Gyurcsány magáncéget alapított Kínában, de persze Orbán akar nyerészkedni
Gyurcsány Ferenc és csatolt részeinek – Demokratikus Koalíció, Magyar Szocialista Párt, illetve az újonnan beszerzett momós különítmény – Kínához fűződő kapcsolata leginkább egy abszurd szerelmi drámához hasonlítható. Az utóbbi két évtized látványos pálfordulásait még egy brazil szappanoperákon edződött nézőnek is komoly fejtörést jelenthet értelmezni. Mi azonban megpróbálkoztunk a „lehetetlen küldetéssel”, hátha ezzel az összeállítással segíthetünk az egykor dicsőségesebb napokat látott szocialistáknak abban, hogy miként is tartsák számon Kína és Magyarország kapcsolatát. Eddig ugyanis jól láthatóan nem sikerült ebben határozottan állást foglalniuk, bár az is előfordulhat, hogy egyszerűen csak titkolják – még önmaguk előtt is. Ami biztos: ha az Orbán-kormány tárgyal Kínával, akkor az vörös posztó a szemükben, közben pedig valamiért elfelejtik azt az egyébként semmiképpen sem elhanyagolható tényt, hogy Gyurcsány Ferenc még saját céget is alapított a kínai piacban rejlő lehetőségekre. De ne feledkezzünk meg Ujhelyi Istvánról sem, akit az egyik legnagyobb Kína-lobbistaként emlegetnek az Európai Parlamentben. Miközben Kína nemes egyszerűséggel kitiltott néhány EP-képviselőt, köztük a neokomcsi Halálbarbi Kleopátra-verzióját, Cseh Katalint, aki minderre nagyon büszke. És ez még nem minden.
A Demokratikus Koalíció több alkalommal kritikus volt az Orbán-kormány Kína-politikájával. 2019-ben például „A büszke és erős Magyarország térden csúszik Kína előtt” címmel adtak ki közleményt, amelyben kritizálták a tervezett Budapest–Belgrád vasútvonalat, amit „kizárólag Kína érdekének” neveztek, amiből „Magyarország egyetlen fillérnyi hasznot nem lát”. Más alkalommal kérdőre vonták a kormányt: miért a magyarok fizetik Kína vasútját? „Nem lehet azt mondani, hogy a Fidesz csak orosz érdekeket szolgálna, hiszen az Orbán-kormány Kína érdekeit is maximálisan kiszolgálja a magyarok pénzéből. A Demokratikus Koalíció szerint egyetlen forint közpénzt sem szabad a Budapest–Belgrád vasútvonalra költeni; ha Kínának vasút kell, akkor fizessen Kína!” – írták. Arra persze kínosan ügyeltek, hogy még véletlenül se említsék meg: nem mindig volt ennyire vérlázító számukra a kínaiakkal való gazdasági kapcsolat.Azt pedig végképp elhallgatták, hogy egyik politikusuk, Oláh Lajos 2019-ben mindezek ellenére magánbeszélgetésen vett részt Vang Ji kínai külügyminiszterrel, aki nemcsak Szijjártó Péterrel, magyar kollégájával egyeztetett, de Orbán Viktor miniszterelnökkel is találkozott. Az esemény apropója egyébként a két ország diplomáciai kapcsolatfelvételének 70. évfordulója volt. A kormánypárti politikusok mellett pedig egyetlen ellenzéki képviselő, a DK-s Oláh Lajos találkozott Vang Ji-vel, de erről érdekes módon valamiért elfelejtettek közleményben beszámolni a gyurcsányista pártban. De az sem derült ki még, vajon miért titkolták a szocialisták, hogy a kommunista utódpárt elnöke, Tóth Bertalan is részt vett Pekingben az Egy övezet, egy út konferencián..? A szocialista titkolózásnak vélhetően az lehetett az oka, hogy a rendezvényre egy „vörös testvérpárt” vezetőjeként invitálták meg pártvezérüket. Persze nem mindig volt ennyire ellenséges Gyurcsányné férje és Kína viszonya, bár tény, hogy a szocialistáktól egyáltalán nem meglepő. A szélkakasokat is megszégyenítő gyorsasággal változó ideológiában ugyanis vörös posztónak minősül, ha az Orbán-kormány tárgyal Kínával – miközben suttyomban azért mégiscsak találkozik egyik képviselőjük a kínai külügyminiszterrel –, majd a szelektív amnéziájukkal brillírozó pártkörök elfelejtik, hogy Gyurcsány Ferenc volt az, aki még saját céget is alapított a kínai piacban rejlő lehetőségekre. De ne feledkezzünk meg Ujhelyi Istvánról sem, akit az egyik legnagyobb Kína-lobbistaként emlegetnek az Európai Parlamentben. Még szerencse, hogy kifejezetten lojálisak saját elveikhez. Ja, nem.
Se vele, se nélküle...
Az évek óta súlyos identitászavarral küzdő, folyamatosan Brüsszel kegyeit kereső MSZP azért szívesen ölelkezett a „testvéri Kínával”. Talán emlékeznek rá, hogy Magyarország új, keleti orientációjú gazdaságpolitikáját 2003 májusában Medgyessy Péter kormányfő hirdette meg elsőként; ennek része volt az, hogy a miniszterelnök látogatást tett a kínai kormányfőnél, azt követően pedig számos magyar–kínai találkozóra is sor került. Pikáns, hogy akkoriban ezt a szocialisták lelkesen támogatták, míg néhány évvel később már hidegrázást kaptak attól, hogy Orbán Viktor Kínába utazott. Izgalmas adalék, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) vezetői elismerően értékelték a szocialista kormány kínai–magyar kapcsolatokban elért eredményeit, olyannyira, hogy a 2010-es választások után is számítottak volna a Magyar Szocialista Pártra a pártközi együttműködésben. Minderről Lendvai Ildikó számolt be 2010-ben Pekingben, ahová az MSZP akkori elnöke pártdelegáció élén érkezett háromnapos látogatásra a kínai fővárosba.
A kínai fél és mi is úgy gondoltuk, hogy függetlenül a választások eredményétől érdemes a két párt (tehát az MSZP és a Kínai Kommunista Párt – a szerk.) kapcsolatát hosszabb távra megalapozni. Méghozzá azért, hogy garanciák legyenek az MSZP oldaláról is arra, hogy a kínai-magyar gazdasági kapcsolatok a jövőben még szorosabbá válnak, egy belpolitikai hullámzás – adott esetben – nem hűtheti le azokat fagyosra
– mondta az MTI-nek Lendvai Ildikó. Izgalmas, hogy a szocialisták csak akkor lelkesek, ha ők utaznak tárgyalni Pekingbe. Szanyi Tibor – Lendvaiék látogatása előtt alig két hónappal – például annyira kiborult a Fidesz elnökének kínai utazásán, hogy blogjában Kínával riogatta olvasóit 2010. január 10-én:
A másik „kiváló” hír a Fidesz elnökének kínai látogatása mentén született (...) az ellenzéki vezér nyilván tárgyalt Kínában valamiről, amely valamiről ugyancsak semmit nem tudunk, noha – megint például – én kíváncsi vagyok, hogy miről. Egyébként nekem az égvilágon semmi bajom nincs sem a kínaiakkal (...) Ugyanígy szívesen vennék egy jól átgondolt, és az országunkat előre vivő bevándorlási politikát. (...) Egy szó, mint száz, rémképekkel szépen töltődik a padlás, ám a valódi kormányzati szándékokról alig-alig kapunk képet.
Gyurcsány Ferenc viszont egyértelműen kifejezésre juttatta Kína iránti rajongását, ami talán nem is véletlen. A szocialisták miniszterelnöke volt például az egyik díszvendége a Sencsen városában megrendezett China Hi-Tech Fair (CHTF) című kiállításon, ahol a Demos Alapítvány színeiben megjelent Dessewffy Tibor, Gyurcsány tanácsadója is. Ezt pedig úgy sikerült elérni, hogy vendéglátóiknak azt kamuzták, hogy a Demos állami alapítvány, Dessewffy tehát hivatalos személy. Ebből persze semmi nem volt igaz, de talán némi mentséget szolgálhat számukra, hogy a Demos egyébként tényleg foglalkozott Kínával és azon belül Sencsennel: Dessewffy – Szajp Szabolcs nevű alkalmazottjával közösen – könyvet is írt az európaiak kínai üzleti lehetőségeiről.
Gyurcsányné férje annyira elhivatottan gondolta a kínai nyitást, hogy magáncéget is alapított
Már csak abból is látszik, hogy Gyurcsány mennyire gondolta komolyan a kínai piac felé való nyitást, hogy BudaShen néven magáncéget alapított egy Dessewffy-közeli emberrel az Altus kínai irányú terjeszkedésének levezénylésére.(Természetesen még véletlenül sem feltételezzük, hogy Gyurcsány saját üzleti érdekeinek előmozdítására is kihasználta volna a hivatalos látogatást Sencsenben.) Az új cég kisebbségi üzletrészét a kínaiul is beszélő Sülyi Áron szociológus, a Dessewffy Tibor egykori miniszterelnökségi tanácsadó nevével fémjelzett Ithaka Kht. társtulajdonosa birtokolta. Ő készítette elő a magyar megjelenést is, amely nem sokáig váratott magára a China Hi-Tech Fair (CHTF)-en, az Innomind Consulting színeiben. Ez a cég az ITDH nevű tisztán állami ügynökség partnere volt a sencseni jelenlétben. Persze az is előfordulhatott, hogy a kínaiak nem győztek tőkét befektetni Magyarországon és megrendelésekkel elárasztani a magyar cégeket, így Gyurcsány Ferenc kénytelen volt ezen igények kielégítésére magáncégével is beszállni a bizniszbe. És mint tudjuk, Gyurcsányné férje ott segít, ahol tud...
Gyurcsány egyébként 2005-ben látogatott először Kínába, egynapos látogatásra, ahová Kóka János mellett Czakó Ferenc, a Synergon elnöke és a Flextronics programmenedzsere, Takács Zsolt is elkísérte.
Ujhelyi az egyik legnagyobb „Kína-lobbista” Brüsszelben
Mindezek fényében talán nem is olyan meglepő, hogy a korábbi szocialista miniszterelnök kínai piaci nyitását Ujhelyi István is lelkesen támogatta, akit az egyik legnagyobb Kína-lobbistaként emlegetnek az EP-ben. Bár Ujhelyi sosem tagadta, hogy többször járt Kínában, de kínosan ügyelt arra, hogy ne tegyen párttársaihoz hasonló kritikus megjegyzéseket az Orbán-kormány kínai külpolitikájára. Sőt, annak ellenére sem határolódott el azoktól, hogy ő maga többször adott interjút kínai lapoknak, amelyekben arról beszélt, hogy mennyire nagyra értékeli a Kína, az EU, valamint Magyarország közötti kapcsolat jelentőségét. Most azért mégiscsak kíváncsiak lennénk arra, vajon mit szól ahhoz, hogy Kína nemes egyszerűséggel kitiltott néhány EP-képviselőt, köztük a neokomcsi Halálbarbi Kleopátra-verzióját, Cseh Katalint. A Momentum EP-képviselője hétfőn egy Facebook-posztban jelentette ki, hogy „minden jel szerint” kitiltotta országából a Kínai Népköztársaság. Itt halkan jegyeznénk meg, hogy talán nem ártana közös álláspontokat megfogalmazniuk néhány dologgal kapcsolatban, mert a fene nagy kormánybuktató ellenzéki összefogás már most több sebből vérzik. (Gondoljunk csak Fekete-Győr András és Jakab Péter szellemi bunyójára.) A momentumos kisasszony Ujhelyivel ellentétben egyáltalán nem tűnik úgy, mint aki Kínáért bármikor is képes lenne lobbizni, a momósok EP-képviselője szerint ugyanis nemcsak Magyarországon van diktatúra, hanem Kínában is, de majd ők jól kivizsgálják a rezsim dolgait és annak bizony lesz következménye, lesz bizony! Vagy valami ilyesmi.
Hamar felejtenek a szocik: néhány évvel ezelőtt még dicsőségnek számított Moszkva és Kína felé nyitni
Egyelőre talány, hogy az éppen brüsszeli kényszerpihenőjét töltő Gyurcsányné férje vajon miként értékeli ezeket a gondolatokat, mivel korábban elismerően nyilatkozott a Kínával való kapcsolattartásról. Kapaszkodjanak meg, még arról is dicshimnuszt zengett, hogy milyen csúcsszuper politikai bravúr volt Medgyessytől az, hogy elkezdte újraépíteni a Moszkvával való együttműködést:
Egyszerűen emlékeztetni szeretnék, hogy a keleti nyitás politikájának fő érdeme Medgyessy Pétert illeti. Ő nyitott Moszkva és Peking irányába, és hosszú idő után először látogatott el Delhibe. Medgyessy helyesen ismerte fel, hogy az EU tagságra készülő Magyarországnak nem szabad bezáródnia Európába, és meg kell erősítenie a külső szövetségesi, baráti kapcsolatokat. Medgyessy normalizálta viszonyunkat Washingtonnal és elkezdte újraépíteni az együttműködést Moszkvával. Én csak folytattam, amit elődöm elkezdett. Azon most nem nagyon lamentálnék, hogy mennyire illúzió azt hinni, hogy Kína megoldhatja Magyarország gazdasági gondjait, a mértéken lehet vitánk, de az irányon nem. Az Orbán kormány első évének külpolitikai vesszőfutása után a Fidesz Kína-politikájának átfogalmazása, és ennek első sikere, Ven Csia-pao látványos budapesti látogatása dicséretet és gratulációt érdemel.
Majd igen rövid idő alatt száznyolcvan fokos fordulat következett be: az időközben a Demokratikus Koalíció elnökévé avanzsált ex-miniszterelnök a HVG cikke szerintcsúfos kudarcként minősítették Orbán Viktor keleti nyitást ígérő politikáját, és azt sulykolták, hogy a miniszterelnök mindent megtenne a kínai pénzért. Mondta ezt Gyurcsány Ferenc...
Meglepetés! A sanghaji világkiállításon a magyar kisgömböc milliárdokat nyelt el
Érdemes felidézni, mekkora port kavart a 2010-es sanghaji világkiállítás, ahol a magyar pavilonra összesen 3,2 milliárdot költött a Bajnai-, majd Gyurcsány-kormány. Ebből egy kétszintes, kétezer négyzetméteres alapterületű pavilont kellett volna létesíteni, ehhez képest egy egyszintes, ezer négyzetméteres építmény készült el. A gyanú szerint előre lefutott volt a közbeszerzési eljárás, amelyet a Genexpo 2010 Hungary Kft. nyert meg, pedig az egyes sajtóhírek szerint egyáltalán nem felelt meg a kiírási feltételeknek. A cég ügyvezetője Dégen István, aki a rendszerváltás előtt a III/I-es csoportfőnökség szigorúan titkos tisztjeként foglalkozott külföldi hírszerzéssel és elhárítással.
A Kehi vizsgálata az ügyben számos visszásságot tárt fel, például, hogy nyolcszáz forintos izzókat tizenháromezerért szereztek be. A sanghaji világkiállítás gyanús kifizetései miatt indult nyomozást hét év után szüntették meg, mondván, nem volt megállapítható semmilyen bűncselekmény elkövetése. Milyen meglepő.
Vezető kép: MTI/ Beliczay László
