GEOrgPOLITIKA – Nincs többé atomenergia, viszont legálisan füvezhetnek Németországban

A német kormány meghozta talán a legostobább döntését és az Oroszország elleni szankciók miatt kialakult energiaválság kellős közepén, szombaton lezárták az utolsó atomerőművet is. Kinek mit intézett a kormánya, ugye.

Régen az NDK-t szidta a nyugatnémet kormány és a Zöldpárt, hogy a lignittel működő erőművek környezetszennyezőek, légúti megbetegedést okoznak és tönkreteszik a tájat is, mivel a külszíni fejtés miatt erdők, sőt, komplett települések lettek ledózerolva. Most ugyanott tartunk, ahol harminc éve, de ki merné szidni a zöldeket? Sok alacsony jövedelemmel rendelkező ember és kisnyugdíjas már így is csak állami segítséggel, a szociális hivataltól kapott csekkel tudta kifizetni a rezsit, és ez most még drágább lesz, hiszen az olcsó és tiszta atomenergia nincs többé.

Az utolsó három reaktor, a Neckarwestheim 2, az Emsland és az Isar 2 együtt 4,1 GWh termeléssel járul hozzá a német energiaellátáshoz, ami a villamosenergia-termelés nagyjából 6–7 százalékát teszi ki. Összegezve a németek eldöntötték és bő egy évtized alatt fegyelmezetten végrehajtották a klímasemleges erőművek kivezetését, miközben a lignit használata a koronavírus-járvánnyal érintett évek kivételével érdemben nem csökkent. Helyette itt a barnaszén és a hipokrácia kis bonbonja, mivel a barnaszén nem elég, hogy ellássanak minden háztartást és az ipart elektromos árammal, ezért Franciaországtól vásárol Berlin áramot, amelyet ott atomerőművekkel állítanak elő. Na meg egy keveset a lengyelektől, akik feketekőszénből gyártanak elektromosságot. Ezen energiaimportok nélkül derék honfitársaim nem tudnák este töltőre dugni az elektromos verdájukat. A zöldek persze ezt úgy adják el a lakosságnak, mint emisszió nélküli autózás.

Az energiaválság haladékot biztosított az utolsó három, még üzemben lévő német atomerőmű számára, azonban április 15-tel, több mint 50 év után Németország búcsúzik az atomenergiától. A német nemzet sosem volt atompárti, ennek ellenére a lakosság kétharmada jelenleg inkább már megtartaná az erőműveket. Az erőműbezárások ütemezésekor a döntéshozók az olcsó orosz földgázzal számoltak, amely képes helyettesíteni az atomenergiát, valamint kiegyensúlyozni a dinamikusan növekvő szél- és napenergia-kapacitást. Ehelyett a németek számára maradt a szén és a magas villanyszámla, Európa számára pedig a német energiarendszer kiegyenlítésének a terhe. Németország kormánya 2002-ben a Zöldek nyomására döntött arról, hogy fokozatosan leállítják az összes, ekkor még 19 atomreaktorukat, és hosszútávon teljes egészében áttérnek a megújuló energiaforrások használatára. Az elhatározást csak mérsékelten követték a tettek. Az évtized végéig csupán három reaktor leállítására került sor. A fukusimai katasztrófa után fokozódott az atomellenes hangulat: ekkor a közvélemény-kutatások többsége azt mutatta, hogy a lakosság támogatja az erőművek kivezetésének felgyorsítását. Angela Merkel, meglovagolva a közhangulatot, 2022-ig menetrendezte a megmaradt reaktorok fokozatos bezárását és már 2011-ben gondoskodott hat reaktor leállításáról. A döntést követően már 9,5 MW termelőkapacitás esett ki az ezredfordulón még meglévő 20,3 GW beépített nukleáris teljesítményből – írja a Klímapolitikai Intézet honlapján.

Érdekes volt Berlinben látni, hogy a hétvégén két táborra szakadtak a tüntető polgárok. Egy részük (az egyszerűbben strukturált személyiségek) boldogan ünnepelték az atomerőművek halálát és a dráguló áramot, az értelmesebb tábor viszont szomorúan demonstrált a nukleáris létesítmények visszakapcsolását követelve.

A villamos energia árának növekedésével az atomenergia elutasítottsága 2022-re 20 százalékra csökkent. A német lakosság megértette, hogy sem energiabiztonság, sem klímasemleges energiatermelés nem képzelhető el atomenergia nélkül. A Klímapolitikai Intézet azt írja: miközben több európai ország is erőművei megtartásán és újak építésén dolgozik (lásd: Franciaország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Svédország, Finnország), a Zöldek ellenállása miatt Olaf Scholz csak kancellári előjogával élve tudta keresztülvinni az utolsó három erőmű bezárásának idén áprilisig történő elhalasztását. Az április 15-i dátum egyben azt is jelenti, hogy várhatóan további 72 tonna szén-dioxiddal nő Németország percenkénti kibocsátása.

Németország-szerte több tüntetést tartottak palesztin szervezetek, hogy ezzel mutassák ki szimpátiájukat a radikális palesztinok iránt. Izraelben és Ciszjordániában hetek óta tartanak az összecsapások az izraeli biztonsági erők és radikális arabok között. Palesztin terroristák több terrortámadást is végrehajtottak, amelyben ártatlan turistákat lőttek agyon, köztük fiatal lányokat is. A tüntetések alatt durva antiszemita szlogeneket skandáltak a résztvevők. A német rendőrség ezek után nem engedélyezett több hasonló megmozdulást és a rohamrendőrök Kölnben fel is oszlattak egy meg nem engedett Izrael-ellenes demonstrációt. Érdekes, hogy mindig Magyarországot vádolja a nyugat antiszemitizmussal, holott pont nálunk elképzelhetetlen egy hasonló megmozdulás, amely a zsidó közösségre komoly veszélyt jelent. Az elmúlt évtizedekben egyetlen gyűlölet-bűncselekmény sem történt hazánkban egyik vallás követői ellen sem. Ez is azt mutatja, hogy a migráció áthozta a Közel-Kelet problémáit Európába.

Sem az atomháború veszélye, sem a növekvő migrációs, sem az energiakrízis nem foglalkoztatja annyira Scholz kancellárt és padtársait a Reichstagban, mint a kannabisz legalizálása. Még az idén élvezeti cikké akarják deklarálni a füvet, amely az addiktológusok szerint is kapudrog. Sok fogyasztónak egy idő után már nem okoz kielégülést a fű és keményebb szerekhez nyúlnak. Nem elég a genderkedés, a már csak a Jóisten tudja, hány nem, a szivárványos őrület, hanem függővé és degenerálttá akarják tenni a nemzetet. Én optimistán látom a helyzetet: sikerülni fog, avagy „sie schaffen das”.

A Wagner zsoldossereg főnöke a Telegram-csatornáján megjelent hosszas közleményben azt írta, hogy az orosz társadalomnak és a kormánynak szüksége van egy határozott lezárásra, és szerinte az ideális megoldás a különleges hadművelet befejezése lenne, és mostantól arra kéne koncentrálniuk, hogy megvessék a lábukat az Ukrajnától megszerzett területeken. Putyin egykori séfje úgy véli, Oroszország bizonyos értelemben valóban elérte a célját a „különleges katonai hadművelettel”, hiszen az ukrán hadsereg számos tagját megölték, és az aktív korú férfi lakosság jelentős részét is vagy megölték, vagy elérték, hogy elmeneküljenek Európa más részeibe. Az oroszok emellett megszerezték az Azovi-tenger, illetve a Fekete-tenger nagy része fölötti ellenőrzést, nagy szeletet szereztek ukrán területekből és létrejött a szárazföldi folyosó Krím felé – szemlézte a Mandiner.