Az új munkarend szerint is lesz minden héten parlamenti ülés és az ellenzék joga sem csorbul
Az Alapjogokért Központ megvizsgálta az Országgyűlés új, márciustól hatályba lépő munkarendjére vonatkozó szabályokat. Az elemzés során a központ arra a megállapításra jutott, hogy az új munkarend nem azt jelenti, hogy az Országgyűlés a jövőben csak „kéthetente” ülésezne, hiszen ezentúl is lesznek ülésnapok minden héten. A tavaszi ülésszakban tehát a parlament – ahogy eddig is – minden héten összeül, pusztán az egyes ülések lesznek hosszabbak, mivel azok két héten keresztül fognak tartani. A korábbiakhoz képest mindösszesen annyi eltérés lesz, hogy a második héten már nem lesz szükség határozatképesség biztosítására, mivel akkor szavazásokra sem kerül sor. Mindez azonban nem nevezhető rendkívülinek, hiszen a törvényhozó hatalom – már csak a hatalmi ágak szigorú elválasztása okán – saját működési rendjének megalkotása során széles döntési szabadsággal bír. Nem csak joga, hanem alkotmányos kötelessége is a saját szervezeti-működési szabályait kellő részletességgel meghatározni, nyilvánvalóan az Alaptörvény, az országgyűlési törvény és a Házszabály keretei között.
A 2014-ben hatályba lépő új Házszabály – ahogy a korábbi is – biztosítja az új működési rend alapkereteit, sőt, kifejezett célja volt a törvényalkotási munka lassítása. Ezt szolgálta többek között annak meghatározása, hogy a törvényjavaslatok benyújtása és általános vitája között minimálisan öt napnak kell eltelnie, de az is, hogy a részletes vitát lefolytató bizottsági üléseket a törvényalkotási bizottság ülése követi a zárószavazás előtt. Az új működési rend tovább konszolidálhatja a 2014 előtti, igencsak hektikus jogalkotási munkát, amennyiben az eddigi négy helyett öt hétre növelheti az alapeljárást és a „második héten” nyugodtabb bizottsági munkát tesz lehetővé. Mindettől függetlenül azonban az ellenzéki parlamenti jogokon csorba nem esik, hiszen az „első héten” ezentúl is lehetőség lesz napirend előtti felszólalásra, azonnali kérdésre, valamint megkettőzött időtartamban interpellációra is. A „második héten” ez utóbbira nem, de azonnali kérdésre, kérdésre és napirend előttire továbbra is mód nyílik.
Megállapítható továbbá, hogy a nemzeti törvényhozások Európa-szerte változatos munkaszervezési módszereket alkalmaznak: Szlovéniában például minden hónap utolsó hetében tartanak plenáris ülést, a cseh képviselőház pedig minden 7 üléshét közül kettőn tart csak plenáris ülést. Németországban sem hetente ülésezik a Bundestag, hanem két- vagy háromhetente. Mindezek alapján kijelenthető, hogy az a gyakorlat is összeegyeztethető lenne mind a hazai, mind a nemzetközi gyakorlattal, ha a magyar Országgyűlés valóban csak „kéthetente egyszer” tartaná üléseit.
