hogy Castro egyik kedvenc időtöltése az volt, amikor kihajózott az Aquarama II nevű – egzotikus angolai fával burkolt – luxusjachton, amelyet a néhai szovjet pártvezetőtől, Leonyid Brezsnyevtől kapott. Úti célja gyakran saját szigete, a Kubától délre elterülő Cayo Piedra volt, amelyet Sánchez földi paradicsomként jellemez. Cayo Piedrán Castro hosszú sétákat tett, de gyakran vadászott, búvárkodott és úszott delfinekkel.

Sánchez azonban nemcsak a luxusról számol be, hanem megismertet a politikussal és a magánemberrel is. Mint írja, Castro rendkívül okos, karizmatikus személyiség, ám egocentrikus, hisztériára hajlamos ember. Mindig is gyanakvó volt, aki szövetségeseit – így a néhai Hugo Chávez venezuelai elnököt – is lehallgattatta. Ha autójában utazott, a lábánál mindig volt fegyver, mindenhová tíz testőr, valamint két vérdonor kísérte.

A teljes cikk itt olvasható. Fotó: Nol

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.