Egy napra jugoszláv lemezborító lettem
Állítólag nem is a Jugoton adta ki azokat a lemezeket, melyeket a különböző, nem annyira az APEH fennhatósága alatt működő piacokon árultak a rendszerváltozás idején, csak a zágrábi cég brandje nálunk a minőséget jelentette, így szakmányban vásárolhattuk azokat a hamisított lemezeket, melyek borítójára rátették az Iron Maiden fotóját és ráírták, hogy Metallica – Ride the Lighting. Valami hasonló jugót toltam tegnap, amikor a Senkihelyettes kettőről elhittem, hogy ő maga Azahriah, és még a cikk címébe is beleírtam a mulatós király nevét. A Telex meg kiröhögött, de ez egy ilyen műfaj: aki hülye, azon nevetnek.
Ha az ember valami újságíró-féleség, akkor időről időre sikerül neki olyat írnia, ami nem annyira állja ki a valóság próbáját. A szerencsések közé tartozom, csak egyszer veszített miattam pert a PS, azt a bravúrt is az ügyvédnek sikerült valahogy összehoznia. De rendesen még be se pereltek, talán majd most, hitelrontásért, szegény Azahriát vádoltam azzal, hogy hülye, pedig csak egy pacekra hasonló (a magamfajta öreg f@szoknak már minden kölyök egyforma) Puzsér-szekundáns adta elő az elemi szövegértésre képtelen fogykost.
Nem nagy ügy, tulajdonképpen a saját haverjaimtól többet kaptam ezért, mint a Telextől. Mondjuk ők tisztában vannak vele, mennyire elmélyült ismerője vagyok a popzenének, néhány éve simán elhittem, hogy Prince tolja a half time show-t az NFL döntőben, és akkor még csak pár éve volt halott szegény. Lemaradtam róla, mint Azahriah tündökléséről és visszavonulásáról.
Így jártam történelmileg, ez legyen a legnagyobb tévedésem! Meg legközelebb megfogadom a saját tanácsomat, és kikérem a ChatGPT véleményét.
