Pesti Srácok

Az atomfegyverektől mentes világ megteremtéséért való kiállásra kérte a japán kormányt Nagaszaki

Az atomfegyverektől mentes világ megteremtéséért való kiállásra kérte a japán kormányt Nagaszaki

Az atomfegyverektől mentes világ megteremtéséért való kiállásra kérte a japán kormányt Nagaszaki polgármestere vasárnap, a várost sújtó amerikai atomtámadás 75. évfordulóján.

Taue Tomihisza felszólította a kormányt, hogy írja alá és bocsássa ratifikálásra az atomfegyverkészletek betiltására vonatkozó, 2017-ben elfogadott ENSZ-egyezményt, amely még nem lépett hatályba.

– mondta a polgármester Nagaszaki békeparkjában mondott beszédében. Abe Sinzó kormányfő viszont az emlékezőkhöz – közöttük ott voltak túlélők és az áldozatok családtagjai is – szólva nem tett említést az atomfegyver-tilalmi szerződésről. Kazuo Ishiguro brit regényíró, aki Nagaszakiban született kilenc évvel az atomtámadás után, üzenetében azt kérte, hogy "ne feledjük el, mennyire sérülékeny maradt a civilizációnk", és kiemelte az "emberi élet mindenek feletti értékét". António Guterres ENSZ-főtitkár figyelmeztetett, hogy "veszélyben van a nukleáris leszerelésben elért történelmi előrehaladás, miután az atomfegyverek jelentette veszélyt csökkentő, illetve ezen fegyverek felszámolására hivatott eszközök és egyezmények hálózata szétmállóban van".

PestiSracok facebook image

– szögezte le. A hetven ország képviselői jelenlétében tartott megemlékezésen, amelyen Abe Sinzó szinte szó szerint a három nappal korábban Hirosimában elmondott beszédét ismételte meg, kijelentette, hogy a kormány továbbra is elkötelezett az atomfegyvermentes világ mellett. A nap folyamán tartott sajtóértekezletén azonban a kormányfő közölte, hogy Japán, mint az Egyesült Államok szövetségese, nem csatlakozik a 2017-es ENSZ-egyezményhez, bár "ugyanaz a célja".

1945. augusztus 6-án Hirosimát, három nappal később Nagaszakit érte atomtámadás. A szörnyű pusztítás nyomán Japán megadta magát: 1945. augusztus 15-én Hirohito császár bejelentette a szigetország kapitulációját. A történészek mind a mai napig vitáznak arról, hogy szükség volt-e a két atombomba ledobására. Az egyik oldal szerint igen, hiszen így sikerült megmenteni rengeteg amerikai katona életét, akik elestek volna, ha szárazföldi támadást kell indítani Japán ellen. Mások viszont azt állítják, hogy a szigetország már mindenképp közel állt a kapitulációhoz, és ez atomtámadás nélkül is bekövetkezett volna.

Forrás: MTI

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.