Oroszország eltökélt abban, hogy 2020-tól leállítja az Ukrajna felől érkező gázszállítást, és helyette a Bulgárián és Szerbián keresztül fogunk kapcsolódni a Török Áramlathoz. A magyar kormány igyekszik minden eshetőségre felkészülni, és megkezdtük a tartalékaink növelését. Budai Gyula, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa lapunknak adott interjújában kifejtette, hogy a Brexit várható hatásai még kiszámíthatatlanok, azonban a magyar agrárexportot akár 30 százalékos veszteség is érheti. Budai Gyulával a magyar külkereskedelem néhány fontos kérdését tekintettük át.
Nemrég járt Szentpéterváron, a minden évben megrendezett Nemzetközi Gazdasági Fórumon. Milyen most a hangulat Oroszországban?
Négy éve dolgozom a Külügyminisztériumban, és azóta minden évben elmegyek oda. Szentpétervár Oroszországon belül is egy más hangulatú történelmi város, rengeteg turistával. Tengeren közel van hozzá Finnország és Svédország. Visszatérve a kérdésére: az oroszok jól élnek. Egyébként magán a fórumon szintén erőt mutattak a házigazdák. Az idei díszvendég Hszi Csin-ping kínai elnök volt, de a korábbi években járt ott Macron francia elnök, vagy Narendra Modi, India miniszterelnöke. A világ szinte mindegyik nagy cége képviselteti magát, és az idén is a két legnagyobb stand a Mercedesé, illetve a Gazpromé volt. Ebből is látható, hogy teljesen eredménytelen az a politikai cirkusz és szankciós politika, amit a németek, a franciák és a britek képviselnek.
Ez alátámasztja azt, amit Orbán Viktor mondott az orosz szankciókkal kapcsolatban. Nevezetesen azt, hogy „lábon lőttük magunkat”.
Ahelyett, hogy Oroszország térdre rogyott volna, inkább megerősödött és sok szempontból talpra állt. Mára már elérték az európai hatalmak, hogy az agrárium szempontjából Oroszország 80-90 százalékban önellátóvá vált. Egyre kevésbé van szüksége a jó minőségű uniós termékekre, amelyek 2014 előtt még dominálták az orosz piacot. Putyin elnök újabb szankciói pedig nagyon fognak fájni az európai bortermelőknek, hiszen az állami szektorból teljes mértékben kitiltja a termékeiket. Azt gondolom, hogy nemsokára majd követi ezen intézkedéseket az is, hogy az éttermekből és szállodákból kitiltják az európai borokat. Oroszország egyébként az elmúlt években a szőlészet és borászat terén is hatalmasat lépett.
De hát ez egy északi ország, aminek a klímája nem éppen ideális a szőlőnek.
De ott van a Fekete-tenger vidéke és a Krím-félsziget, amelyek nagyon jó éghajlatú vidékek. Az orosz termelők kihasználták a szankciók által nyújtott lehetőségeket. Ebből is látszik: ha a politikai természetű ukrán-orosz konfliktust gazdasági büntetőintézkedésekkel akarjuk megoldani, akkor végleg elveszthetjük a piacainkat. Az elmúlt kétszáz évben Oroszországot még háborúban se tudta senki sem térdre kényszeríteni. Akkor mit akarunk békeidőben ilyen gazdasági szankciókkal?
Egy pillanatra térjünk vissza Kínára. Mennyire kell komolyan venni a kibontakozó kínai-orosz szövetséget?
Abszolút komoly a dolog. Kína keresi a szövetségeseket az Amerikával folytatott kereskedelmi háborúban, míg az orosz-amerikai viszony nem a legjobb. Ezek a tényezők nagyban elősegítik a két ország közeledését. Ezt az orosz-kínai tengelyt nem szabad lebecsülni. Oroszország ásványkincsekben rendkívül gazdag, míg Kínában éppen egy technológiai forradalom zajlik. Persze ez nemcsak gazdasági kérdés, hanem egyben komoly geopolitikai játszma is.
Magyarországot mennyire súlyosan fogják érinteni a borokra kivetett szankciók?
Magyarország egy nagyon kicsi szegmensét adja az orosz importnak. A nagy vesztesek a franciák, olaszok, spanyolok és a portugálok. Nálunk elsősorban a tokaji borokat érinti majd. Nekünk majd igazán az fog fájni, ha a szankciók elérik a magánszektort. Egyébként a régi magyar márkákat az oroszok nagyon kedvelik. Például Globus konzervből bármennyit el tudnának adni, de ugyanez a helyzet a Pick szalámival. Sajnos azonban a Pick termékeket a szankciók miatt már nem tudjuk exportálni. Továbbá a magyar alma, vagy a magyar gyümölcsök nagyon keresettek az orosz piacon, amelyekre azonban szintén embargó van. Jelenleg a konzervvel, vetőmaggal és élőállattal vagyunk jelen az orosz piacon. Korábban arról is volt szó, hogy a tenyészállatokat kitiltják, de ez valamiért nem történt meg. Mi úgy próbáltuk meg kivédeni az embargó hatásait, hogy vegyesvállalatokat hoztunk létre, és technológiát exportálunk.
Tulajdonképp mekkora kárt okozott Magyarországnak ez a szankciós politika?
Nehéz ezt megbecsülni, és nem akarok számháborúzni. De mindent egybevetve mintegy 8 milliárd dollár kár ért minket, amelynek több, mint tíz százaléka az agráriumot érinti.
A Távol-Keleten javítottunk
Miként próbálták meg itthon kivédeni a szankciók hatását?
Mintegy 30 nagy magyar céget ért jelentősebb kár a szankciós politika miatt, amelyeket új pályára állítottunk. Főleg a baromfi, víziszárnyas és sertés vonatkozásában igyekeztünk új piacokat szerezni. Ez sikerült is, főként Ázsiában és a volt szovjet tagköztársaságokban: Üzbegisztánban és Kazahsztánban. Japán a legjelentősebb vevőnk, de számottevő még Tajvan, Dél-Korea, Hongkong, Szingapúr és persze Kína is. Tulajdonképpen az orosz kivitelünket sikerült átirányítani a Távol-Keletre.
Emlékszünk rá, hogy a baromfiinfluenza néha szinte megbénította a magyar húsexportot. Ezen már túlvagyunk, de itt a sertéspestis. Mennyi kár ért minket?
Csak azokat a becsléseket tudom mondani, amit cégektől kaptam. Ezek alapján mintegy 50 milliárd forintról beszélhetünk. Japánnal szeretnénk olyan megállapodást kötni a sertéspestis kapcsán, mint amit a baromfiinfluenza kapcsán már megtettünk. Ennek értelmében csak azokból a régiókból korlátoznának a kivitelt, ahol már kimutatták a kórt. Hangsúlyozom, hogy sertéspestist háziállatoknál még nem mutattak ki, csak vaddisznóknál. Ezek a fertőzött állatok Ukrajnából és Romániából érkeztek. A kínaiakkal is próbálkozunk, de hiába mondjuk nekik a regionalizációt, egyszerűen csak csodálkoznak és nem értik. Kínában egy tartomány nagyobb, mint Magyarország, és az Európai Uniót tekintik egy régiónak. De hangsúlyozom, hogy a magyar állategészségügy nagyon jó; a gondjaink a szomszédaink felelőtlenségéből adódnak.
Semmit se tudunk a Brexitről
A kontinens nyugati felén zajlik a Brexitnek nevezett szappanopera. Itt milyen hatásokkal számolhatunk, ha valóban bekövetkezik a brit kilépés?
Jelenleg mindent vámmentesen szállíthatunk Angliába. De akár puha vagy kemény Brexit lesz, akkor vámok lépnek majd életbe. Ekkor pedig egy csomó cégnek már nem fogja megérni, hogy Nagy-Britanniába exportáljon. A lényeg az, hogy mekkora vámok terhelik majd a magyar árukat. Ez pedig attól függ, hogy a britek békével, vagy haraggal fognak kiválni az unióból. Nekünk az lenne az érdekünk, ha puha Brexit valósulna meg. Nagy kérdés még a munkaerő-áramlás. A magyar munkavállalók elsősorban Londonban és néhány más nagyvárosban dolgoznak. Még nem tudni, vajon megtarthatják-e a korábban élvezett kedvezményeiket, vagy elvesztik azt a szabadságot, amit uniós polgárként élvezhettek. Rengeteg olyan kérdés vetődik fel, amire maguk a britek sem tudnak válaszolni. Ezért folyik ez a csiki-csuki az egész Brexit-ügyben. A mi víziónk jelen állapot szerint az, hogy mintegy 30 százalékos exportveszteség éri majd Magyarországot. Keletkezni fog egy olyan piaci vákuum, amely teljesen hasonló lesz, mint az orosz szankciók esetében. Az unió nem akar kibékülni az oroszokkal, akik köszönik szépen, jól vannak. Ezt a problémát még meg sem oldottuk, és a bekövetkező Brexit hatása össze fog érni az orosz szankciókkal. Ekkor csúnya világ fog elérkezni sok cég számára, főleg az európai agrárcégek járhatnak rosszul. Ennek kemény munkaerő-piaci hatásai lehetnek majd. Amikor az unió vezető hatalmai 2014-ben az ukrajnai konfliktus miatt a szankciók mellett döntöttek, akkor még senki sem látta, hogy a britek kifelé tartanak. Ennek a kettőnek az összhatása egyelőre kiszámíthatatlan, de mindenképp nagyon durva lesz. Emiatt szomorú vagyok. Az oroszok szépen lépegetnek előre, erősítik a belső piacaikat, amihez pénzük is van, hiszen komoly bevételeik vannak a kőolajból és földgázból.
Épül a Török Áramlat
Térjünk át a földgázimportunkra, amiben a fő szerep szintén Oroszországé. Szeretnénk a függőségünket csökkenteni, amiben sokat segítene a román gáz, bár ennek ügye már szintén szappanoperai jellegű. Van ott egyáltalán földgáz? Hihetünk egyáltalán a románoknak?
A románok és a koncessziót birtokló két cég, az osztrák OMV és az amerikai ExxonMobil egyelőre nem hozták meg a beruházási döntésüket. Kérdés, hogy ezt valaha megteszik-e. Horvátország pedig a krk-i terminált egyelőre még nem építette meg. Vagyis ebből az irányból sokáig nem fogunk még kapni cseppfolyósított földgázt. Egyedül a szlovákok építették meg a felénk irányuló gázvezetéket. Nekünk jelenleg igazából csak az ukrajnai gázfolyosó áll a rendelkezésünkre, ezen keresztül jön a fogyasztásunk 80 százaléka. A mostani szentpétervári fórumon Szijjártó Péter külügyminiszter megállapodott a Gazprom vezetőivel a 2020-as mennyiségről.
Miért nem kötünk egy hosszabb távú szerződést? Miért csak évről évre állapodunk meg?
Úgy vélem, hogy a Gazpromnak jelenleg nem érdeke a hosszabb távú szerződés. Most annyit azonban sikerült elérni, hogy a 2020-as mennyiséget már az idén be tudjuk tárolni. A 2019-es mennyiség már megvan, és a jövő évit leszállítják az idén. Az oroszok nagyon eltökéltek abban, hogy 2020-ban leállítják a Kelet-Ukrajna felől érkező gázszállítást. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor Ukrajnának, Magyarországnak, Szlovákiának, Horvátországnak és Szerbiának nincs megoldva a gázellátása.
Ha Románia nem lép be alternatívaként, akkor merről fogunk kapni földgázt?
A Török Áramlat lehet a megoldás. A bolgárok állítólag már megkezdték a vezeték kiépítését, és 2020 végére, illetve 2021 elejére kész lesznek – legalábbis ezt mondják. A szerbek pedig már állítólag 2019 végére befejezik az ő területüket érintő szakasz építését. Ezután pedig az orosz földgáz Törökország, Bulgária és Szerbia felől fog érkezni és tőlünk megy tovább nyugatra.
A Balti-tenger alatt épülő Északi Áramlatra Szlovákia felől nem tudunk kapcsolódni?
Magyarország számára az Északi Áramlat nem egy életképes opció, hiszen az Észak-Európa ellátását célozza.
A Török Áramlat kapacitása elég lesz a hazai igények fedezésére?
Kaphatunk gázt Szlovákia és Ausztria felől, és így a megépülő déli vezetéken érkező gáz elég lesz az igények fedezésére. De azért növeljük a tartalékainkat is. Moszkva azonban előbb-utóbb le fogja zárni az ukrajnai gázvezetéket. Ebbe nekünk nincs beleszólásunk. Mi ezt itthon nem igazán érzékeljük, de az orosz-ukrán konfliktus nagyon mély. Ezen aligha enyhít az új ukrán elnök, Zelenszkij megválasztása, mert az ukrán parlament egyelőre Porosenko embereivel van tele, de hamarosan választások lesznek. Ez egy nagyon törékeny helyzet. A magyar politikának állandóan egyensúlyoznia kell, és ne felejtsük el a Kárpátalján élő 170 ezer honfitársunkat, akiknek a sorsa a számunkra a legfontosabb.
Kiemelt fotó: Külgazdasági és Külügyminisztérium
Facebook
Twitter
YouTube
RSS