Máté T. Gyula özvegye, Ócsai Rita férjéről itt, e hasábokon arról írt,
ma délután Gyula „átült” az égi kávéház teraszára. Büszkén vallotta, hogy soha nincs elég korán a kávéhoz, mert neki Hivatása (így, nagybetűvel) volt a Kedves Olvasót szeretni, tisztelni, a lehetőség szerint még mosolyra fakasztani is.
Stefka István megemlékezésében kollégánkról a PestiSrácok.hu-n úgy fogalmazott,
humanista volt, aki soha nem alázott meg senkit sem, távol állt tőle a belvárosi, gonoszkodó, hazudozó, a valóságot megmásító stílus. Fiatal kora ellenére a klasszikus, hagyományos magyar újságírói magatartást követte.
Thürmer Gyula, Máté T. Gyula édesapja többek között az alábbi szavakkal búcsúztatta fiát:
Tudott bánni a magyar nyelvvel, érezte a szavak ízét. Képes volt meghökkenteni, szórakoztatni, elgondolkodtatni. Ismerte a szó erejét, tudta, hogy írni felelősség. Írni csak jól szabad, vagy sehogy. Tudta, hogy az emberek biztonságra vágynak, hitet, és mosolyt akarnak. És szavaival ezt adta nekik.
