Nyolc portál, nyolc nézőpont

A Transzparens Újságírásért Alapítvány megvizsgált nyolc hírportál, hogy kiderítsék, mennyire eltérőek a vélemények a szegedi háború ellenes gyűlésről mindkét oldalon. Számunkra nem túl meglepő módon nálunk, azaz a jobboldalon találtak nagyobb változatosságra.
valahányszor felmerül a "függetlenobjektívújságírás" (direkt így egyben) fogalma, a baloldalról mindig megkapjuk, hogy a mi fejünkben ott van egy kicsi Rogán Antal, és a jobboldalon mindenki ugyanazt írja. Nos, a Transzparens Újságírásért Alapítvány sajtókörképéből kiderült, hogy ennél árnyaltabb a helyzet: a jobboldali hírportálok jellemzően változatosabban tudósítanak ugyanarról az eseményről.

Transzparens Újságírásért Alapítvány elemzésében nyolc online hírportál, egész pontosan az Index, a 24.hu, az Origo, a HVG, a Mandiner, a Telex, a Pesti Srácok és a 444 tudósításait vették górcső alá.
A Pesti Srácok tudósítása szerintük kifejezetten eseménykövető és megerősítő hangnemben számol be a szegedi DPK-gyűlésről. A cikk részletesen felsorolja, kiket szólítottak meg a műsorvezetők, és milyen témák kerültek elő a kerekasztal-beszélgetés során, érdemi kritika nélkül közvetítve a résztvevők mondandóját. Áder János volt köztársasági elnök beszédét az elmúlt másfél évtized eredményeinek összegzéseként mutatja be, hangsúlyozva az ország gyarapodását. Orbán Viktor és Lázár János párbeszédénél a miniszterelnök legerősebb, mozgósító mondatait emeli ki, gyakran értelmező megjegyzésekkel erősítve meg azok súlyát. A gyermekvédelemmel kapcsolatos kritikus kérdezőt a lap minősítő módon, „tiszás trollként” írja le, és kiemeli, hogy tegezve szólt a kormányfőhöz, ezzel is a tiszteletlenség képét erősítve. A Pesti Srácok narratívájában a szegedi este mindenekelőtt a jobboldali tábor erejének és összetartásának demonstrációja.
A nyolc tudósítás közös pontja, hogy mindegyik az est hangsúlyos részeit keresi – csak épp máshol látja őket. A jobboldali sajtó inkább üzenet- és közösségerősítő keretben mutatja meg Orbán mondatait (a háború–béke tengely, a választási tét, a tábor stabilitása), míg az ellenzéki sajtó a ritka töréspontokat és a rendezvény kontrollált jellegét emeli ki. A legfontosabb tanulság talán az, hogy ugyanaz a formátum egyszerre tud „közvetlen, néphez lemenő” fórumként és „szűrt, színpadszerű” kommunikációs térként megjelenni – attól függően, melyik szerkesztőség tudósít róla.







