Vannak bakancslistás helyeim a világban, az egyik ilyen, Csecsenföld. Hogy miért? Ezt nem is olyan egyszerű elmagyarázni. Egy időben sokat lehetett hallani róla, amikor két háború is dúlt az orosz hadsereg és csecsen szakadárok között a Szovjetunió széthullása után. Vagy amikor 2012-ben „sahídkák”, (női terroristák) túszokat ejtettek egy moszkvai színházban. Utána sok évig lekerültek a politikai térképről, legalább is a magyar sajtóban.
Talán valahol végig ott motoszkáltak bennem ezek a történések és persze ott volt még az ország volt elnökének, Ahmat Kadirovnak a meggyilkolása 2004-ben, a grozniji Dinamo-stadionban. A bombát a stadion építésekor lebetonozták az elnöki tribün alá és több, mint egy évet vártak arra, hogy az elnök eljöjjön egy mérkőzésre. A robbanás akkora volt, hogy 30 ember vesztette életét. A kíváncsiságomhoz hozzátett még a jelen konfliktusa is Oroszország és Ukrajna között. A csecsenek köztudottan remek, félelmet nem ismerő harcosok és ott vannak mindig az első vonalban, legyen az Bahmut (Artyemovszk), Donyeck vagy Mariupol, ahol kifüstölték az „Azov-ezredet” az acélgyárból. Most éppen Kurszknál szorítják ki az áttörő az ukrán erőket.
Mostanában Dunát lehet rekeszteni kutatótanárokkal, szakértőkkel, influenszerekkel, akik egy kényelmes irodából vagy stúdióból megmondják, mi a helyzet a Donbaszban, Szíriában, Afganisztánban vagy éppen Csecsenföldön. Én leegyszerűsítem az „akadémiai kutatást” azzal, hogy odamegyek, ahol füleket vágnak le, lőnek vagy robbantanak. Beszélek az emberekkel, interjúkat készítek és utána merek csak kiállni a kamera elé, bár még így sem szeretem a “szakértő” titulust. Semmi szuperképesség vagy kapcsolati rendszer. Egy kedves, tisztelettel megfogalmazott e-mail eddig mindig megnyitotta a kapukat. Ez most is így volt. Ahogy leszállt velem az Aeroflot menetrendszerinti járata az Ahmat Kadirov Nemzetközi Repülőtéren már meg is csörrent a telefonom, hogy valaki vár a csecsen kormánytól.
Minket magyarokat szeretnek, arra már „padtársam” is ráébresztett, mert amikor megmondtam, hogy Budapestről jöttem akkor már kezdte keresni a rokonságot a magyarok és a csecsenek ősei között Szibériában. „Nomádok vagyunk és nagyjából egy helyről vándoroltunk el” -veregette meg a vállam a szakállas fiatalember. „Allah legyen veled itt Csecsenföldön” -tette hozzá mosolyogva. Új barátom, Biszlán is széles mosollyal várt a reptéren és percekkel később már terepjáróján suhantunk egy helyi étterembe, mert biztosan nagyon megéheztem a két és fél órás úton. Nagyjából egy félkilós marhasültből, fokhagymás szószból és galuskából állt az ebéd (dzsizsid galnas). Kiderült, akár csak mi, ők is sok mindenhez készítik a galuskát, aminek a neve is ugyan az. Fekete tea és mézes cseresznye koronázta meg az ebédet. Fantasztikus volt, persze az azt követő kajakóma is.
Nagyon komolyan veszik az iszlámot. Már a reptéren kint volt egy oktatótábla, hogy milyen a helyes öltözködés nőknek és férfiaknak. Még mi sem járhatunk rövid nadrágban és az atlétatrikó is tiltva van, a lányoknak nem lehet kint a válluk és a szoknyának legalább a térd vonaláig kell érnie. A nőknek nem kötelező a fejkendő (hidzsáb) van, aki hordja, vannak lányok, akik inkább fejpántnak kötik meg, de sokan járnak kibontott hajjal. Én közben azon filóztam, hogy talán én vagyok az egyetlen férfi a városban, akinek nincsen szakálla. Nagyon figyelmesnek tartják, ha az iszlám köszönést, az „asz szalamu aleikumot” (béke legyen veled) használod. Ezzel kifejezed a tiszteleted irányukba és ők is így viszonyulnak hozzád. Sok mecset van a városban és újak is épülnek. Ahova lakóparkot vagy új városrészt húznak fel oda épül mecset is. Ezt már a látványterveken is feltüntetik. Megkérdeztem, hogy a csecsnek nyelvén, hogy híják a mecsetet. „Mecset” jött a válasz, a galuska után már meg sem lepődtem. Ahogy azon sem, hogy még itt is elismerően nyilatkoznak Puskásról és Bozsikról, valamint elmondták, hogy régen Tatabánya volt Groznij testvérvárosa. Az, hogy a szállodám a Putyin-sugárúton van, amely Groznij legszebb utcája csak rátette az i-re a pontot. Köztudott, hogy Ramzan Kadirov és Vlagyimir Putyin jó barátok. Ő az egyetlen, aki akár farmerben és tornacipőben is bemehet az orosz elnökhöz.
Az egyetlen csalódás az, hogy éppen renoválják a nemzeti múzeumot és zárva van. Pedig érdekelt volna mélyebben az ország kultúrája az ott látható exponátok révén. Már az időszámítás előtt 3000 évvel ezelőtt életek itt emberek, a hurri-urartui népcsoport. A csecsenek is, akárcsak mi magyarok, keveredtek más népekkel a Kaukázusból és a Kaszpi-tenger környékéről. Az iszlámot (szunnita felekezet) érdekes mód elég későn a XVIII. században vették fel. Nyelvük, akárcsak a magyar teljesen egyedi, egy más népével sem rokon és mindössze 1,7 millió ember beszéli.
Folytatjuk!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS