Pesti Srácok

Nem sikertörténet a svéd integráció

Nem sikertörténet a svéd integráció

Nem sikertörténet a svéd integráció, maguk a kormányzó szociáldemokraták is úgy látják, hogy tarthatatlan a jelenlegi bevándorláspolitika - mondta Flamm László külügyi szakértő az M1 aktuális csatornán vasárnap.

A sikertelenség egyik oka az oktatás; az 1990-es években nagyon sok olyan menekült érkezett Svédországba Európán kívülről, akinek a leszármazottai nem hajlandók részt venni a svéd oktatásban, így munkanélküliek lesznek, kívül rekednek, illetve sok más negatív következményt is von maga után ez a folyamat - fejtette ki.

A szakértő elmondta: a migráció továbbra is vezető téma Svédországban. A jelenlegi átmeneti kisebbségi kormány szigorította a menekültpolitikát, illetve történtek változások a bevándorláspolitikában. Próbálják megerősíteni a rendőrséget, valamint átalakítani az oktatást, megoldani az önkormányzatok finanszírozását, mert az integrálás költségei egyre magasabbak az országban.

Flamm László hangsúlyozta: a svéd társadalom mindig befogadó volt, megadják a lehetőséget a vallási, etnikai kisebbségeknek, hogy gyakorolják szokásaikat, ápolják hagyományaikat. Az ország most próbál egyensúlyt teremteni a migrációs kihívások és a hagyományos svéd befogadó, integráló jóléti állam között - tette hozzá.

PestiSracok facebook image

A sikertelen svéd kormányalakítási kísérletekről a szakértő elmondta: a jelek szerint egyik párt sem hajlandó feladni a programját. A helyzet lassan tarthatatlanná válik, mert november közepén el kell fogadni az új költségvetést, valamint új kormányt kell alakítani. Ha ez nem történik meg, akkor legkésőbb december 25-éig új választásokat kell kiírni, amire hatvan éve nem volt példa Svédország történetében - mutatott rá.

Forrás:

MTI;

Fotó:

MTI

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.