Schmidt Mária: Ez a kommunizmus dermesztő meséje
A kommunizmus hazugsága hetven év alatt százmilliónyi áldozatot követelt, miközben magasztos célokkal, nemes jövőképpel leplezte valódi természetét – mondta Schmidt Mária a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, az Uránia Nemzeti Filmszínház dísztermében tartott beszédében. A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint a "kommunizmus dermesztő meséje", hogy "kistestvéréhez", a nemzetiszocializmushoz hasonlóan jogszerűvé és hétköznapi gyakorlattá tette embertársaink megbélyegzését, kirekesztését, sőt, megkínzását és meggyilkolását is.
A kommunizmus kizárólagosságot követelt magának: "hívőire" és alsóbbrendű "hitetlenekre" osztotta az emberiséget. Akik megtagadták a kommunista "hitet", azokra halál várt, jéghideg számkivetettség vagy az a bizonyos "sorstalanság"
– emlékeztetett Schmidt Mária a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján elmondott beszédében. A Terror Háza Múzeum főigazgatója beszédében arra is emlékeztetett, hogy a kommunizmus alatt milliószámra mészároltak le ártatlan embereket egy tökéletesnek hazudott jövőképért, miközben az egész világot arról győzködték, hogy a kommunizmus a "létező világok legjobbika". Schmidt szerint ennek a hazugságnak azok dőltek be, akik nem szereztek róla első kézből tapasztalatot, mert a vasfüggönyön túl, biztonságban, jólétben és szabadságban éltek.
Ez intő jel. Megtanulhatjuk belőle, hogy a szabadság nem véd meg az ostobaságtól. Vagyis: aki szabad, gyakran elfelejti, milyen is szabadság nélkül élni. Mi itt, Közép- és Kelet-Európában, 30 évvel ezelőtt nyertük vissza a szabadságunkat és a függetlenségünket
– tette hozzá. A főigazgató arra is figyelmeztet, hogy sokkal többet beszélnünk a hőseinkről, mert nekik köszönhetjük a szabadságunkat, az önbizalmunkat.
Nekünk, mindannyiunknak, akik elsőkézből való tapasztalatokkal rendelkezünk a kommunizmusról, külön kötelességünk, hogy mindezt újra és újra elmondjuk Európa és a világ többi nemzetének. Azoknak, akik nem élték meg mindazt a rettenetet, amit mi, akik nem tapasztalták meg a kommunizmus hideg valóságát. Akik közül sokan túl könnyű prédának bizonyulnak azok számára, akik emberbaráti álcák mögött képviselik emberellenes eszméiket. Fel kell nyitnunk a szemüket!
– szólított fel Schmidt Mária. A főigazgató szerint a második világháború utáni Európát több, mint fél évszázadon keresztül az elhallgatás, a tagadás, a féligazságok jellemezték. Mint mondta, a hallgatás csendje lepte be a népvándorlások korát megidéző, kollektív megbélyegzésen alapuló ki- és áttelepítéseket, vagy azoknak az ártatlan millióknak a sorsát, akiket rabszolgamunkára hurcoltak a szovjet birodalom lágereibe, és akik közül több millióan halálra fagytak, éhen pusztultak, járványok áldozatai lettek vagy beleőrültek a rájuk mért kínokba.
Európa sokáig nem akart tudomást venni erről. Az ’50-es ’60-as évekre nyugodtan tekinthetünk úgy, mint a teljes bénultság állapotára. (...) A nemzetközi szocializmus emberellenes természetére, bűncselekményeire Nyugat-Európában sokan, köztük döntéshozóinak egy nem elhanyagolható része ma is elnézően legyint, és ez felér egy újabb árulással. A megélt traumákat az elhallgatás, a tagadás – rosszabb esetben a féligazságok szajkózása – csak növeli. (...) Ezért a kommunizmus bűneire legyintők, az azokat relativizálók, vagy tagadók, a Marx-szobrot állítók – akik megtagadják, hogy osztozzanak velünk az általunk megélt múlt tanulságaiban – egyben közös jövőnkre is nemet mondanak
– fogalmazott a Terror Háza Múzeum főigazgatója. Schmidt Mária megjegyezte: a kommunizmus a földkerekség egyik legembertelenebb rendszere volt, ami 100 millió emberéletet követelt. Áldozatainak száma azonban ennél nagyságrendekkel több. A főigazgató beszédében kitért az emlékezetpolitika fontosságára is; véleménye szerint ahhoz, hogy túlélők lehessünk, nemcsak azokat kell áldozatnak tekinteni, aki személyesen szenvedett sérelmet, hanem a magyarság egészét, hiszen akit nem hurcoltak meg, az is éveket veszített életéből a kommunista elnyomás vagy annak utóhatásai miatt.
Ha túlélők akarunk lenni, nemcsak a megalázottak és megszomorítottak nevét kell felidéznünk. A valódi túlélő – a közhiedelemmel szemben – magára is gondol, mert az áldozatok végeláthatatlan listáján az ő nevének is helye van. Mert azon túl, hogy szabadságtól, rokonoktól, barátoktól fosztottak meg bennünket, időt is veszítettünk
– fogalmazott.
Forrás: Látószögblog; Fotó: MTI
