Giccsparádéval ünnepelte Románia, hogy száz éve nőtt nagyra (Összefoglaló)

Katonai parádéval, igazságok helyett ömlengő pátosztól hemzsegő elnöki beszéddel és Facebook-emlékművel ünnepelte meg Románia, hogy a magyarországi románok száz évvel ezelőtt mondták ki a csatlakozásukat a román államhoz. Az elcsatolást persze nem a népakarat vitte véghez, hanem a román hadsereg sietős támadása, amely mielőbb igyekezett minél nagyobb magyar területet az ellenőrzése alá vonni. Klaus Iohannis államfő a méltó és erős jövőről szónokolt egy olyan országban, ahonnan nagyjából ötmillióan vándoroltak ki Nyugat-Európába a nyomor elől, a magyar pártok pedig a gyulafehérvári határozat betartatlan ígéreteire hívták fel a figyelmet.

Számos ország katonáinak részvételével tartottak díszszemlét Bukarestben, ahol felvonultatták a nagy összegekből megvalósuló román haderőfejlesztés révén beszerzett repülőgépeket, páncélozott csapatszállító járműveket és Patriot rakétaelhárító ütegeket. A parádét később Gyulafehérváron is megismételték, és a magyarok által épített történelmi vár mellett felavatták a „nagy egyesülés” emlékművét, valamint az onnan a várárok és a vár egyik fülesbástyája fölött érzékenyen áthúzott hidat, amely az 1923-ban felépült ortodox katedrálishoz vezet. Távolról sem volt azonban minden olyan meseszerű, ahogy szerették volna megünnepelni a románok a száz évvel ezelőtti, ugyancsak meseszerű szerencséjüket. A parádén nemcsak a belpolitikai megosztottság okozott feszültséget, hanem Bukarestben tüntetők is megjelentek, akik estére már mintegy ezerötszázan voltak. Tiltakoztak az augusztusi tüntetésen végrehajtott, erőszakos tömegoszlatás miatt, és korrupcióellenes jelszavakat hangoztattak a kormány igazságügyi reformja miatt.

Klaus Iohannis elnök gyulafehérvári beszédében kiváltságnak tekintette, hogy Románia polgárai örökösei lehetnek az ősök földjén „valaha megvalósult legfontosabb projektnek”. Az egyesülés megvalósítóit, azaz az Erdélyt és a Partiumot Közép-Európából a Balkánra lesüllyesztőket ugyanakkor szerinte a jogállamiság, a demokrácia, a társadalmi harmónia és a nyugati típusú modernizáció igénye hajtotta. Ezek akár örökös céloknak is alkalmasnak tűnnek Románia számára. A száz évvel ezelőtti egyesülésben a románok és a nemzeti kisebbségek közeledésének előmozdítását is éles szemmel tudta meglátni Iohannis, aki szerint a Román Nemzeti Tanács vezetői az emberi méltóságon, a jó együttélésen és a tolerancián alapuló állam felépítését vállalták.

A mi Romániánk, amit az utódainknak akarunk hátrahagyni, méltó és erős, az oktatás, a kultúra és a kreativitás által jól integrált ország lesz az értékek, a jólét és a szabadság Európájában

– tette oda zárásul a múltról szőtt román dajkamese mellé a jövőről szőttet is.

A nagy egyesülés Facebook-emlékműve Gyulafehérváron (fotó: transindex.ro)

Az elcsatolás megvalósult, a hozzá kötődő ígéretek azóta se

A magyarokat az ünnepségekről szóló beszámolókon túl érthető módon nem különösebben érintette meg a román nemzeti ünnep, hiszen ahogy megérinthette őket, azt minek megírni ezredszerre is. A magyar pártok egyaránt azt emelték ki a centenárium kapcsán, hogy a Románia által ünnepelt gyulafehérvári határozat más nemzetekre vonatkozó pontjait mindmáig nem tartja be az ország.

Az Erdélyi Magyar Néppárt közleménye rámutatott, hogy a gyulafehérvári határozat ígéretei csak vágyálmok maradtak a romániai magyarok számára. A párt hangsúlyozta, hogy a „saját nyelven biztosított oktatás” csorbul, amire a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem példáját hozták fel, és a többi betartatlan ígéretet is tételesen felsorolta a közlemény. A gyulafehérvári határozatban a többi nemzetnek ígért „teljes nemzeti szabadság” és „közigazgatás és ítélkezés az illető néphez tartozó személyek által” az EMNP értelmezése szerint az önrendelkezés elvét rögzíti, de a román állam az erről folytatott érdemi párbeszéd helyett ellenségképet gyárt az autonómiát követelő tömegekből. Az „egyenlő jogok és teljes autonóm vallásszabadság az állam minden felekezete számára” elv sem teljesült – szögezte le az EMNP azzal alátámasztva, hogy a kommunista diktatúra által államosított egyházi javakat a mai napig nem szolgáltatta vissza az állam, és a már visszaszolgáltatottakat ismét az államosítás fenyegeti. A Magyar Polgári Párt a jogállamiság megteremtésére és a valóság szőnyeg alá söprésének befejezésére szólított fel.

Amíg magyar iskolákat szüntetnek meg, ártatlan magyar emberek ülnek börtönökben vagy hurcolnak meg koholt vádak alapján, amíg visszaállamosítják egyházi ingatlanjainkat, nem beszélhetünk másról, mint magyar közösségünk elnyomásáról, megfélemlítéséről, a minket megillető jogok semmibe vételéről

–  olvasható az MPP közleményében, amely azt kérte, hogy a százéves ország tartsa be végre százéves ígéreteit.

Katonai parádé Gyulafehérváron (fotó: MTI)

Károlyi Mihályék segítették a fél Magyarország területét követelő románokat

A Károlyi Mihály vezette szocialista-liberális kormány elkötelezett volt a nemzetiségek politikai egyenjogúsításában, így még ingyen különvonatokat is biztosított annak az 1228 románnak, akik a gyulafehérvári nagygyűlésükre igyekeztek. Mindezt annak ellenére tette, hogy a Román Nemzeti Tanács már 1918. november 9-én memorandumban követelte a magyar kormánytól Erdély, Temesköz, valamint Arad, Bihar, Szilágy, Szatmár és Máramaros vármegyék átadását Romániának. Az Erdély hagyományos fővárosában tartott gyűlés 1918. december 1-jén kimondta Magyarország összes románjának egyesülését Romániával. Csakhogy a románok az általuk követelt terület lakosságának mindössze 42 százalékát tették ki, vagyis már a terület tényleges megszerzése előtt megkezdték a velük együtt élő többi nép, elsősorban a magyarok jogainak lábbal tiprását.

Ez aztán a rákövetkező száz évben sem változott – hiába ígértek önrendelkezést, saját nyelvű közigazgatást és oktatást a többi népnek –, csupán az intenzitása volt változó attól függően, hogy csak hivatali packázásokra és hatósági jogsértésekre volt módja a román államnak, vagy tömeges kifosztásokat és tömeggyilkosságokat is alkalmazhatott a magyarok ellen. Figyelemre méltó, hogy a Román Nemzeti Tanács üdvözölte az Osztrák-Magyar Monarchia „eddig leigázott nemzeteinek felszabadulását”, amelyek között még az ausztriai németeket is felsorolta, csak a magyarokat hagyta ki, a nyakunkba varrva a korábbi „elnyomást”. Ez persze nem akadályozta meg a románokat abban, hogy alig hetven év alatt teljesen felszámolják az erdélyi szász népességet, amely ráadásul támogatta, hogy Magyarországtól Romániához csatolják őket.

Nem a népakarat, hanem a katonai megszállás csatolta Romániához Erdélyt

A trianoni békeszerződés végül a Gyulafehérváron kijelölt román igényeknél valamivel kisebb területet szakított el tőlünk, de ez volt a – nagyrészt megvalósult – román követelések alapja. A határozat kinyilvánítása után indult meg a román csapatok Magyarország elleni, egyébként december 30. előtt jogszerűtlen támadása. Az antant ugyanis csak akkor ismerte el Romániát a győztes hatalmak közé tartozónak, így addig át sem léphette volna a hadseregük a fegyverszüneti vonalakat. Mégis megtették: Franchet d’Espèrey francia tábornok engedélyével december 1. után rögtön megkezdték Kelet-Magyarország megszállását.

Így teremtődtek meg Erdély, valamint a Partium és Temesköz egy részének Romániához csatolásának gyakorlati feltételei. Persze a bevonulással egyidőben megkezdődtek a magyarellenes kegyetlenkedések is. A december 22-én, Kolozsváron tartott Erdélyi Magyar Nemzetgyűlés hiába nyilvánította ki német és román képviselők részvételével, hogy Magyarország része kívánnak maradni, katonai erő nélkül ez mit sem ért, a románok másnap elfoglalták a várost, és a Károlyi Mihály vezette, összeomlóban levő magyar államigazgatás sem Kolozsvárt, sem Erdélyt, sem a többi, elcsatolásra ítélt területet nem tudta megvédeni. Ezzel pedig megkezdődött a magyarok durva elnyomása, a rabolt terület gazdasági kizsigerelése, lezüllesztése és nem utolsósorban a területrablás utólagos igazolása a végtelen történelemhamisítással. Ezt ünnepelte ma Románia.