A baloldali összefogás ködbe burkolózó vezére, a szemlőhegyi keresztapa, az egykori miniszterelnök ismét klaviatúrát ragadott és írt, értekezett, mélázott. Ezúttal családról, gyerekekről és érzésekről. Persze mi mást tudna tenni egy nehéz vasárnap délelőtt a főnök, ha a beosztottja olyan hülyeségekről beszél, amilyenekről. Persze egy-két elírás árulkodik arról, hogy a főnöknek sem volt könnyű a napindítás, de ez mit sem von le az utókor számára megörökített gondolatok szellemi ívének értékéről.
Az átható cinizmust elítélők számára érdemes egyértelművé tenni, hogy a szóban forgó gyurcsányi sorokat a színhelyesség jegyében szükséges a megfelelő szemüvegen keresztül tekinteni.
Mára hiszek a nagycsaládban. Persze tudom, van, akinek egy gyerek nevelése is hatalmas teher. Tudom. Becsület is tisztesség érte
– olvasható Fletó bejegyzésének egyik leginkább sokatmondó gondolata. Nem kell ugyanis ELTE-s nyelvésznéniket megszégyenítő tehetség birtokában lenni ahhoz, hogy megértsük: volt idő, amikor Gyurcsány nem hitt a nagycsaládban. Ezidáig különösebb kifogásunk sem lehetne, hiszen történetesen Ferenc testvérben már egy ország nem hisz, de sebaj. Ami már nagyobb probléma, hogy Gyurcsány szerint van, akinek egy gyerek nevelése is hatalmas teher. Ez többet mond minden szónál, hiszen adódik a kérdés: mégis miféle szülő az, aki számára a gyermeke nevelése teher? Nem vagyunk ugyanis álszentek, ez lehet nehéz, mert korlátozottak az anyagi lehetőségek. Lehet kihívás, mert a lázadó kamasszal való közös hang megtalálása nem éppen magától értetődő. Lehet körülményes, mert a szülők éppen úgy döntenek, hogy külön folytatják az életüket. Lehet egy gyermek nevelése sokféle, de egy biztos: tehernek egy szerető szülő aligha érezheti.
Nem volt erős elhatározás bennem egykoron, h kisebb, vagy nagyobb családot szeretnék. Aztán úgy alakult, hogy lett öt saját gyerekünk, neveltünk még két unokahugot, rövidebb-hosszabb időre további két-három ismerőst. Most is velünk él egy vendég(kis-nagy)lány
– fogalmaz Gyurcsány. A fentebbiek fényében viszont ebben aligha lehet köszönet.
Forrás: Gyurcsány Ferenc Facebook-oldala; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS