Az OECD szerint meglepően élvezzük az életet, és tudásszintünk alapján sem lógunk ki az európai átlagból
Több olyan adat is napvilágot látott a közelmúltban, amely szerint a magyarok uniós összevetésben előkelő helyeken foglalnak helyet az egyetemisták közérzetéről, az életben való boldogulásukról szóló adatokat vizsgálva. Az OECD szerint a magyar diplomások több mint nyolcvan százaléka boldognak érzi magát, ami az egyik legjobb eredmény Európában. Mondjuk vannak szomorúbb részek is, még úgyis, hogy egyébként összevetésben azokban sem állunk rosszul.
Egy OECD-felmérés kimutatta, hogy a 18 és 24 év közötti magyarok 5 százaléka dolgozik az egyetem mellett, ami az olasz és görög egyetemistákéhoz hasonló arány, szemben a 19 százalékos OECD-átlaggal.
Ha az OECD felmérés igaz, akkor nem akarjuk tudni, hogy mi lehet a többi országban, akikhez képest mi nagyon boldogok vagyunk (már ha hiszünk az ellenzéknek)
A felmérés szerint az átlag felett van Hollandia, Ausztria, Norvégia, Svájc, Németország, Finnország, Szlovénia is, akiknek egyetemistái 21–51 százalékban munka mellett teljesítik a krediteket.
Arra a (2023-ban feltett) kérdésre, hogy előző héten hányszor élvezte az életét, illetve hányszor volt boldog, a 24 és 64 év közötti magyar diplomások 83–85 százaléka válaszolt úgy, hogy mindig(!) vagy többnyire, ami OECD-szerte az egyik legjobb arány, de az érettségizetteknek és a szakképzést végzetteknek is 74-80 százaléka jelölte meg ezeket a válaszokat. Svédországban a diplomások 64 százaléka élvezte a felmérés előtti héten az életét, Olaszországban, a dolce vita hazájában mindössze 51 százalék, Ausztriában 70, Csehországban 66 százalék.
A jelentésből kiderül továbbá: bár a fiatalabb felnőttek eggyel jobban teljesítenek a középkorúakhoz képest, összességében a 2012-es készségfelmérési eredményekhez viszonyítva OECD-szerte általános és részben durva visszaesés tapasztalható – a legkevésbé iskolázottak körében látványos a romlás, a diplomások esetében pedig kisebb-nagyobb mértékű.
A mostanság sokszor követendő példaként emlegetett lengyeleknél a felsőfokú végzettségűek mindössze 255 pontot értek el azon a teszten, amelyen a szintén rontó, de az átlagot legalább továbbra is megütő magyarok 283-at, az egyelőre még élen járó finnek pedig 314-et – meghökkentő módon (legalábbis a jelentés szerint) a 25–64 év közötti diplomás lengyelek negyede az ötfokozatú skálán legfeljebb egyes szinten tud olvasni és számolni, azaz rövid szövegekben képes felismerni információkat és egyszerű matematikai műveleteket talán képes elvégezni, az ennél bonyolultabb feladatok azonban nem mennek neki (Magyarországon ez az arány 9 százalék, az OECD-átlag 13 százalék.)
Egy Eurostat-felmérés szerint pedig a 16–74 év közötti korosztályban az unió szerte a magyarok rendelkeznek a negyedik legnagyobb arányban legalább alapvető informatikai és adatműveltséggel, vagyis ennyien alkalmaznak efféle készségeket a mindennapokban. Hollandia, Finnország, Dánia, Magyarország, Svédország, Csehország, Észtország – ez az élen a sorrend, míg a lista alján Romániát, Olaszországot, Bulgáriát és Németországot találjuk. Magyarországon a falun élőknek is 84 százaléka rendelkezik digitális készségekkel, ami nemcsak a vonatkozó uniós átlagot haladja meg (77,6 százalék), hanem veri többek között a német, az olasz és a román városok átlagát is.
Na de amitől kitöri a frász az egyszeri írástudót!
A jelentés megállapítja, hogy bár tény, hogy a magasabban képzettek jobban teljesítenek a szövegértési, problémamegoldási és matematikai teszten (még szerencse), valójában az OECD-országokban (és azon belül Magyarországon)
„a felsőfokú végzettséggel rendelkező felnőttek átlagosan 60 százaléka képes értelmezni, értékelni és beépíteni a bonyolult vagy hosszú szövegekben foglalt információkat”.
Ezt a szomorú tényt sajnos mindenki meg tudja erősíteni, aki a felsőoktatásban valódi tudományt és nem tudományos liberalizmust oktat. A nyugati civilizáció az összes sikerét a lineáris szövegalkotási képességének és annak általános használatának köszönheti. Ezt a trendet törte meg először a tévé, majd az internet brutális túlhasználata, amely gyorsan nyújtja a kompetencia látszatát, de valójában nagyon töredezetten és rengeteg irreleváns és bizonytalan információval körítve tudja csak fenntartani a rajta nevelkedett generációk figyelmét. Lassan ki lehet mondani, az internetes "kultúra" nem alkalmas például a nyugati tudomány mai szinten történő szükséges művelésére. Arról nem is beszélve, hogy az is látszik, a tömeges felsőoktatás komoly színvonaleséshez vezetett, mert nem alkalmasak annyian az egyetemi szintű tudás elsajátítására, mint ahányan végül valahogy átbukdácsolnak a rendszeren. Akire a fenti kiemelt mondat igaz, azt becsapták az egyetemi diplomája átvételekor és az egész képzés során is. Ezen nagyon el kell gondolkoznunk, mert ha lényegében igaz, akkor százezres számban vannak olyan emberek akinek világába maga a képzési rendszer építette be a komoly életcsalódásokat. (a szerk.)
Forrás: Mandiner/Kiemelt kép: Facebook/Szegedi Egyetem
