Szalai Piroska: a külföldi „felforgatóknak” logikus tervük volt
Több száz éves közgazdasági tanokat döntött meg az infláció. Közben a DK pedig mindent szabotálni akart: többek között a minimálbér-emelést is – írja a Mandiner.
Az 1976-ban közgazdasági Nobel-díjat kapott Milton Friedman mondta ki azt az alapvetést, hogy az infláció mindig monetáris, pénzügyi jelenség. Kimutatta, hogy egy adott országban forgalomban levő pénzmennyiség és az árszint összefügg, köztük oksági kapcsolat van (nem az egyes termékek árai, hanem az árszint). Ezért aztán évtizedek óta mindenkinek azt tanítják, hogy az árak emelkedésének ütemét úgy lehet megfékezni, hogy a gazdaságban levő feleslegesen sok pénzt ki kell vonni, amit a jegybank tud megtenni kamatemeléssel. E gyógymód mellékhatása azonban az, hogy szűkül a piac, leállnak a beruházások, a cégek megszorításokat vezetnek be, csökkentik a prémiumokat, jutalmakat, esetleg a béreket is, illetve költségracionalizálás címen elbocsátásokba kezdenek, így aztán nő a munkanélküliség. Ezt tapasztalhattuk a rendszerváltás idején, amikor 1988–1998 között kétszámjegyű volt az infláció egy évtizeden keresztül, a foglalkoztatottak száma soha nem látott mértékben csökkent, a munkanélküliség nőtt
– írja Szalai Piroska a Mandineren. A cikk szerint ez azt jelenti, hogy akiknek megmaradt a munkájuk, azoknak is csökkent a reálkeresetük, amely összességében majdnem harmadával esett vissza, az 1966-os szintre zuhant.
Hasonló történt 2006–2010 között is, akkor 6%-kal csökkent átlagosan a foglalkoztatottak reálkeresete, a munkanélküliség a 2002-es szinthez képest megduplázódott, és 2010-re ismét kétszámjegyűvé nőtt az infláció. Sőt, a költségvetés működőképességének fenntartásához, a nyugdíjak és közszféra béreinek a kifizetéséhez jelentős hiteleket vettek fel külföldről, többek közt a Világbanktól, amely ennek fejében hatalmas lakossági megszorítások bevezetésére kötelezte a Gyurcsány–Bajnai-kormányokat. Mindkét esetben évekbe – sőt évtizedbe – telt, míg sikerült megfékezni az inflációt. A mostani infláció idején azonban teljesen mást tapasztalunk. Legfontosabb eltérés, hogy nem csökken a foglalkoztatás, és a keresetek növekedésének dinamikája is megmaradt. Nálunk 15% körüli szinten, így egy év alatt visszaállt átlagosan a reálkereset növekedés
– fejti ki a szakértő.
Miért tért el alapjaiban ez az infláció a korábbiaktól?
– teszi fel a kérdést Szalai Piroska.
Azért, mert most az infláció annak következménye, hogy csorbult a szabad verseny. A szankciók miatt többek közt földgázt sem vásárolhatunk onnan, ahonnan leginkább megérné, ahol a legolcsóbb. E források kiesése miatt aztán megugrottak az árak, ami továbbgördült a teljes gazdaságon
– magyarázza. Szalai Piroska szerint éppen ezt a helyzetet próbálta meglovagolni az ellenzék, akiket ő csak „felforgatóknak” nevez.
Az infláció az állam kiadásait is növelte, és a bevételei a fogyasztás csökkenése miatt nem emelkedtek. Így a külföldi „felforgatóknak” logikus terve volt, hogy ha nem kapjuk meg az unióból nekünk járó pénzeket, azzal ellehetetleníthetik a kormányt. Ugyanezért támogatták a közszférabeli bérkövetelések szervezőit is, vágyva arra, hogy kormányválságot idézzenek elő, és még az előrehozott választás előidézésének lehetősége is lebegett a szemük előtt
– írja.
Itthon a „felforgatásban” vélhetően a legtudatosabb a DK. Folyamatosan eltúlozza az infláció mértékét, megkérdőjelezi a keresetek emelkedésének ütemét, a minimálbér-tárgyalásokon a hozzájuk közel álló szakszervezetek képviselője nem fogadja el a közös megállapodást, hogy ezzel is fékezze vagy legalábbis késleltesse a minimálbér-emelést. Úgy tálalja, mintha a nemrégiben elfogadott európai minimálbér-irányelvet ők intézték volna el, hogy ezzel is rászorítsák a kormányt, emelje meg a magyar minimálbéreket
– teszi hozzá. A szakértő arról is ír, hogy nem könnyű a bérek, keresetek összehasonlítása az Európai Unióban, mivel nincs egységes módszer a mérésükre.
A teljes írás ITT olvasható.
Forrás: Mandiner; Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
