Ultraprimitív filmekkel uszít az Unhack Democracy és pár unatkozó – de jól futtatott és fizetett – színész (videókkal)

Közeledik április 3., a közélet apraja-nagyja a választásokra készül, a közbeszédet pedig már egy jó ideje a „hivatalos kampányidőszakot megelőző kampány” tematizálja. Az elmúlt években egyre jellemzőbb szokássá kezd válni, hogy színészek, zenészek, és egyéb, a politikában kiemelkedően jártas, demokráciaszakértő véleményvezérek próbálják meg befolyásolni a voksolás kimenetelét, természetesen a végrehajtó hatalom által fulladásig elnyomott nem-kormányzati szervezetekkel (NGO-k) karöltve.

Az Unhack Democracy nevű (ál)civil szervezet sorra osztja meg azokat a kisfilmeket, amelyekben – egyébként jólfizetett, korántsem földönfutóvá tett – hírességek mondják el, hogy veszélyben a demokrácia, és mindenkinek emberi kötelessége, hogy elmenjen szavazatokat számolni. A videók azzal a szöveggel végződnek, hogy

A választások tisztasága a rendszerváltás óta rendre megkérdőjeleződik.

Ebből a mondatból két dolgot rögtön leszűrhetünk. Az egyik, hogy soha nem bizonyosodott be, hogy a választásokat rendszerszinten elcsalnák, ezért csak „megkérdőjeleződik” a szavazás tisztasága. Ez nem jelent semmit – a mai világban már arra az axiómára is bizonyítási terhet helyeznek, miszerint két nem létezik.

A másik, hogy ezen független-objektív szervezet és a kisfilmekben szereplő színészek milyen politikát szeretnének Magyarországon. Szerintük a választások tisztasága a rendszerváltás óta vitatott, tehát az teljesen rendben volt, amikor az MSZMP és a Hazafias Népfront „küzdöttek” egymással (!) a választók kegyeiért. Ők ezt tartják kívánatosnak.

És Molnár Piroska közmunkást behívatja a polgármester

Ebben a videóban többek között Molnár Piroska, Farkas Franciska és Nagy Zsolt szerepelnek, akik azt a jelenetet játszák el, hogy a polgármester behívatja magához a közmunkásokat, és utasításba adja nekik, kire kell szavazni. Hogy mi ihlethette az alkotást, nem tudjuk, elképzelhető, hogy a Főpolgármesteri Hivatal működéséről mintázták… a legundorítóbb pillanata az ötperces „műnek” az, amikor a polgármester végigsimítja Farkas Franciska nyakát. Csak hogy a #MeToo se maradjon ki a hiánypótló anyagból. Hiszen köztudott: minden városvezető álma a közmunkás leánysereg.

Péterfy Bori

Egy másik, háromperces kisfilmben már jóval több celebet [köztük Péterfy Borit, az LMBTQ-harcos Jordán Adélt, Gryllus Dorkát, Nagy Ervint, Elek Ferencet, Lengyel Tamást és Molnár Áront (Magyarország No. 1 értelmiségijét, az ún. „NoÁrt”)] felsorakoztatnak, akik, vélhetően nincsenek kibékülve a saját színészi tehetségükkel – ami valahol érthető, mert a kétmondatos szövegüket is olvassák –, és így próbálnak meg maguknak ismertséget és (bizonyos körökben) elismertséget szerezni. Ilyen mondatokat hallhatunk a videóban:

• „Sokszor egyedül érzem magam, és inkább hallgatok.” – Bárcsak végre hallgatnának, és a politizálás helyett az előadásaikra koncentrálnának!
• „Szorongok, rossz kedvem van, ideges vagyok.” – Nos, ennek a demagóg „Számolj a demokráciáért!” kampánynak a hallatán mi is.
• „Néha éppen azt sem tudom, milyen irányba induljak, és kinek mit mondjak…” – panaszkodik Jordán Adél. Hát igen, ezt tudjuk, egyszer Keresztes Tamás, máskor Székely Kriszta.
• „Nézem a gyerekeimet, és szégyellem magam…” – állítja Nagy Ervin. Megértjük, Művész Úr.

Elérhető az interneten egy olyan, kétperces kampányfilm is, amelyben Lengyel Tamás egy pártfunkcionáriust alakítva, az öklét lobogtatva fenyeget egy beteg, idős urat, hogy ha nem jó helyre teszi az X-et, akkor

nem fog jönni a mentő, ha gebasz van! Gyógyszert, nuku, érted, öreg?

 A háttérben, a falon egy kereszt…

Csak remélni tudjuk, hogy az Áder Jánost és Weisz Fannit rendszeresen, ízléstelen módon kiparodizáló „művész” soha nem látott, tapasztalt még ilyet, kizárólag a frusztrációi motiválták, hogy eljátsza ezt a szerepet. Vagy persze a pénz. Az ugyebár mindent felülír.

És akkor nézzük, mi is az az Unhack Democracy! Egy Belgiumban bejegyzett nonprofit szervezet, egy magát demokráciapártiként aposztrofáló NGO, amely az európai választások tisztaságának támogatásával foglalkozik. A támogatóik között szerepel a The German Marshall Fund of the United States (GMF), az Európai Kulturális Alapítvány (ECF – European Cultural Foundation) és a Friedrich Naumann Foundation (FNF). A GMF 2016 és 2020 között 737 987 dollárt (hozzávetőlegesen 233 millió forintot) kapott a Soros Györgyhöz köthető Nyílt Társadalom Alapítványoktól (OSF – Open Society Foundations). Az ECF-et „csupán” 180 ezer dollárral (57 millió forinttal) támogatta 2019-ben és 2020-ban a bőkezű, magát filantrópnak beállító tőzsdespekuláns, akinek már az óvodában is intervenció volt a jele. Az FNF ugyan közvetlen apanázst nem kap az NGO-mecénástól, de a weboldaluk nyitólapján nagy betűkkel ki van írva, hogy „open society”, amihez magyarázatot is fűznek, úgy definiálva a nyílt társadalmat, mint a totalitárius rendszerek ellenpéldáját, egy utópisztikus állapotot, amelyben mindenki szabadon mondhat bármit, és maga alakíthatja az életét. Micsoda idill…

Bár Donáth Anna a megafonosok videóira panaszkodik, sajnos az ilyen balliberális propagandaalkotások legalább olyan gyakran szembejönnek velünk az interneten. Ami jelentős különbség: előbbiek szívből, utóbbiak csak a pénzért csinálják. Egyetlen percig se higgyük el, hogy az ezekben a videókban szereplő hírességek nem élnek jól! Sorra kapják a szerepeket, és bizony, sokszor az orbáni diktatúra által fenntartott Nemzeti Kulturális Alap is erősen finanszírozza őket. Két elnyomás között persze.

Fotók: képernyőképek a kisfilmekből