Pesti Srácok

Az Action for Democracy kifejezetten a magyar választások befolyásolására kaphatta a milliárdos összegeket

Az Action for Democracy kifejezetten a magyar választások befolyásolására kaphatta a milliárdos összegeket

Bár az Action for Democracy hivatalosan a diaszpórában élő magyarság voksolásának elősegítését tűzte ki fő céljául, ehelyett az általa Amerikában összegyűjtött milliárdos összegeket a magyarországi országgyűlési választások befolyásolására használta fel úgy, hogy a szóban forgó pénzek a pártok kampánybeszámolóiban szereplő cégeknél kötöttek ki – egyebek mellett ezt támasztja alá a Nemzeti Információs Központ nemrég nyilvánosságra került beszámolója.

A Nemzeti Információs Központ ellenőrizte a baloldal kampányát milliárdokkal támogató Action for Democracy hivatalos bejegyzési dokumentációját, amelyet 2022. március 9-én nyújtott be a korábban Bajnai Gordon volt kormányfő, valamint Karácsony Gergely főpolgármester tanácsadójaként is ténykedő Korányi Dávid és Christopher Maroshegyi New York állam illetékes hivatalánál. A számlaforgalmi adatok áttekintésekor kiderült, az AD úgy kezdeményezett több száz millió forintos utalásokat az érintett magyar szervezetek irányába, hogy még be sem volt jegyezve.

– tartalmazza a nyilvánosságra hozott beszámoló.

PestiSracok facebook image

Korábban egyébként mind Márki-Zay Péter, a baloldal volt kormányfőjelöltje, mind Korányi Dávid igyekezett hangsúlyozni, hogy kizárólag a magyar diaszpóra tagjai körében gyűjtötték a felajánlásokat. Erről az állításról – Rákay Philip leleplező videójából – hamar kiderült, hogy egy szó sem igaz belőle, hiszen az AD adománygyűjtő felületén nem volt útlevélszám-rubrika, vagyis nemcsak magyar állampolgársággal rendelkező személy, hanem gyakorlatilag bárki utalhatott pénzt az amerikai szervezet számlájára.

A bejegyzési dokumentáció kitöltése során az alapítók jelezték azt is, hogy nagy összegű, 25 ezer dollár feletti támogatások is érkezni fognak az AD számlájára. Ez a tény lényegében már önmagában cáfolja azokat a hangzatos kijelentéseket, amelyek a mikroadományokra épülő gyűjtésről szóltak. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az internetes archívumban még élő adománygyűjtő felületen működő számláló csupán tizenegy felajánlást mutat, akkor semmi kétség afelől, hogy kisebb adományokról szó sem volt.

A NIK szerint a történtek azt valószínűsítik, hogy az AD-t eleve felépített pénzügyi háttérrel, célhoz kötötten hozták létre.

Magyar Nemzet; Fotó: Facebook/Korányi Dávid

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.