Pesti Srácok

A következő évtizedekben is velünk marad a nukleáris fenyegetettség

A következő évtizedekben is velünk marad a nukleáris fenyegetettség

A nukleáris fegyverek újbóli használata nyolcvan éve tartja rettegésben a világot. Jelenleg kilenc ország mondhatja magát atomhatalomnak, ezek összesen 12 ezer robbanófejet birtokolnak, és bár korlátozottan, de alkalmasak politikai nyomásgyakorlásra is. Reif Roland, a XX. Század Intézet történésze reméli, 1945 után nem lesz újabb éles bevetése a nukleáris arzenáloknak, hiszen a fenyegetettség biztosan megmarad a következő évtizedekben is.

Ezerkilencszáznegyvenöt augusztusa történelmi fordulópontot jelentett a fegyverfejlődésben: ekkor dobták le Hirosimára és Nagaszakira az atombombát, amely példátlan pusztítást hozott, több mint százezer halálos áldozattal. Ugyan végső soron ez zárta le a második világháborút, egy időben nyitotta meg a nukleáris korszakot is.

A XX. Század Intézet történésze, Reif Roland írásában azt is ismertette, hogy a Curie házaspár, Einstein, Szilárd Leó, Teller Ede és más tudósok munkája alapozta meg a Manhattan-tervet, amely megváltoztatta a hadviselést és a nemzetközi politikát.

A háborút követően a Szovjetunió, majd Nagy-Britannia, Franciaország, Kína és más államok is atomhatalommá váltak.

„A nukleáris fegyverek birtoklása kettős célt szolgált: elrettentést és stratégiai súlyt, miközben alkalmazásuk a nemzetközi normák miatt tabuvá vált. A hidegháború során az atomerő-paritás hozzájárult a „hosszú békéhez”, bár a szakértők vitatják, mennyiben garantálta valóban a stabilitást”

– áll a terjedelmes szövegben. 

Reif szerint a nukleáris fegyverkezés motivációi mögött biztonsági, belpolitikai és presztízsszempontok is állnak, stratégiái között pedig a gyors fejlesztést, titkos program és technológiai alapok kiépítését is találjuk.

Ahogyan a történész is írta, jelenleg kilenc ország rendelkezik atomfegyverrel, világszerte több mint 12 ezer robbanófej található, és a fegyverek politikai nyomásgyakorlásra korlátozottan alkalmasak.

Az írásból az is kiderül, hogy a XXI. században a nukleáris fenyegetés újra erősödik: Oroszország és Kína modernizálja arzenálját, Irán programja aggodalmat kelt, és fennáll a kockázat, hogy új államok is csatlakoznak a nukleáris klubhoz.

„Oroszország a Roszatom révén ma a világ atomerőmű-exportjának mintegy hetven százalékát uralja, és a nukleáris együttműködésen keresztül igyekszik erősíteni geopolitikai befolyását és támogatottságát a fejlődő országokban”

– írta Reif.

A bizonytalanság, a nukleáris hatalmak lehetséges további bővülése, a taktikai atomfegyverek alkalmazásának esetleges fellazulása, valamint a nagyhatalmak azon törekvése, hogy riválisaikat megelőzve semlegesítsék a nukleáris megtorlás lehetőségét, és technológiai előnyt szerezzenek, a jövőben is magában hordozza az eszkaláció veszélyét, még ha erre a jól kikristályosodott parancsnoki és irányítási rendszereknek köszönhetően jelenleg kevés esély is van.

„Az atomfegyverek az elkövetkező évtizedekben is biztosan velünk maradnak, és csak remélni lehet, hogy alkalmazásuk és szerepük kapcsán nem történik lényeges változás”

– tette hozzá.

Kiemelt kép: MTI/EPA/Makszim Sipenkov

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)