Pesti Srácok

"Nemzeti minimum legyen a gulág áldozataira emlékezni"

"Nemzeti minimum legyen a gulág áldozataira emlékezni"

Mindenki számára természetes nemzeti minimum legyen a gulágra hurcolt áldozatokra, az ötvenhatos hősökre és a magyar katonákra mint hősökre való emlékezés - szólított fel az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára vasárnap a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kőteleken.

A településről a Szovjetunióba elhurcoltak emlékére állított emlékmű és emléktábla avatási ünnepségén Rétvári Bence azt mondta: csalódás volt, hogy a rendszerváltás után 26 évvel sem sikerült a teljes nemzetnek együtt emlékeznie az ötvenhatos hősökre, áldozatokra, hiszen a parlament ünnepi üléséről "az utódpárt frakciója" távolmaradt. Úgy fogalmazott: a távolmaradás egyvalamit jelent, azt, hogy "ők még mindig azokhoz állnak közelebb, akik nem engedtek virágot vinni a névtelen sírokra". Bízik abban, hogy már nem sokáig tart az az időszak, amikor ebben a kérdésben nincs konszenzus - tette hozzá az államtitkár. Rétvári Bence arról beszélt, hogy 800 ezer magyart hurcoltak el különböző okokból a gulágra a második világháború végén vagy után.

Hozzátette: az elhurcoltak közül minden negyedik ember soha nem tért vissza, 200 ezer magyar valahol Szibériában vagy útközben egy jeltelen fagyos, tömegsírban nyugszik. A parlamenti államtitkár szólt arról, hogy 26 év késéssel állnak a tehervagon ajtaját szimbolizáló emlékmű mellett Kőteleken, mert előtte "a félelemből hallgatás kultúrája" volt. Szavai szerint 26 évvel ezelőtt, a szabad Magyarország első pillanataiban kellett volna az emlékműveket felállítani. Hozzátette: ha megkésve is, de végre áll Kőteleken is az emlékmű. A Gulág-emlékévben összesen 250 magyar településen állítanak hasonló emlékművet, rendeznek megemlékezést vagy adnak ki kiadványt a szörnyűségekről - közölte. A kommunizmusnak Kőteleken 57 áldozata volt, de a világon összesen 100 millió áldozatról van szó - mondta. Rétvári Bence kitért arra, hogy van olyan politikai rendszer, amely a besúgásra, feljelentésekre, irigységre épít, "az ilyen rendszerektől kell megmenekíteni a magyar jövőt". Azért állítanak emléktáblákat, mert tisztelegnek az áldozatok előtt - közölte. Feladat a magyar nemzetet, Magyarországot immúnissá tenni az ilyen és hasonló eszmék ideológiájával és törekvéseivel szemben, ezért kell védeni a magyar szabadságot és függetlenséget - tette hozzá.

Kőtelek község önkormányzata a Gulág '67 Alapítvány kezdeményezésére állított fel emlékművet a második világháború végén Kőtelekről a Szovjetunióba hurcolt és többségében soha vissza nem tért 57 áldozat emlékére, márvány emléktáblán felsorolva az elhurcoltak nevét. Az emlékmű elkészítéséhez az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2,5 millió forinttal járult hozzá. Az emlékművön elhelyezett másik márvány emléktábla a második világháború kőteleki katona áldozatainak állít emléket nevük felsorolásával.

PS/MTI, Fotó: MTI

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

Kegyelemre várva: a Budaházy család és a terrorvád 14 éve

Exkluzív 2023 január 7.
A Hunnia-ügy tizenhét vádlottja közül hétnek adott kegyelmet a közelmúltban Novák Katalin köztársasági elnök. Tíznek nem, azaz esetükben a döntést elhalasztotta. Budaházy Györgynek, a 2006-os nemzeti ellenálás vezéralakjának az újév nem hozta el a szabadságot. A háromgyermekes gépészmérnök édesapa 2009 óta áll büntetőeljárás alatt, a legsúlyosabb terrorváddal olyan események miatt, amelyek a gyurcsányi rendőrterror idején történtek és amelyekben egyetlen ember haja szála sem görbült meg. Amikor Budaházyt először elvitték a rendőrök, a legkisebb lánya mindössze 3 éves volt. Három gyermek nőtt fel úgy, hogy az édesapa fontos helyzetekben, amikor szükség lett volna egy apára, nem lehetett mellettük. A PestiSrácok.hu exkluzív riportjában most ők, a családtagok mesélnek: Bernadett, a feleség, akinek össze kellett tartania a családot; Villő, akinek kisgyermek korában konkrétan nélkülöznie kellett az apát; Boglárka, az NB I-es röplabdázó, aki éveken át hiába nézett a lelátó felé, édesapja büszke tekintetét keresve; és Botond, aki a közös filmnézésekre, íjászatokra emlékezve merített erőt, amikor tizenévesen neki kellett lennie a férfinak a családban, az erőt tartani édesanyjában és húgaiban. A közgazdász feleség ma egy ügyvédi irodában dolgozik, a két nagyobb gyermek egyetemre jár, élsportoló, a legkisebb még gimnáziumba – minden nehézség ellenére olyan emberekké váltak, akikre édesapjuk büszke lehet.